Hangok a Börzsönyből, a tengerről

Két letölthető ep: a Bajdázó tagja a Börzsönyben vett fel hangokat és zenélt hozzájuk, melléjük; a Fires Were Shot a tengert igyekszik megragadni áttetsző ambientjében.

Az elmúlt években nagyon sok olyan zene jelent meg, amiben hangszerek és környezeti felvételek (field recording) találkoznak. Ennek a külső okai nyilvánvalóak: a zenekészítés egyéb kellékeihez hasonlóan azok a készülékek is könnyen elérhetőek, megfizethetőek lettek, amikkel jó minőségű felvételeket készíthetünk. A belső okok is érthetőek: aki nem szűkebb értelemben vett popzenét akar csinálni, az előbb-utóbb felfigyel a környezetében hallható hangokra (legyenek azok a város vagy a természet zajai vagy "zajai"), azok sajátos zenéjére. Vannak számosan olyanok, akik vágatlan felvételeket raknak ki a netre (mi több: adnak ki lemezen), de a zenészek többsége ezzel nem elégszik meg: hozzányúl, belevág, -effektezik és/vagy rájátszik valamit, hogy így fogalmazzon meg valamit arról, amit a környezetében "nyersen" hall. Ez a dömping (ami persze azért a mainstreamig nem ért el) azt is jelenti, hogy manapság már aligha maga a technika érdekes egy ilyen zenében - inkább az, hogy tényleg sikerült-e valamilyen karakteres hangulatot megalkotni, esetleg történetet elmesélni. Az alábbi két letölthető ep-nek sikerült.

A frissebb, magyar ep a horhos: Reggeli gyakorlatok című rövid, innen vagy innen letölhető zenéje. A név Győrffy Ákost, a Bajdázó egyik tagját takarja, aki "a hipnotikus pszicho-folkból a hipnotikus pszicho", illetve aki a Quarton itt olvasható interjúban bevallotta, hogy sok ambientet hallgat. Az öt tételes, 16 perces darab madárcsicsergéssel indul, aztán előkerül Lőrinc, aki egy kisfiú; később vannak nem ilyen könnyen beazonosítható, de legalábbis feltehetően a Börzsönyben felvett hangok. Ezekhez képest a "zenei" rész hol háttérbe szorul, hol előre jön: ráérős, lebegő dallamtöredékek, egyszerre közeli és távoli asszociációval az Americana műfajhoz kötődő gitármotívumok, finom szintibúgások, megfoghatatlan zúgások, csörgések (vagy talán csörgedezés?). Nem könnyű megfogalmazni, hogy miről is "szól" ez a lemez, ha egyáltalán bármiről; vagy úgy is mondhatjuk, hogy talán történetet mesél, de a dramaturgiája zenei, nem pusztán szavak "lefordítása" zenére. A cím talán segít; feltehetően valamiféle lelkigyakorlatokról van szó; de hogy ez pontosan mit jelent, azt a hallgatónak kell kitalálnia, ami kifejezetten jó.

Egészen más tájjal foglalkozik a másfél évtizede létező texasi duó, a Fires Were Shot (a név kissé félrevezető). Az innen vagy innen akár cd-minőségben is letölthető Maritime tényleg a tengerről szól és nem törekszik történetet mesélni - és nem is annyira hangulatot, inkább egy hangképet rajzol. A hullámok erősödő, gyengülő hangjai mellett elnyújtottan lebegő, áttetsző gitárhangokat hallhatunk, amik nem is dallamokat játszanak, inkább egy mindig változó, mindig ugyanolyan textúrát alkotnak meg. Tulajdonképpen semmi nem változik a 28 perces számban (annak ellenére, hogy középtájt van egy "váltás", vagy inkább hirtelen kitisztulás), de nem unalmas: ez az ambientnek már az a fajtája, ami túl van az unalmon. Valamint attól is jó, hogy nincs egyértelmű hangulata: ha akarom, szép, ha akarom, fenséges, de bizonyos pillanatokban akár valami rejtett fenyegetést is képes vagyok belehallani.