Nem is fontos a dob

A Chromatics meglepő húzással letölthetővé tette friss lemezének dob nélküli változatát. Tulajdonképpen nem is hiányzik. 

A Chromatics az italo discót felélesztő mozgalom egyik vezető zenekara, nemrég pedig olyanokhoz is eljutott, akik erről mit sem hallottak: szerepelt egy számuk a Drive című filmben. Az öt év kihagyás után most tavasszal megjelent, Kill For Love című lemezükről itt írtunk kritikát. Az itt teljes egészében végighallgatható album 90 perc, "van rajta elég jó szám, amit kiválogatva kaphatunk egy 50-60 percnyi jó lemezt" - írtuk akkor; illetve panaszkodtunk arra, hogy túl sok a rossz értelemben "filmzenés" szám. Aki egyetértett kritikusunkkal, az bizonyára kétkedve fogja fogadni a Chromatics friss húzását: itt letölthetővé tették az album "dobmentes verzióját". A zenekarvezető Johnny Jewel a Pitchforknak azt mondta, elsősorban azoknak szánják, aki remixelni akarják a számokat, új ritmusokat alájuk rakni, feldarabolni, szórakozni velük. Az interneten megjelent reakciókból azonban úgy tűnik, sokan önállóan megálló alkotásként fogadták az (eredetinél amúgy jóval rövidebb, 17 helyett 11 számból álló, 51 perces) verziót.

És tényleg működik így is. Nagyon hamar le lehet szakadni arról, hogy az ember azt vizsgálgassa, hogy "na, ez egy olyan szám, amiben eredetileg volt dob, de most nincs, na milyen így". Önmagában jól működő, mondjuk, hogy ambient popnak nevezhető dalokat kapunk, amik kicsit álomszerűek, kicsit hidegek; jól működik bennük a szintis-gitáros hangtextúrák és az énekdallamok párosítása. Mi több, azt is mondhatjuk, hogy jobb ez így, mint dobbal. Az eredeti, teljes lemezzel pont az volt a gond, hogy félúton maradt a popos, slágerességre törekvő és az ambientes, a hangzást előtérbe helyező hozzáállás között. A dobok eltűnésével viszont sokkal inkább létrejött az egyensúly.