A legcsodálatosabb feleség az emberiség történetében. John Garcia (Kyuss) a Quartnak

John Garcia a stoner-legenda Kyuss énekese volt, most a Kyuss Lives! élén másodszor jött Budapestre. Beszélgettünk a sivatagról és arról, hogy miért zenél az ember; arról, hogy annak idején tudta-e, hogy éppen klasszikus lemezeket készít; az újraegyesülésből kimaradt tagok peréről és a világ legjobb feleségéről.

A Kyuss a kilencvenes években megjelent lemezeit rendszeresen olyan jelzőkkel szokták leírni, hogy "klasszikus", "legendás", "roppant nagy hatású" stb. Nagyon fiatalok voltatok, amikor írtátok őket. Gondoltátok volna akkor, hogy ilyen hatásuk lesz ezeknek az albumoknak?

Nem, fel sem merült bennem akkor, hogy amit csinálunk, olyan jól ki fogja állni az idő próbáját, mint ahogy az történt. És nem hiszem, hogy a többiek gondoltak volna ilyesmire. Egyszerűen csak azt a zenét játszottuk, ami hiányzott az életünkből. Egy csomó, nagyon különböző dolog hatott ránk, a rhythm and bluestól a punk rockig, meg minden, ami ezek között van. Nem gondoltam volna akkor, hogy ezt fogom csinálni, amikor 41 éves leszek.

És mikor jött el a pillanat, amikor felismerted, hogy milyen jelentős volt a Kyuss?

Akkor nem igazán tudtam, hogy mit is csinálunk. Nem igazán értékeltem azt, hogy milyen tehetséges emberekkel vagyok körülvéve, Brant Bjork [dobos], Josh Homme [gitáros] és a többiek... egészen a harmincas éveim közepéig, vagy talán elejéig. Nem értékeltem annyira a zenét, amennyire ma; most már nagyon büszke vagyok rá. Sokkal nagyobbra értékelem az olyan dolgokat, mint például hogy itt lehetek. Mármint, érted, itt vagyok Budapesten (Budán vagyunk, ugye, és Pest a másik oldal? [a koncert a budai Barbra Negra Music Clubban volt), és veled beszélgetek arról a zenéről, amit nagyon fiatal koromban csináltunk - az ilyen dolgokat manapság már tudom értékelni.

A zenéteket nagyon gyakran összekötik a sivataggal. Az új basszusgitárost, Billy Cordellt is úgy írtad le, hogy "régi barát és szintén a sivatag lakója". Milyen hatással van a zenédre az, hogy hol élsz? Hogyan tudnád elmagyarázni annak, aki nem járt még a sivatagban, aki olyan országban él, ahol még csak hasonló dolog sincs?

Szerintem erre a kérdésre a zenekar minden tagja másként válaszolna. Számomra az a fontos, hogy egy mindentől távoli helyen éltünk - bár San Diego és Los Angeles is csak kétóra autózásra volt tőlünk, akár a semmi közepén is lehettünk volna, mondjuk a közép-nyugati kukoricaföldeken. Szóval nem tudom, hogy maga a sivatag a maga valóságában inspirálta-e valamiképpen a zenénket - de az biztos, hogy ha egy olyan helyen nősz fel, ahol nem sok mindent nem lehet csinálni, akkor tényleg igaz rád a mondás, hogy "a szükség a találékonyság szülőanyja". Ez pontosan így volt: egyszerűen szükségünk volt arra, hogy zenéljünk, hogy betöltsük a bensőnkben tátongó ürességet. Nem voltak klubok, ahol zenélhettünk volna, úgyhogy kimentünk a sivatagba, beindítottuk a generátorokat és játszottunk, aztán hallgatta, akit érdekelt. A hang visszaverődött a kanyonokból - nagyszerű volt, tényleg gyönyörű. De nem hiszem, hogy nagyon más lett volna ott a sivatagban, mint bármilyen olyan helyen, ahol egyszerűen szükséged van valamire, éhezel valamire. Ha tényleg így van, akkor meg is fog történni. Lehetsz Dél-Londonban, ahol házibulikat tarthatsz; lehetsz Budapesten, és mit tudom én, szólsz embereknek, hogy fél tizenkettőkor találkozunk a folyóparton és zenét fogunk hallgatni, együtt leszünk, együtt lazulunk. És ez a lényeg. Ami engem mint énekest érint - nem hiszem, hogy a sivatag valami konkrét hatással lett volna a dallamaimra vagy szövegeimre.

A Kyuss Lives! felvesz nyáron egy új lemezt. Ilyen esetekben mindig sok szó esik az "elvárásokról"...

A picsába az elvárásokkal! De komolyan, a Kyuss mindig is magasról szart arra, hogy mi az, amit az emberek várnak. Ez a szép az egészben. 41 éves vagyok, hamarosan 42, éppen egy új lemezt készülök felvenni, mi van akkor? Senki nem úgy megy be a stúdióba, hogy na, akkor csinálunk egy szar lemezt; jó lemezt akarunk csinálni. Tudva, hogy milyen energiák feszülnek Brant Bjorkben, egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy gyenge lesz. Hallottam már néhány dalát, amit a lemezre írt, és hát leesett állam. Nagyonis kyuss-os a hangzás. Szóval fel vagyok dobva, és kíváncsi is vagyok: hogy miről fogok írni, mit fogok énekelni...

Hogyhogy kíváncsi vagy? Hogy születnek a számok? Stúdió-jam lesz?

Dehogy. Kár, hogy nincs itt a telefonom, megmutatnám, hogy hol szoktam zenét írni. A házam egészen pontosan, de szó szerint a sivatag közepén van. Ott élek a feleségemmel, a fiammal és a lányommal. És amikor a lányom a nagymamájánál van, a fiam az oviban, a feleségem pedig elmegy dolgozni, akkor leülök és teszem a dolgom.

A Rolling Stone-nak nagyon részletesen beszéltél arról a perről, amit Josh Homme és Scott Reeder [basszusgitáros] indított a Kyuss Lives! ellen, a név jogtalan felhasználása és "a fogyasztók megtévesztése" miatt. Engem az érdekelne, hogy hogyan reagáltak erre a történetre a rajongók?

A rajongók mellettünk állnak. De hát nézd, valójában baromi egyszerű az egész. Brant Bjork és én, továbbá Bruno Fevery [az eredeti Kyussban nem szerepelt gitáros] és Billy Cordell [az eredeti Kyussban nem szerepelt, nemrég belépett basszusgitáros] szeretnénk Kyuss Lives! néven Kyuss-számokat játszani és új számokat írni. Josh Homme és Scott Reeder meg nem. Miért nem? Nem akarják, hogy a zenekar öröksége tovább éljen? Oké, nekik ez a véleményük, természetesen joguk van hozzá, hogy így gondolják. De nekem is megvan a magam véleménye. És miért kellett ezt az egészet a nyilvánosság elé vinni? Miért kellett mindenhova szétküldeni egy sajtóközleményt? Egy pénteki napon értesültem az egészről; a mobilom, az otthoni telefonom és a levelezésem gyakorlatilag felrobbant. "Hogy fogod rendbe hozni ezt a dolgot?" Mi az istent kellene rendbe hoznom, talán elrontottam valamit? Azt mondják, elloptuk a nevet. Tényleg, loptunk? Hát akkor már rég börtönben ülnénk. Nem használhatjuk a Kyuss Lives! nevet?! Benne vagyok a zenekarban én, benne van Brant Bjork; játszott benne Scott Reeder és Nick Oliveri is. Egyedül Josh Homme és Alfredo Hernández [dobos] nem volt benne. Nem csináltam semmi törvénybe ütközőt. Hát már azt is gyűlölöm, ha megbüntetnek tilosban parkolásért vagy gyorshajtásért - erre beperelnek, és nem is állami, hanem szövetségi bíróságra mennek. Szeretném ünnepelni a múltamat, ők meg nem, és engem is meg akarnak ebben akadályozni. Mondok még valamit. Josh elkezdett mindenfélét mondani rólam; hogy áruló vagyok és bolond. Mit követtem el, amivel ezt érdemeltem? Nem vagyok "áruló", bassza meg. Tényleg, hogy süllyedhet valaki ilyen mélyre? Mennyire gyerekes dolog már ez?! Meg miért van, hogy mindenki engem kérdezget erről? Tudom, hogy két oldala van a történetnek, de egyelőre nem ismerem Josh oldalát. Bocs, hogy megfordítom a szerepet, de most én leszek az újságíró és megkérdezlek téged mint Kyuss-rajongót: te hogy látod ezt a dolgot?

Hát elég nehéz nem arra gondolni, hogy a pénz miatt van az egész.

Na akkor tisztázzuk: Josh híres és gazdag. Tényleg szüksége volna még több pénzre? Nem hiszem. Akkor meg miért csinálja? Figyelj: férj vagyok és apa, és egyszerűen nincs időm ilyen baromságokkal foglalkozni. Szeretném a múltamat ünnepelni, Kyuss-számokat játszani; és mindenekelőtt jó férj és jó apa akarok lenni. Ez a legfontosabb az életemben. Két gyönyörű gyermek atyja vagyok, valamint az emberiség történetének legcsodálatosabb felesége az enyém - legalábbis az én szememben -, nem akarok senkit bántani. Egy normális csávó vagyok, reggel hétkor kelek, pelenkázok, porszívozok. Nálan normálisabb ember nincs is a világon, és erre büszke vagyok. Kurvára nincs szükségem arra, hogy pereskedjek. Csak játszani akarom a rock and rollt, ennyi.