A kaposvári Csiky Gergely Színház darabja, A kéz különböző területen tevékenykedő emberek kölcsönös érdeklődésének köszöneti a létét. Van a szerző (Háy János), aki rockzenész akart lenni; a rendező (Göttinger Pál), akinek egyrészt tetszett a szerző tárgykörben írt könyve, másrészt hobbizenész a Firkin nevű írfolk-kocsmapunk zenekarban; és van a rockzenész (Lovasi András), aki egy ideig költő akart lenni, aztán maradt a zenénél. Adott tehát a kölcsönös nyitottság, affinitás és elismerés a másik foglalkozása iránt.
"A jó öreg rockendrollról beszélünk" - mondja Göttinger Pál a darabról készült egyik interjúban, és a rock and roll itt nem csupán mint modern zenei műfaj, hanem mint életérzés értendő. Talán innen A kéz műfaji meghatározása: beatzenés színházi darab. A főbb szerepekben budapesti és kaposvári színészszakos egyetemi hallgatók láthatók. Háy János, a szerző, 2003-ban megjelent novelláskötete, A bogyósgyümölcskertész fia történeteit veszi alapul, de el is tér attól, és mint a főpróba után elmondta (lásd keretes írás), a darab története a könyv felénél véget ér.
A gitártok hatalma
A sztori szerint egy izgalmasabb világra és villanygitárra vágyó falusi srác keresi a helyét az életben, gimnáziumi éveit Budapesten kezdi, zenélni és csajozni szeretne. A darab a kollektív emlékezetet (a hetvenes évek balatoni nyarai, a vidék és a város közti ellentét, a hippikorszak, a farmer, a csajozási problémák stb.) lobbantja be. A kort és a benne bukdácsoló főhőst kedves jóindulattal kifigurázó humor ül: "Már a gitártokokra összegyűlnek a Balcsin a csajok" - magyarázza az egyik haver a főszereplő Dávidnak (Nagyhegyesi Zoltán), hogy micsoda ereje van annak, ha valaki hangszert vesz a kezébe, majd hozzáteszi, hogy csajozási szempontból az sem mindegy, milyen gitártokot választ. Jók a párbeszédek, jó a zene, jó a darab íve, ugyanakkor a darab még érezhetően nem kiforrott, ritmikája erősen ingadozó: elnyújtott, hosszú párbeszédeket tartalmazó jeleneteket követnek pörgősebb, zsúfoltabbak.
Nézzen még több képet az előadásról a fotóra kattintva! (Forrás: Csiky Gergely Színház)
A zene itt szinte ugyanannyira fontos, mint a próza. A dalokat Lovasi András, Szabó Attila és Kiscsillag írták, a zenekari árokban gyakorlott fiatal zenészek (Császári Gergely - gitár, Drapos Gergő - basszusgitár, Mészáros Ádám - gitár, Gáspár Gergely - dob) ülnek, húzása van a számoknak.
A zene szerepe a darab során változik: van ahol csak illusztráló, van, ahol a cselekményt támasztja alá, és nem egyszer pár pillanatra átveszi a főszerepet. A meghatározás szerint beatzenés színházi darab A kéz, néha mégis elég musicalesen fakadnak dalra benne a szereplők: beszélgetnek, aztán befordulnak a közönség felé, és rajta. Ugyanakkor a szöveg sajnos nem mindig érthető, ennek technikai okai vannak, azaz nem jó a hangosítás, illetve néha az ének is hamis. Vannak azonban kitűnően megkoreografált zenés jelenetek, például, amikor a zeneiskolába járó menő srác és a főszereplő próbálják ugyanazt a csajt felszedni, és egy zongora körül játszódik le a zenés tusakodás. A koreográfia Katona Gábort dicséri, illetve kimagasló Némedi Árpád játéka - a főszereplőre pikkelő matektanár szerepében -, akiről a szünetben kiderül, szintén zenész.
A végén aztán a főszereplőnek összejön a csajozás, van happy end és közös búcsúdal, tánccal, ugyanakkor a befejezésből - bár végig ott van a levegőben - valahogy mégis hiányzik a katarzis. Annak ellenére is, hogy a történet kerek egész: a fiú megfogja a lány kezét, már el tudja játszani a Skorpiótól a Dédapám-at, előtte a bíztató jövő. Összességében jó és szerethető darab tehát A kéz, amelyből akár az évad egyik legszórakoztatóbb és legizgalmasabb előadása lehet idővel, illetve Új Magyar Zenés Darab is válhat belőle, ha javítják a kezdeti hibákat, gyerekbetegségeket.
"Utálom a cinikus és ironikus világ-megközelítést" - Háy János A kéz főpróbája után Kinek a fejéből pattant ki, hogy színpadi darab legyen a könyvből? A színpadra való átültetés során nem követted rigorózusan a könyvet. Utálom a cinikus és ironikus világ-megközelítést, mert nem érdekel. Csak azok a világ-megközelítések érdekelnek, amik egyenesek és érzelmileg telítettek, és azt szerettem volna, hogy ez a darab ilyen legyen. Úgy éreztem, hogy a színpadon tényleg jó érzelmek fogalmazódnak meg és jönnek le. Jó a rendezés is, a rendező sok szempontból egészen unikális dolgokat hozott ki. A darabban a zenészek különböző együttesekből összeállva játsszák a Lovasi, Szabó Attila és a Kiscsillag zenekar számait. Megfordult a fejetekben, hogy őket hívjátok játszani a darabhoz? A színház egyik előzetes beharangozójában egy párhuzamot vont közted és a Lovasi között, hogy te szívesen lettél volna rockzenész, a Lovasi pedig költő - és így most összeértek a dolgok ebben a darabban. Egyetértesz vagy ez belemagyarázás? |