Feloldódnak a katarzisban. Az új El-P lemez

El-P a független hiphop emblematikus alakja a kilencvenes évek óta. Új, harmadik lemeze elsőre is korszakalkotónak tűnik, aztán még jobb lesz.

Jaime Meline, avagy El-Producto, de leginkább El-P tagja volt a független hiphop egyik alapvetését megalkotó Company Flow-nak; az 1997-es debütáló nagylemezt, a Funcrusher Plus-t ugyan csak egy instrumentális album követte, de a csapat jelentősége így is elvitathatatlan. Másfél évtizeddel a megjelenése után is ugyanolyan időtállónak tűnnek az El-P által jegyzett alapok, az absztrakt, utalásokban gazdag dalszövegek: azok a jellemzők, amelyek - kiforrottabb formában - El-P későbbi szólólemezeinek is sarokköveivé váltak. Ez volt a Rawkus Records első nagylemeze; a kiadó a hiphop e korszakának talán legimpozánsabb katalógusát hozta össze, korai albumokkal olyan legendáktól, mint Mos Def, Talib Kweli, Mad Skillz, Pharoahe Monch stb. - de a Company Flow egyedi hangzása révén még ebből a mezőnyből is kiemelkedik.

A Company Flow előbb trióból duóvá fogyott, El-P és Mr. Len mellől kivált Big Jus; majd 2001-ben feloszlott, bár egy-egy koncertre azóta össze-összeállt. A csapat történetét viszont egy sokkal mozgalmasabb sikerszéria követte. El-P még 1999-ben hozta tető alá saját független kiadóját, a Definitve Juxot, miután ő és Mr. Len összerúgta a port a Rawkusszal. A Def Jux új életet lehelt az alternatív hiphopba, és olyan nevekkel gazdagította a szcénát, mint Aesop Rock vagy a Cannibal Ox. Az első El-P-szólóra azonban egészen 2002-ig kellett várni. A Fantastic Damage sötét tónusú, sajátos világa már egy érett előadó képét mutatta. Mind dalszerzői, mind szövegírói képességei miatt dicsérte a szakma, és azóta is minden idők egyik legtehetségesebb mc-jeként tartják számon, ami szójátékos, asszociatív dalszövegeit és szinte lehetetlen nyelvtörőit tekintve cseppet sem túlzás.

Még szélesebb kritikai visszhangra, illetve közönségsikerre azonban csak a 2007-ben kiadott I'll Sleep When You'e Dead talált (hogy most a High Waterre ne is vesztegessük a szót), amiben jelentős szerepe lehetett a kiadvány erőteljes kísérletező jellegének. A Fantastic Damage hangzásvilága itt is visszaköszön, de sokkal színesebb összképbe ágyazódik be. El-P elismertségét - műfajon innen és túl - jól mutatja, hogy ezen a lemezen egy-egy dalt jegyez a Mars Voltával, illetve Trent Reznorral is. A rákövetkező években meg szépen lassan legendává lett, a New York-i hiphop nagy klasszikusává, akinek hatása a legújabb generációra érezhetően rányomta a bélyegét.

A lassan körvonalazódó generációváltás azonban nem helyezte a pálya szélére El-P-t. Ugyan sikerei ellenére a Def Jux földbeállt, az indie hiphop néhány nagy neve meg valóban kikopott a szakmából - azonban az új albumról származó első szám, a 2011 végén megjelent Drones Over BKLYN egy újabb korszak eljövetelét hirdette, ha nem is teljes tudatossággal. El-P új kiadóhoz igazolt (aminek nem csak zeneipari jelentősége van); sokat dolgozott együtt az utóbbi időben feltűnt rapperekkel, főleg az interneten, blogokon arató előadókkal, mint a Das Racist, Danny Brown, Mr. Muthafuckin' eXquire; illetve az eléggé más hagyományból érkező Killer Mike-kal, akinek új (és mondhatni: első értékelhető) lemezén, a R.A.P. Musicon ő jegyzi az összes alapot.

Mindezzel együtt a Cancer 4 Cure egy hamisítatlan El-P-lemez, ami következetesen emeli újabb szintre elődei örökségét. A hangzása sokkal elektronikusabb, lehengerlőbb, nyughatatlanabb, de ugyanaz a sötét, kaotikus világkép elevenedik meg a felvételek összességéből, amelyet az előző két kiadványnál már megszokhattunk. Elsőre könnyen az a képzetünk támadhat, hogy ezt a hanganyagot bizony az alapok viszik el a hátukon. A gyors tempójú ütemek, a mélyen duruzsoló basszus, a végig domináns elektronika rögtön meggyőzi a hallgatót: itt bizony egy korszakalkotó hiphop-lemezről van szó. Figyelmesebb újrahallgatások után azonban egyértelművé válik, hogy El-P mc-ként is csúcsra járatja képességeit. Kitűnő történetmesélő (a For My Upstairs Neighborben fordított kronológiában mondja el az eseményeket), popkulturális utalásokkal, szójátékokkal meg különösen jelentésgazdaggá válnak dalszövegei. A Full Retard Trópusi vihar-utalása például a sematikus-klisés hiphop kritikájává érik.

Olyan az egész lemez, mintha saját fikciós tere lenne, melyet minden felvételben más-más karakter szemszögéből láthatunk be. Néhol jelenetek rajzolódnak ki, máskor csak pszichés reakciókból körvonalazódik a kerettörténet. Mégsem kötött koncepcióról van szó, csupán egy nagyon egységes, kiforrott anyagról. Mintha az sem lenne véletlen, hogy a felvételek egyre pesszimistább hangot ütnek meg (nagyjából a Sign Here a végpontja ennek a kétségekbe alámerülő attitűdnek) - aztán végül feloldódnak a Stay Down katarzisában, hogy az utolsó tétel nyolc perce már a kiteljesedésé legyen. El-P eddigi legjobb lemezét írta meg. Csak természetes, hogy a teljesség érzetét kelti. A+