Forma-1-es rajtzászlót is adott az országnak Victor Vasarely

Vasarely Múzeum, Jean Dewasne: A törvények szelleme, kiállítás
Vágólapra másolva!
Nem örültek a magyar művészek, amikor Victor Vasarelynek 1969-ben kiállítása nyílt a Műcsarnokban, mégis neki köszönhető, hogy a szocializmus alatt az absztrakt festészet elterjedt Magyarországon. Meg részben az is, hogy a magyar alkotókat nemzetközi szinten is megismerték. A Szépművészeti huszonöt éves Vasarely Múzeuma a Vasarely által Magyarországnak adományozott képekből rendezett kiállítást, de a művész a budapesti, pécsi és belgrádi utcákon is jelen van, és egy Forma-1-es rajtzászlóval is gazdagította az országot.
Vágólapra másolva!

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Yvaral (Jean-Pierre Vasarhely) Structure Cubique című képe a Vasarely-gyűjteményből. A kiállítás képeiért kattintson!

Az 1997-ben meghalt Victor Vasarely (született Vásárhelyi Győző) az op-art legjelentősebb, magyar származású képviselője: nem csupán fontos szerepet játszott az absztrakt művészet elterjesztésében és elfogadtatásában Magyarországon, munkásságának hatása a mai napig jelen van a magyar popkultúrában. Ő tervezte például a Hungaroringen rendezett első, 1986-os Forma-1-es futam rajtzászlaját (lásd a lenti videót, 24 percnél), de elképzeléseit a halála után is követik a Magyarországon alkotó művészek, és a kétezres években az utcán, házak falain is megjelentek a képei (lásd keretes írásunkat a cikk végén).


A Szépművészeti Múzeum Vasarely Múzeuma fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepli idén, ebből az alkalomból az állandó kiállítás mellett egy időszaki tárlat is megtekinthető az múzeum otthonaként működő óbudai Zichy-kastélyban. A kiállított képek mindegyike Vasarely és Denise René közös gyűjteményéből származik, és Vasarely adományozta őket a Szépművészetinek és a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak. A művek között megtalálhatók többek között Arp, Le Corbusier, Albers és Jacobsen alkotásai is.

A mozgóképé lesz a jövő

Victor Vasarely 1930-ban emigrált Franciaországba, és Denise Renével galériát alapított René nevén. A galériát a Vasarely rajzai és grafikái című kiállítás nyitotta meg. A Le Mouvement mozgalom keretében azonos címmel kiállítást rendeztek, és a galéria rövidesen a kinetikus művészet nemzetközi központjává vált. Piet Mondrian és Joseph Albers műveit itt mutatták be először Franciaországban.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A kiállítás képeiért kattintson!

Alapelveiket az úgynevezett Sárga kiáltványban (a fenti képen) fogalmazták meg - amelyet azért nyomtattak sárga papírra, mert az volt a legolcsóbb. Egyik fő céljuk a folyamatosság megteremtése volt a művészetben, a neves avantgárd művészek és a fiatal alkotók együttműködését szorgalmazták. Úgy vélték, a mozgókép fogja a legjelentősebb szerepet játszani a jövő művészetében. Nagy hangsúlyt fektettek a mozgalmasságra és az ellentétek együttes megjelenítésére, például a világos-sötét kontrasztra.

A Franciaországba emigrált magyar művészek olyan helyszínt kezdtek keresni, ahol kiállíthatják az avantgárd legnagyobb magyarországi képviselője, Kassák Lajos műveit, aki korábban Vasarely elődjeként jelent meg a francia sajtóban. Ebben az időben a Magyarországon uralkodó szocializmusban tabunak számított az absztrakt művészet, a múzeumok nem is vásárolhattak kortárs nyugati műalkotásokat. Az ország ennek ellenére fontos szerepet játszott az irányzat fejlődésében, hiszen amellett, hogy számos emigrált magyar művész alkotott Franciaországban, a Bauhaus egyik legjelentősebb képviselője, Moholy-Nagy László is magyar származású volt. A Bauhaus vizsgálta először a forma, a szín és az anyag összefüggéseit, és a kép absztrakt vázát is elsőként elemezte, így fontos összekötő kapocs az avantgárd művészet és az újgeometrikus irányzatok között.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Jobbra Kassák Lajos, Lucien Hervé fotója 1963-ból. A kiállítás képeiért kattintson!

Menj haza, Vasarely!

Vasarely 1960-ban és 1963-ban is meghívta Kassák Lajost a Denise René Galériába, hogy kiállítsák a műveit. Kassák 1960-ban nem kapott útlevelet, így az első kiállításon nem tudott ott lenni. Ezek a kiállítások hidat képeznek a XX. század konstruktivista és az 1960-as évek újgeometrikus irányzatai között, és fontos elemei a Budapest-Párizs művészeti tengely újramegnyitásának is. A Franciaországban alkotó magyar művészek hazájukban is ki akarták állítani a kortárs francia műalkotásokat, és egy 1966-ban a Műcsarnokban rendezett kiállításon Vasarely egyik képe is helyet kapott. A nagy áttörést Vasarely retrospektív kiállítása jelentette 1969-ben.

Ezt a kiállítást a magyar alkotók közül sokan ellenezték, ugyanis a hazai kortárs művészeknek ekkor még nem engedték kiállítani alkotásaikat. Major János állítólag "Vasarely Go Home!" feliratú táblával tüntetett az igazságtalanság ellen. Ezt a címet viselte Andreas Fogarasinak a Trafó Galériában 2012 tavaszán rendezett kiállítása is, amely az 1969-es tárlat és az akkoriban bekövetkező társadalmi és kulturális változások témájával foglalkozott. A kiállítás egyik érdekessége, hogy hivatalos képi dokumentáció hiányában Fogarasi alternatív módszert alkalmazott az esemény felidézésére: készített egy dokumentumfilmet, amelyben megszólaltatta a kiállítás megnyitóján megjelent magyar művészeket és kurátorokat.

Forrás: AFP/MTI/Baracs Dénes
Victor Vasarely 1976-ban

A magyar művészek tiltakozása ellenére kétségtelen, hogy Vasarelynek, Renének és a többi kortárs külföldi művésznek nagy szerepe volt abban, hogy a szocialista Magyarországon olyan környezetet tudtak teremteni, amelyben az absztrakt művészet nem számított többé tabunak. Kassák műveinek franciaországi kiállítása pedig nemzetközileg is elismertté tette a kortárs magyar művészetet.

A jelenlegi időszaki kiállításon megtekinthető festményeket Vasarely az 1969-es kiállítás után adományozta a két magyar múzeumnak. A képek kivétel nélkül Denise René galériájából kerültek ide, így az időszaki kiállítás a múzeum alapításának megünneplése mellett az idén 93 éves Denise Renét illető köszönet és tisztelet kifejezése is.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Jean Dewasne: A törvények szelleme (a kiállítássá rendezett Vasarely-adomány része) Kattintson a képre, galéria nyílik!

Vasarely az utcán
Budapesten 2009-ben indult a Színes Város Mozgalom (akkori nevén Színes Város Projekt), amelynek keretében a főváros elhanyagolt köztereit falfestményekkel tették színesebbé (részletesebben korábbi cikkünkben olvashat a projektről). Az ötlet alapját Vasarely Színes város című könyve képezi, amely szerint a művészetet ki kell vinni az utcákra, hogy az emberek ne csak a galériákban élvezhessék az alkotásokat. Az idei Vasarely-év keretében a pécsi Leőwey Klára Gimnázium Vasarely Műhelyének tagjai a művész egyik szobrát körülvevő faburkolatra festettek egy Vasarely stílusát idéző képet. A burkolaton maga Vasarely látható kávéivás közben, de a műalkotás színeit, geometrikus alakzatait is mind a neves művész alkotásai ihlették. A gimnázium tanulói függönyt is terveznek majd a festő stílusában a pécsi Francia Színjátszó Fesztiválra.

Fotó: Szabó Balázs [origo]

De Vasarely munkássága nem csak hazánkban népszerű: 2009-ben Belgrádban két videoművész az ő ihletésére festett képeket egy belvárosi sétálóutca falaira egy összművészeti fesztiválon. Ugyanebben az évben a Progres Galéria kamaratárlaton állította ki a magyar művész képeit.