Dekára kimért vartyogások. Ákos a Volt Fesztiválon

Volt Fesztivál, Ákos koncert, Kovács Ákos
Vágólapra másolva!
Péntek este mutatta be Sopronban az új, "szintirockos" műsorát Ákos, aki fiatalkora hangzásához nyúlt vissza, mostani hatásokat is beemelve a zenébe. Kinek szól ez vajon? A régi rajongóknak vagy a fiataloknak? De mi van, ha két szék közül pont a pad alá esik? A videóban a közönség is megszólal.
Vágólapra másolva!

Az ember azt gondolná, Ákos valószínűleg olyan magasan van már, hogy nem bukhat. A péntek esti Volt-os koncertjével, és feltehetően az ezt követő fellépéseivel - mivel a turné premierje Sopronra esett - viszont valamiért mégis megkísérli tönkrevágni az egész életművét. A néhány évvel ezelőtti rockos-gitáros imázs után ugyanis most - hallva az idők szavát - trendi fehér hipszter napszemüveget vett, és - visszatérve a korai bonanzás hangzáshoz - elektronikus számokra váltott. Merítve szinte mindenhonnan, amit csak ért. A fiatalok ezt - főleg Skrillex vagy még inkább Toddla T után - tuti nem fogják bevenni, az idősebbek pedig nem akarhatják. Azért a röfögő basszusokkal megszólaló Indiántánc akkor is durva vicc, ha az embert eredetileg nem is túlzottan érdekelte a dolog.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A koncert csillivilli bevezetővel indult, a folyamatos növekedésről és jólétről szóló szövegeléstől most eltekintünk. Az űrt lehetett látni, bolygókat, aztán idegen tájakat, a zenészek pedig mintha a Nyolcadik utas halálból ismerős hibernáló készülékekben feküdtek volna. A legjobb pillanatokban az Imperium Galactica című régi stratégiai játék is eszembe jutott, mintha ott láttam volna hasonló színekkel megfestett űrbéli tájat. Aztán nem sokkal később, amikor a dobos már szinte szétverte a dobokat, egy olyan számmal indult el ténylegesen a koncert, ami a Music Instructor egykori klasszikusát idézte. Az első döbbenetből fel se ocsódtam, amikor rögtön a második számban Ákos elnyomott egy rapbetétet. Kész. Mélyütés.

Ha csak a középtempós számokon múlott volna, akkor akár rettentő unalmas is lehetett volna a koncert, azonban Ákos - és az őt körülvevő kreatív csapat - mindig gondoskodott valami megdöbbentő, vagy simán csak szörnyen kínos pillanatról, amiért megérte a nagyszínpad előtt maradni. Persze, eleve mókás volt hallani a régebbi számokba erőszakolt, dekára kimért vartyogásokat, vagy a már említett röfögő basszusokat, vagy a drum and bassből átvett suttyó elektronikát, de önmagában, másfél órán keresztül hallgatva mégis csak kevés lett volna. A rapbetét után következő, igazán sokkoló lépés a Bronski Beat nyolcvanas évekbeli sikerszámának, az egyébként angol meleghimnusznak számító Smalltown Boy feldolgozása volt. Legkésőbb ekkor kiderült az is, hogy Ákosnak mennyire nincs ehhez hangja.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A koncert legelgondolkodtatóbb pillanata pedig az volt, amikor a vége felé Ákos a színpad hátuljába vonult safri duózni egyet, azaz az előkészített elektromos dobokat püfölve kicsit megpróbálta megbolondítani a számot. Elgondolkodtató, hogy az utolsó mediterrán diszkókból is kikopott fogással színpadra lehet még állni. Egy időben, kábé 5-10 évvel ezelőtt volt szokás, hogy a dj mellé beállt egy (lehetőleg) fekete srác, aki véletlenszerűen, lehetőleg minél rosszabb ütemben, belekongázott a zenébe. Ezt tényleg elfér az ország legnagyobb fesztiváljainak nagyszínpadain? Nyilván egy csomó ember dolgozik Ákos mellett, és eddig eredményesen lavíroztak. Szóval, ha ők azt mondják, hogy igen, akkor baj van.

A fellépés egyébként általában a régebbi számokból állt, volt az említett Indiántánc, meg az Ismerj fel, vagy az Ikon is - csak javarészt átdolgozva. Rengetegen gyűltek össze a színpad előtt, bár mintha lassan, a koncert haladtával folyamatosan elszivárogtak volna az emberek, bár fesztiválokon ez belefér. Az viszont biztos, hogy kisebb éljenzés kísérte a számokat, mint korábban. Ákos nyitott, nyilván a fiatalabbakat szeretné megszerezni a zenéjének, de ebből akár csúnya bukta is lehet, bár végzetes azért biztos nem. A Volton szerencsére bőven akadt idén mihez hasonlítani Ákos elektronikus ámokfutását, és minden téren gyengén teljesített. Bulizáshoz lassú, lassúnak bunkó, bunkónak érzelmes. A legutóbbi koncertje végén az volt a benyomásom, hogy Ákos maximálisan kiszolgálta az övéit, ezúttal viszont mintha túl sokat akart volna, és pont róluk feledkezett volna el.

A Volt Fesztivál pénteki napjáról készült további fotók a képekre vagy ide kattintva nézhetők meg.