Ingyenzene: műbőr kabátban Ceausescu sírjánál

Tizenegy rózsaszín helikopter, Paudits Béla Apokalipszis. Két és fél óra a világ legjobb zenei akadémiájának terméséből. Rapperek, akik szeretik a marihuánát, a pénzt és a szexet! Dalkezdemények, amik többek, mint aminek látszanak; káosz, kocsmarock és magyar punk. Kóbor kutyák és őrült nők.

Volt már itt szó a zenei világ legjobb brandépítő akciójáról, a Red Bull Music Academyről. A minden évben máshol megrendezett "akadémián" neves zenészek okítanak feltörekvőket mindenfélére, ráadásul zenélnek is különböző alkalmi együttműködésekben, az eredményt pedig rendre letölthetővé teszik. A 2011-es madridi akadémián készült 35 felvétel itt található meg. Idén tartott előadást például Erykah Badu, Frankie Knuckles, Andrew Weatherall, Bootsy Collins, RZA, DOOM és Alva Noto is, ezek közül jó sokat meg lehet nézni itt, illetve a korábbiak között is lehet tallózni. (Például itt van Michael Mayer előadása arról, hogyan adjunk le demófelvételeket.) Az idei diákok között volt egy-két olyan, akinek a nevével már találkozhattunk: DJ Asma a Nguzunguzuból, Om Unit, Xxxy, Jesse Boykins III - és persze sokan, akikkel majd később fogunk találkozni, vagy talán soha, olasz, orosz, spanyol, ausztrál, japán, osztrák stb. zenészek. A Various Assetsválogatáson ők szerepelnek különböző felállásokban, néhány tanárral együtt (például Mark Pritchard és Dorian Concept). A 35 szám majdnem két és fél óra, és a minőségéről az mondja el a legtöbbet, hogy nemcsak hogy egyszer sem kell léptetni, de egyben, örömmel végighallgatható az egész. Techno, house, bass music, funk, soul, ambient, juke stb.: mindenféle elektronikus zene hallható itt, minimum "jól megcsinált" táncos darabok, de a nagy részükben van legalább egy-két jó ötlet, a műfaji keretek finom feszegetése. Nincs értelme mit kiemelni - legfeljebb a Racist Jazz Space Creature című számot a címe miatt -, kevés ilyen jó válogatással lehet találkozni. Már lehet jelentkezni a 2012-es, New Yorkban tartott akadémiára.

Carey Mercer a kanadai indie-színtér elismert tagja, tagja a Frog Eyesnak és a Swan Lake-nek, de ezek mellé kell még neki egy szólóprojekt is, a Blackout Beach. Tavaly Fuck Death címen adott ki nagylemezt, nemrég ezt követte egy "fizess, amennyit akarsz" (nullát is lehet) típusú ep, szép a címe: 11 Pink Helicopters In The Coral Sky. A kanadai indie-színtér más tagjaihoz hasonlóan hisztis énekstílusáról ismert Mercer itt csak gitározik, mégpedig hogy: kifejlett dallamok helyett legfeljebb dallamkezdeményeket, motívumokat játszik, valamint szép szőnyegeket terít szét, vagy sűrűbb zörgő pulzálást csiszol. Ez a zene valahol félúton található az instrumentális (rockos? folkos?) vázlatok és az ambient között; amikor még tágabb értelemben használták ezt a szót, mint ma, simán rámondták volna, hogy poszt-rock. Elsőre úgy tűnhet, hogy ezek inkább ilyen kis érdekes semmiségek, ám kiderül, hogy többek ennél, amikor egy-egy szám egyszer csak félbeszakad, és rájössz, hogy mennyire kár, hogy nem folytatódik.

Nagyon aktív mostanában a fűszívós rap egyik új sztárja, Curren$y, aki tavaly a Couvert Coupmixtape-pel nagy sikert aratott. Idén már kiadott egy nagylemezt, továbbá második ingyenes ep-jénél tart. Az első, innen letölthető Here alapjai laza soulos-jazzes mintákból és bólogatós ütemekből állnak össze; ami igazán érdekes, hogy a szövegmondás mennyire megtévesztően közel áll az egyszerű élőbeszédhez, legalábbis elsőre úgy tűnik - de igazából pont ez a ravaszság benne, és persze pont ettől olyan vonzó. Még jobb az új, Styles P-vel közös #The1st28 ep, amit innen lehet letölteni. két rappert összeköti a közös érdeklődés (könnyűdrogok, pénz, szex), de stílusok meglehetősen különböző, annyira, hogy a rapsajtót meg is lepte a közösködés. Ám az eredmény őket igazolja: Curren$y laza dumálása és Styles P hagyományosabb, keményebb és ritmizáltabb rappelése jól kiegészíti egymást. Ráadásul a Mostabeatz által készített alapok is izgalmasak: ravasz hangmintákat használ (Fela Kuti is van!) és meglepő helyekre tudja eldugni őket a ritmusszekció mellé-mögé. Zárásként még egy apokrif Neptunes-beatet is kapunk.

A Lightning Bolt nem ad ki túl gyakran lemezeket (a legutóbbi a 2009-es Earthly Delights volt, itt lehet róla hosszan olvasni), úgyhogy a szegény rajongók mindennek örülnek, amit kapnak. Most például egy letölthető húszperces valamit: húszperces, vágatlan felvételt a stúdióból, vicces szójátékos címmel (I Found A Ring In My Ear) és minden szépítgetés, utómunka nélkül - ráadásul úgy van vége, hogy egyszercsak elfogy a szalag a négysávos magnóból. A zene az, amit a Lightning Bolttól várunk, csak koszosabb megszólalással: kaotikus hiperenergetikus dobolás, idegbeteg basszusgitározás fura magas hangszíneken, hosszan variált témák - aztán meglepő váltások és elszabaduló indulatok. Egyedül a torzított kiabálás hiányzik. Aki nem ismeri a Lightning Boltot, ne ezzel kezdje a barátkozást, hanem mondjuk a legutóbbi lemezzel; aki ismeri, annak úgyis kelleni fog.

"Nyafogósan vidám bluesos kuplépunk" - mondja magáról a Mulligan zenekar. Első, Gyöngyhalász című lemezük innen tölthető le, a borítón egy ember kukázik. A zene a magyar kocsmarock hagyományába illeszkedik, a megfelelő hatásokkal, fordulatokkal; umcaccával, tangóval és kibukásokkal. Aki ettől idegbajt kap, az nem pont a Mulligan miatt fogja megszeretni ezt a hazánkban igen népszerű stílust; aki viszont érdeklődik iránta, az az átlagnál gitárközpontúbb, esetenként egyenesen punkos vagy folk-punkos variációját kapja. Több mint egy újabb, jól megcsinált variáció az ismert témákra, de egyelőre még kevesebb, mint egy igazán karakteres új hang megszólalása.

Nagyon pörög mostanában a magyar punk. A múlt héten volt szó az Opus Null ingyenlemezéről; azóta pedig két letölthető ep is jött. A Nohopekids tavaly torz szörfpunkkal robbant be, új ep-jének pedig a Nopopkids címet adta, innen lehet letölteni. A cím abból a szempontból stimmel, hogy nyilván ezt nem fogja játszani a rádió, mert hogy szól már. Másfelől viszont nem kell nagyon tág értelemben értenünk a "pop" szót, hogy a fülbemászó dallamokat, fogós riffeket igenis annak nevezzük. Vagy végülis mindegy, hogy hívjuk, az ep tizenegynéhány perc könnyed és torz szórakozást biztosít kicsinek és nagynak. A Románia pedig innen letölthető lemezét a következő szívhez szóló szöveggel ajánlja az emberiség figyelmébe: "a zenekar megpróbálja a pofádba verni az életérzést, amikor műbőrkabátodban egy 1300-as Daciával végighágsz Románia kietlen útjain. Kóbor kutyákat és őrült nőket viszel el omladozó falvakba, hogy utad végén lehugyozd Ceausescu sírját." Ehhez aligha kell bármit hozzátenni, legfeljebb azt, hogy van egy szám, aminek az a címe, hogy Paraszt vagyok, meg egy olyan is, aminek az, hogy Paudits Béla Apocalypse. Vagyis kifinomult hangszerszólókat ne várjunk, viszont jó kis együtt üvöltözhető refréneket igen.