"Meguntuk, hogy külföldre kell koncertre járnunk." Külföldi klubkoncertek Budapesten

Egyre több olyan előadó lép fel Budapesten, amelyért korábban Bécsbe kellett utazni a magyar rajongóknak. Mindez azok után, hogy tavaly a koncertszervezők még arról panaszkodtak, egyre kevésbé járnak élőzenei koncertekre a magyarok. Mi változott tavaly óta? Jó üzlet-e a koncertszervezés vagy csak a fanatikusoknak éri meg?

Mégsem haltak meg a klubkoncertek?

"A zenekarok, a klubok és a koncertszervezők is egyetértenek abban, hogy az elmúlt egy-két évben érezhetően csökkennek a nézőszámok, kevesebben járnak koncertekre idehaza" - írtuk tavaly júniusban a magyarországi koncerthelyzetről. Az okokat már nem ugyanabban látták a megkérdezettek, de a gyászos hangulat majdnem mindegyikre jellemző volt. Ezért is lehet meglepő, hogy a pár száz fős klubkoncertek mezőnye azóta sem nagyon akar erről tudomást venni, sőt egyre-másra látogatnak Budapestre olyan külföldi előadók, akiket korábban maximum a Szigeten lehetett volna elképzelni, Zola Jesustól az M83-ig. Ráadásul új koncertszervező brigádok is feltűntek azóta a színen, és ugyan még a bécsi kínálattal nyilván nem versenyezhet a magyar fővárosé, nem túlzás az, hogy megmozdult valami idehaza is. De vajon így látják-e ezt maguk a szervezők is?

"Közel másfél évtizedes pályafutásom talán egyik, ha nem a legrosszabb éve volt 2011, a válság rányomta bélyegét az egész koncertpiacra" - mondta a Quartnak Jakab Zoltán, az elsősorban a keményebb műfajokra (punk, hardcore, metál) szakosodott Skalar Music ügyvezetője, hozzátéve, hogy 2012 első fele viszont korántsem annyira rossz, mint amire az előző év alapján számítottak. A Skalar a budapesti klubszíntér egyik legkomolyabb szervezőcége, és a BPRNR Booking nevű cég utódja, ma viszont már egy osztrák-magyar vállalkozás, melynek másik résztvevője a korábban Nova Music néven futó osztrák koncertszervező cég.

A Skalar Music azzal a céllal alakult, hogy "az amúgy is közelben lévő, de normális esetben az országunkat elkerülő zenekarokat elhozza egy jóval erősebb háttérrel rendelkező cég segítségével", és leggyakrabban a Dürer-kertbe hoznak zenekarokat, de ők szervezték a márciusi, teltházas Rise Against-koncertet a PeCsában, és ugyanoda érkezik majd júniusban az Evanescence is. Jakab Zoltán mindazonáltal csak óvatosan mer optimista lenni: "Egészen addig, amíg vannak helyek, amelyek ugyanazt a lerágott csont vagy éppen itthon valamilyen misztikus oknál fogva működő (nemzetközi mércével elmaradott) produkciót erőltetik szezononként kettesével-hármasával, Budapest a minőségi zenéknek nem nagyon lehet melegágya" - vallja, belátva azonban azt is, hogy "nyilvánvalóan nehezebben nyílnak a pénztárcák azon előadókra, akik kevésbé ismertek itthon."

A több koncertszervező iroda sajtóreferenseként tevékenykedő és jegyértékesítéssel is foglalkozó Rákász István úgy látja, hogy a fiatalabb közönségre és a kevésbé mainstream produkciókra vonatkozóan az elmúlt egy év tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy egyre kevesebben járnak koncertekre. Szerinte a középkorú vagy annál idősebb látogatói rétegről mondható el, hogy nincs visszaesés, ott ugyanis a 10 ezer vagy akár még a 20 ezer forint fölötti jegyár is megengedhető. Ő az olyan akciókat hozta fel példaként a klubkoncert-szervezők találékonyságára, minthogy idén a Napalm Death koncertjét a megszokottnál olcsóbb, 2999 forintos jegyáron lehetett megnézni, a Hammerworld Magazin pedig ingyenes kuponokkal csábította olvasóit metálkoncertekre.

Bátorság, szerelem, elhivatottság

Máshogy látja viszont a helyzetet a tavalyi cikkünkben is megszólaltatott Bende Zsuzsa, az A38 Hajó programszervezője: "Úgy vettem észre, hogy az utóbbi hónapokban jobb koncertek vannak Budapesten: nemcsak nálunk, de a volt Gödör Klub (jelenleg Akvárium) is beleerősített, és a Zöld Pardon is jó dolgokra készül" - mondta Bende Zsuzsa, aki azért messzemenő következtetéseket még nem vonna le ebből. "A helyzet csak akkor fog változni, ha ez hosszú távon is fenn tud maradni" - mondta a Quartnak Bende Zsuzsa. Arra a kérdésre, hogy az A38 esetében mivel magyarázza a javulást, azt válaszolta, hogy most érett be kilenc év munkája: "Most már külföldön is neve van az A38-nak. Ha elküldöm a listát egy menedzsernek arról, hogy ki mindenki lépett fel már nálunk, akkor az száz szónál is szebben zenél." Bende Zsuzsa szerint ennek semmi köze ahhoz, hogy az A38 Hajó mennyi állami támogatásban részesül: "Nem tudom, hogy a klub több állami támogatást kap-e, mint tavaly, mert ez a mi programszervezői munkánkat nem befolyásolja. Ugyanúgy futkosni kell pénz után, mint ahogy tavaly vagy azelőtt is kellett, ezen a téren nem történt változás."

Az, hogy láthatóan aktivizálódott a budapesti klubszíntér, többek között az olyan szervező kollektíváknak is köszönhető, mint az egyébként Bende Zsuzsa által is említett Soundkitchen, amely tavaly év vége óta olyan komoly neveket hozott a hajóra, mint a Lamb, a dEUS és Zola Jesus. A magát baráti társaságként definiáló Soundkitchen a tavaly decemberi Lamb-koncert sikerén felbuzdulva vágott bele a kalandba: "Teljesen véletlenül kezdtünk koncertet szervezni. Egyszerűen meguntuk, hogy folyton külföldre kell mennünk Lamb-koncertre, így meghívtuk őket. Ők meg igen mondtak, szóval kénytelenek voltunk megszervezni a koncertet" - mondta a Soundkitchen részéről Mender Szilvia, hozzátéve, hogy ugyan koncertet korábban még nem szerveztek, de a három tagból kettőnek van rendezvényszervezési tapasztalata.

"Bátorság. Szerelem. Elhivatottság" - válaszolta ugyanő arra a kérdésre, hogy mi kell manapság ahhoz, hogy valaki koncertszervezésre adja a fejét. "Mi, ha akartunk volna, akkor sem tudtunk volna pénzt beletenni ebbe az egészbe, ehelyett mindent feltettünk egy lapra (a Lambre). Az bejött, megadta a kezdő lökést. De még mindig koncertről koncertre élünk" - mondta Mender Szilvia, aki szerint egyébként fontos adalék az is, hogy a régebb óta létező koncertszervező csapatok más zenékben mozognak: "Iszonyú erős például a rock-, metálkoncert-szervezés Budapesten, jók vagyunk a 60 év feletti előadókban is, de valahogy ezzel a Nyugat-Európában egyszerűen csak popzenének nevezett valamivel nem foglalkozott eddig senki" - állítja, és szerinte még mindig öt-tízéves hátrányban vagyunk zeneileg. "Ami szerintünk újdonság, hogy van egy új generáció, akik az interneten élnek, érdeklődnek a zenék iránt és nagyon felkészültek" - mondta a Soundkitchen szervezője.

A Soundkitchennél egyelőre jóval kisebb közönségre kalibrálja be rendezvényeit a jövő héten a Teen Daze és a Brothertiger nevű chillwave/szintipop előadók koncertjeivel bemutatkozó Holalo, melynek tagjai korábban külön-külön már hívtak ide külföldi előadókat (például tavaly az Air France-t). A Holalo részéről Klág Dávid nyilatkozott a Quartnak, aki szerint abban a közegben, amiben ők mozognak, már pár éve elindult a változás: "Sokan a 2009-es Ruby Suns-koncertet mondják a fordulópontnak, most meg egy egész robbanás van a Zola Jesusszal, Warpainttel és az M83-mal. Ezek tipikusan olyan együttesek, amikre az emberek Bécsbe szerveztek utakat megnézni, szóval jó látni, hogy ezek megjelennek. Lehet az is, hogy azért javul a kínálat, mert apró, de elhivatott csapatok évek óta azon dolgoznak, hogy több olyan fellépő jusson el Magyarországra, akit addig csak letöltésekből vagy külföldön érhettünk el." Klág Dávid is megemlítette a Soundkitchent, plusz olyan kisebb szervező csapatokat, mint a RNR 666, a Lamantin, a Küss Mich!, a Kunk vagy a Bounce.

Bárkiből lehet koncertszervező?

Ha a fentiekből valakinek esetleg úgy jött le, hogy a koncertszervezés valójában csak lelkesedés kérdése, annak azért kicsit elvennénk a kedvét. Noha nem mindegy, hogy valaki 6-800 főre, vagy 150-re lövi be a befogadóképességet (előbbire példa a Skalar Music, utóbbira a Holalo), vannak szabályok, amik mindenkire érvényesek. A Skalar Music vezetőinél például alapszabály, hogy egy rendezvénynek nullszaldósnak kell lennie az adott hely kapacitásának 60-70 százalékánál. "Tévhit, hogy pofonegyszerű a promóterek munkája" - mondta ehhez adalékként Jakab Zoltán. "Viccesen úgy szoktam mondani, hogy sokan fogják magukat, benéznek a koncertterembe, elképzelnek egy nézőszámot, azt felszorozzák a helyszíni jegyárral és úgy gondolják, hogy ezzel meg is van a válaszuk arra, hogy megéri-e vagy sem. Ilyen aspektusból gondolkozva persze, hogy megéri" - folytatta a Skalar Music ügyvezetője, aki abba is betekintést engedett, hogy milyen napi problémákkal szembesül egy profi koncertszervező: "Nem untatnám a kedves olvasókat a 27 százalékos áfával, a bérleti díjakkal, az egyéb fizetnivalókkal, legyen elég annyi, hogy egy komoly vállalkozás nem olcsó mulatság, ezt fent kell tartani, napi rendszerességgel gondozni, folyamatosan elérhetőnek lenni, a piaci viszonyokat figyelni stb."

Nem véletlen, hogy a Soundkitchent sem a profit motiválja: "A jegyárakat amennyire csak lehet, próbáljuk lent tartani. A zenekarok, akiket elhívunk, ennyibe kerülnek, nagy nyerészkedésről itt nincsen szó" - mondta a Quartnak Mender Szilvia. "Az a szerencsénk, hogy hármunk közül kettőnek rendes munkája van, szóval ez csak hobbi. A cél, hogy év végén még egyenesben legyünk. Ami nagyon érdekes, hogy azt látjuk, hogy gyakorlatilag egy nagyon kicsi külső segítséggel (szponzoráció) hatalmas felfordulást tudnánk csinálni a magyar zenei életben." Ez utóbbiról azonban egyelőre nincs szó. Hasonlóan gondolja Rákász István is, aki szerint a kisebb rendezvények szervezésénél nagyon jó eszközöket kínál a Facebook, de "félreértés ne essék befektetés és nyereség kapcsán: egy kis rendezvény megszervezésével is nagyon sok munka van, és biztos nem a buli után vesszük meg a 6-os BMW-t."

A fenti pozitív példák ellenére Bende Zsuzsának az a tapasztalata, hogy jelenleg nem sok olyan szervező van, aki az A38 Hajóval dolgozna: "Jelenleg csak egy-két külsős koncertszervezőnk maradt, a programok túlnyomó többségét mi magunk szervezzük - ez pont a fordítottja annak a korábbi aránynak. Mi szeretnénk, ha több külsős szervező lenne, de sajnos legtöbbjük tönkrement. Nekünk annyival könnyebb a dolgunk, hogy a külsős promóterekkel ellentétben számolhatunk az italbevétellel is" - mondta Bende Zsuzsa.

Ő is, és Jakab Zoltán is megemlítették a nagyon olcsó jegyárakat, mint piactorzító tényezőket: "Ha valaki 800 forintos belépővel próbál piaci előnyt kovácsolni, évtizedes munkát tehet tönkre. Hiszen azok után, hogy XY jónevű külföldi zenekart el lehet érni áron alul, a koncertlátogatók figyelme és esetleges haragja mindig azon szervezők ellen fog irányulni, akik megkérik a 4-6000 forintos belépőket, amelyek valahol teljesen korrekt árak, hiszen a zenekarok sem feltétlenül kötelességtudatból vagy kalandvágyásból jönnek Budapestre" - mondta Jakab Zoltán.

Mit hoz a jövő?

Hogy a jövőben is marad-e az idei mérsékelt optimizmus, arról minden megkérdezett csak találgatni tudott. A Skalar Music például már a Horrors és a Sounds koncertjeivel nyitott a közelmúltban más műfajok felé, és még tovább szeretnének nyitni: "Fontos számunkra, hogy ne kössünk meg a saját kezünket. Az egy dolog, hogy mi, a Skalar Hungary ügyvezetői ugyanabban a szubkultúrában szocializálódtunk és értünk el sikereket, de ez jelenleg itthon gyakorlatilag nem más, mint ugyanarra a 600-1500 emberre való támaszkodás, akik ezekre a koncertekre ilyen-olyan módon kíváncsiak" - mondta Jakab Zoltán, hozzátéve, hogy elindították a Skalar Music kistestvérét Phoenix Music Hungary néven, ahová a kisebb rendezvényeiket összpontosítják egyelőre.

A Soundkitchen legfőbb terve a túlélés: "Szeretnénk elérni, hogy 2013-ban ilyenkor még mindig koncertszervezéssel foglalkozzunk" - mondta Mender Szilvia, de azt is elmondta, hogy mostantól valamennyi koncertjükhöz szeretnének valami plusz különlegességet kapcsolni. A júliusi Warpaint-koncertet például plakát- és remixpályázat kíséri majd, Sin Fang és Sóley koncertjét izlandi összművészeti fesztivál, míg ősszel kevésbé ismert kedvenceiket ismertebb magyar előadókkal együtt léptetnék fel. "Éppen abban az időszakban vagyunk, amikor kb. tíz előadónak kellene végleges választ adnunk. Keressük az időpontot, a helyszínt és a közönséget nekik" - tette hozzá Mender Szilvia.

A Holalo csak május végén von majd mérleget, akkor lesz vége a három önálló szervezésű koncertnek. "Egy két-háromszáz fős állandó táborral már lehet alapozni annak, amit mi szeretnénk csinálni, az olcsóbb, de zenerajongó körökben ismert, neadjisten blogslágeres együttesek rendszeres elhozásának. Túl optimisták vagyunk, hogy csak a zenerajongókra számítsunk" - mondta Klág Dávid, aki szerint mindenképpen akarják folytatni a szervezést őszre is, attól függően, hogy milyen zenekar jár a környéken vagy hogy kit érdemes elhozni messzebbről.