Ha én burzsoá lettem, bárki képes rá

Jeff Koons rájött, hogy csak akkor válhat fontossá, ha magát teszi meg Cicciolina mellett saját pornófilmje főszereplőjévé, arra azonban nem számított, hogy művészete emberrablásba torkollik. Egy ukrán üzletember tette a világ legdrágább élő művészévé, francia jobboldali puristák tüntettek ellene, Patti Smith mélységesen megveti, baszk terroristák pedig bombát rejtettek egy virágládájába. Mi takar a giccs jópofa, de rámenős ügynökének ártatlan naivitása? 

Pár éve a New Yorker kritikusa felidézte azt a jelenetet, amikor először találkozott szemtől szemben Jeff Koons művészetével: épp Koons élő virágokkal borított, több mint 13 méter magas, monumentális acélkiskutyája (Jeff Koons: Puppy) előtt jegyzetelt, amikor egy busz érkezett tele kerekes székes, súlyosan sérült kisgyerekkel. A gyerekek egészen megvadultak a mű iránti csodálattól.

"Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy amit csinálok, társadalomkritika. Pedig nem az. Nem szól másról, mint saját magunk és a történelmi jelenünknek az elfogadásáról" - nyilatkozta Koons a versailles-i kastélyban tartott retrospektív kiállításán 2008-ban, ahol a palota kertjében elhelyezte újabb, ezúttal 90 ezer élő virággal benőtt acélmonstrumát, egy repedt fejű hintalovat. A versailles-i akciónak volt olyan látogatója, aki szerint Koons esztétikája tökéletesen illett a barokk környezethez, néhány tucatnyian azonban a helyszínen demonstráltak, mert a francia művészet tisztaságának és identitásának szembeköpését látták a kiállításban.

Három baszk terrorista 1997 októberében Koons (a fenti képen látható) óriáskutyáján dolgozó kertésznek öltözött, és egy virágcserépbe rejtett 12 távirányítású bombát a bilbaói Guggenheim kertjében, a múzeum átadása előtt pár nappal. Őket feltehetően nem érdekelte Koons művészelméleti állásfoglalása, illetve az iróniához való viszonya, viszont szintén hírveréssel segítették Koonst.

"Elég okosnak lenni az életben. Az embereknek nem szabad hagyniuk, hogy a művészet, az értelmiségiek és a média kirekessze őket. Szeretném megvalósítani az álmaimat. Elértem, hogy tagja legyek a burzsoá osztálynak. És ha én képes voltam rá, akkor bárki képes rá" - mondja Koons egy másik videóban.

A jópofa, de rámenős porszívóügynök

Jeff Koons ugyanis egy bútorkereskedő és egy varrónő fia. Sokat elárul munkáinak és személyének megítéléséről, hogy életrajzírói rendre fontosnak tartják kiemelni, hogy már kiskorában házról házra járt, és édességeket árult amerikai kertvárosokban, ahová saját szülei vitték ki autóval. Sőt, egy idő után nem csupán árulta, hanem szép papírba csomagolta, és masnit is kötött rájuk. Ez nem is tűnik az amerikai középosztály hétköznapjaitól olyannyira elrugaszkodott dolognak, elég a halloweeni "trick or treat" hagyományára ("ha nem adsz, lesz kapsz") gondolni. A kölyök Jeff Koons viszont továbbgondolta, és csavart rajta egyet. Nincs ebben semmi irónia, mint ahogy Koons művészetében sincs - ő legalábbis tagadja.

Esterházy Péterre hasonlító tárlatlátogató, szatyorral, Koons első önálló svájci kiállításán

A néhány tízezres, pennsylvaniai Yorkba születő Jeff Koons apjának bemutatóterme folyamatosan változott: az (ál)barokk giccstől a letisztult bőrgarnitúrákig sok minden megfordult benne, az igényektől függően. Jeff egy idő után híres festményeket másolt, amelyeket apja a bútorszalonban állított ki és értékesített. "Rájöttem, hogy a dolgok színe, anyaga és formája képes megváltoztatni az emberek érzelmeit" - mesél egy interjúban művészetének gyökereiről Koons.

Tinédzserkorában Salvador Dalí volt Jeff Koons példaképe, akivel aztán 17 éves korában találkozott is. Dalínál a művész legendája eggyé vált az alkotásával, Koonst pedig gyakran éri az a vád, hogy személye, illetve alkotásai csupán elterelő hadműveletek, illetve egy performansz részei, amely a művészet nemlétét pótolja. Salvador Dalíval való találkozásáról így beszélt Koons: "Akkor, ott úgy éreztem, hogy a művészet ténylegesen az életem magjává és motorjává válhat egyszer". A művészettörténészek és -kritikusok emellett közös pontot látnak a két alkotó állítólagos pénzéhségében is.

Koons szerint a művészet azonban nem a performanszról, hanem saját magunk elfogadásáról szól. Mindenesetre (hogy épp ezért-e vagy ennek ellenére, azt döntse el mindenki maga) előszeretettel pózol az összes szobra előtt ugyanazzal az arckifejezéssel.

Koons a Függő szív című munkája előtt

Matthew Collings kritikus úgy jellemezte Koons megjelenését, mint aki egyesíti magában a "klasszikus jóképű amerikait és a Mad magazint". Koons bizonyos helyzetekben tényleg kifejezetten hasonlít utóbbi rajzolt reklámfigurájára, akit a magyarok a Kretén magazinból ismerhetnek. Illetve egy több ruhapénzzel rendelkező porszívóügynökre, esetleg televíziós prédikátorra.

A hagyomány szerint Koons az után költözött New Yorkba a hetvenes évek végén, hogy hallotta Patti Smitht a rádióban; stoppal érkezett, és még aznap együtt vacsorázott David Byrne-nel, másnap pedig állást kapott a MoMA-ban, ahol pultosként intézte a múzeumi tagfelvételt (egyes visszaemlékezések szerint ebben színes bohócruhái és szórakoztatóan rámenős jelleme segítették). Később bróker lett. Patti Smith egyébként megveti Koons művészetét: "Koons csupán szemét a földön, elborzasztanak a dolgai, egyszerűen nem tudom felfogni, honnan jönnek ezek az emberek [...] Szánalmas, amikor valaki közönséges próbál lenni".

Az antropomorf porszívó

Koons a nyolcvanas években vált keresett művésszé, akkoriban hozta létre saját stúdióját, amelyben több tucatnyian gyártották alkotásait az irányítása alatt. Koons - és ebben szokás Warhollal rokonítani - a kezdetektől fogva használt fel tömegtermelési eszközöket művészetéhez: egyik első sorozatát a New Museum ablakába helyezett porszívók alkották neonfényben, plexiüveges dobozokban. "A porszívó antropomorf. Lélegző gép, amelynek női és férfijegyei: nyílásai és fallikus képződményei egyaránt vannak" - magyarázza.

1985-ben elkészíti a Nobel-díjas fizikus, Robert Feynman közreműködésével Equilibrium című sorozatát, amelyben kosárlabdák lebegnek desztillált vízben (lásd fent). Ennek különböző változataiban egy teli tartály vízben lebegnek annak kellős közepén, illetve egy félig teliben úgy, hogy félig kint vannak a vízből, félig meg benne.

A főszerepben: Staller Ilona és Jeff Koons

Jeff Koons és Staller Ilona (művésznevén: La Cicciolina) szerelme, házassága és gyermekáldása a művészetből eredt, és emberrablás lett a vége. Nem sokkal az után, hogy Koons a Banalitás című sorozata részeként életnagyságú aranyozott porcelánba öntötte Michael Jacksont és házi csimpánzát, Bubblest, ezzel pedig a New York-i művészi elit sztárja lett, 1989-ben felkérést kapott a Whitney Musemtól, hogy készítsen egy sorozatot a média és a hatalom témakörében. "Amerikában nem vagy képes a kultúra valódi résztvevőjévé, illetve formálójává válni, ha nem jutsz el Hollywoodba" - emlékezik vissza Koons arra, hogy miért döntött úgy, hogy képzeletbeli filmjének promósorozatát készíti el, saját magával a főszerepben. Illetve Cicciolinával, merthogy a legkönnyebb módja a filmsztárrá válásnak, ha pornófilmben szerepelsz.

Nem valódi filmről volt ugyan szó, de több lett művészetnél. Koons egy olaszországi autópályán, egy pornómagazinban találkozott Cicciolina képeivel, amelynek - több interjúban is így idézi fel - szürrealizmusa teljesen magával ragadta. "Sosem láttam kelet-európai kultúrába ágyazott erotikus képeket" - mondja, "olyan volt, mint egy tündérmese" - teszi hozzá máshol.

"Flörtölni kezdett velem"

A Made In Heaven-sorozat Masaccio 15. századi, Kiűzetés a Paradicsomból című festményét vette alapul: fotókból, festményekből és szobrokból állt, amelyek különféle szexuális pózokban, a közösülés különböző fázisaiban mutatják Koonst és Stallert, utóbbi akkoriban még javában képviselő volt az olasz parlamentben. "Flörtölni kezdett velem, és mielőtt észrevettem volna, már egy kapcsolatban találtam magam" - mondja Koons.

Koons és Staller 1991-ben New Yorkba költöztek, és összeházasodtak, fiúk, Ludwig 1992-ben született meg, 1994-ben elváltak, Staller pedig elvitte magával a fiút Rómába. Koonst is megillette a gyerek felügyelete, a római törvények értelmében azonban csak néha láthatta egyedül, akkor is fegyveres őr kíséretében. A mai napig nincs vele kapcsolata. Később Staller be is perelte a férfit a tartásdíj fizetésének elmulasztása miatt.

Koons időközben újra megházasodott, és született még öt gyereke, illetve 1995-ben felvette vele a kapcsolatot legelső gyereke, Shannon, akit még a marylandi egyetemi évei alatt volt kénytelen akkori barátnőjével örökbe adni a hetvenes években, mert a lány nem akart hozzámenni, illetve ő is inkább volt ambiciózus akkoriban. Koons a kilencvenes évek végére látszólag megtalálta az egyensúlyt a magánéletében.

A világ legdrágább élő művésze

A Cicciolina-epizód törést jelentett Koons magánéletében, másrészt a Made In Heaven-sorozat művészi szempontból is felülmúlhatatlannak bizonyult, vagy legalábbis a körülötte zajló hisztériát és felhajtást nem sikerült megismételnie.

Koons a kilencvenes években nagyobb léptékben kezdett gondolkodni, illetve egyre drágábbak lettek a művei. Első 13 méteres terrierjét Németországban építtette 1992-ben, az acélvázat virágokkal borította be, a kutya belső részébe öntözőrendszer telepített. A kutyát 1995-ben szétszedték, majd Sidney-ben újra felépítették, háromszor annyi élő virággal, 60 ezerrel. Ezt követte a bilbaói Guggenheim megkeresése, illetve 2000-ben a negyedik kutya a New York-i Rockefeller Center előtt.

Koons kék Lufivirága a berlini Potsdamer Platzon

2007 novemberében acélból készült, Függő szív című munkáját (lásd egy korábbi képen) 23,6 millió dollárért adták el a Sotheby's árverésén, New Yorkban, ezzel pedig Jeff Koons egy időre a világ legdrágább élő művészévé vált, Damien Hirstöt váltotta a sorban. A vásárlás mögött feltehetően Viktor Pincsuk ukrán üzletember állt, aki egy nappal korábban egy másik Koons-művet is leüttetett, közel 12 millióért, Londonban. 2008 júliusában Koons Lufivirág (magenta) című háromméteres szobra 25,7 millió dollárért kelt el a Christie's árverésén. Ehhez képest az 5,6 millió dollárért vásárolt Michael Jackson és Bubbles (lásd lent) szinte kevésnek tűnik.

Jeff Koons visszalopta a művészet örömét

Az, hogy Jeff Koons ártatlan naivitása egy mutatvány-e, vagy tényleg a művészet és a jelen ösztönös nyelvét keresi, ahogy maga állítja, végül is mindegy. Megfigyelhető azonban, hogy általában azok nézik le vagy vetik meg a műveit, akiknek konkrét elképzelésük van (vagy legalábbis azt gondolják, hogy van) arról, hogy milyen kell, hogy legyen a művészet, illetve ami még fontosabb: mi nem művészet. Az mindenesetre biztos, hogy a Koonsszal interjút készítők szinte mind beszámolnak arról, hogy bár szűkszavúnak és zárkózottnak egyáltalán nem nevezhető Koons, általában nem pont azokra a kérdésekre felel, amelyeket feltesznek neki. Illetve sokat beszél, és sok mindent mond magáról, ám megállapításai között nem feltétlenül van logikai kapcsolat - de végül azért valamiféle kép összeáll.

Balról jobbra: Koons, Bubbles, Jacko

A tömegtermelésű szemét művészi szintre emelését, vagy éppen fordítva, a tömegtermelésű műtárgy megteremtését Warholhoz szokás kötni. Koons - hasonlóan ahhoz, ahogy kiskorában a cukorkatúrákon csavart egyet - továbbgondolta a pop art hagyományát, illetve új szintre emelte Warhol ipari termelését (megteremtve az ún. neo popot). Bár a hatvanas évek Factoryjához hasonlóan Koons is manufaktúrát hozott létre, ám abban egyrészt profik, nem pedig drogosok és drag queenek dolgoznak, másrészt közel száz munkatársa nem egy-egy művet sokszorosít, hanem egyedi alkotásokat rak össze Koons felügyelete alatt.

Damien Hirst (róla itt írtunk korábban) fogalmazta meg Koons művészetének funkcióját, illetve a Warholéhoz való viszonyát a legérthetőbben: "Mindannyian sokkal tartozunk Warholnak azért, amiért lehetővé tette a művészek számára, hogy a szemetet ünnepeljék és élvezzék, illetve, hogy végre pénzt keressenek, az isten szerelmére! Jeff azonban felkapta a labdát, és elszaladt vele. Visszahozta a szépségét és a romantikáját valaminek, amit Warhol talán veszni hagyott."

A három baszk terroristát elkapták, az akció közben kirobban tűzharcban egy rendőr meghalt, a múzeum pedig rendben megnyílt. Koons óriáskutyája a lelőtt rendőrről Aguirrére keresztelt téren áll azóta is a Guggenheim Bilbao előtt.