"A sznobéria az Operaház presztízsét mutatja" - interjú Ókovács Szilveszter operaigazgatóval

Régen Kiss-rajongó volt, most az Operaház felvirágoztatása vár Ókovács Szilveszterre, aki közvetlenül Orbán Viktornak felelve végzi a munkáját. Az új főigazgató az [origo]-nak adott interjújában beszélt arról, hogyan emelné világszínvonalra az Operaházat, de szó esett arról is, hogy miért vásárol vasalást nem igénylő ingeket, illetve mit hallgat a kocsijában reggelente.

Egy éven át tartó, gyakori cserékkel terhelt huzavona után önt közvetlenül Orbán Viktor nevezte ki kormánybiztosnak az Operaház élére. Szőcs Géza kulturális államtitkár nemrég, a nekünk adott interjúban azt mondta, már alig várja a pillanatot, hogy egyeztethessen önnel, Réthelyi Miklós miniszter viszont nem kommentálta a kinevezését. Milyen kapcsolatban áll a kulturális ügyekért felelős miniszterrel és államtitkárral? Csak Orbán Viktor szólhat bele a munkájába?

Réthelyi Miklós miniszter úrhoz mindenképpen fűz majd kapcsolat, hiszen az Operaház mint intézmény a Nemzeti Erőforrás Minisztérium fennhatósága alá tartozik. Vasárnap Réthelyi úr hozta a nyilatkozatokat a főzeneigazgató és a balettigazgató megbízásához. Mindig minisztériumi jóváhagyás előzi meg a gazdasági igazgató kinevezését is, tehát van egy csomó szál, amely személyi ügyekben is a minisztériumhoz fűzi az Operaházat. Sajátos helyzet, hogy az Operaházat irányító személy, aki éppen én vagyok, kormánybiztosként a KIM (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium - a szerk.) állományába kerül, viszont sem a KIM, sem a Nefmi minisztere nem felettese. A miniszterelnök úr rögtön az elején felajánlotta, hogy időről időre találkozzunk, és majd beszélgessünk. Az Operaházat a miniszterelnök külön kiemelte, és ez nekem olyan szabadságfokot ad, amelyet minden probléma megoldásánál érvényesíteni kell tudnom.

Az elmúlt két hétben több helyen sokat hangoztatta a transzparencia elvét, mint olyan elvet, amelyhez kötni kívánja magát. Ennek szellemében az Operaház megújítási terveit tartalmazó szakmai koncepcióját is nyilvánosságra hozza? Ez az az irat, amely annyira elnyerte Orbán Viktor tetszését, hogy kinevezte kormánybiztossá.

Semmi nincs abban, amit ne olvashatna el más, nem volt benne semmi bizalmas. 2005 óta nem is voltam házon belül. Emlékeim alapján és mint a vokális műfajok iránt elkötelezett művész próbáltam megfogalmazni, mit gondolok a rövid és középtávú megoldásról. Érdekelne ez valakit?

Valószínűnek tartom.

Akkor elgondolkozom rajta, hiszen mégiscsak olyasvalami, mint egy költőnek a vers első vázlata. De fogadunk, hogy háromszáznál többen nem töltenék le?

Hétfőn volt az első társulati gyűlés, ahol a nyári hírek ellenére hurráoptimista hangulat volt érezhető.

Látja, mégsem viperaház vagy darázsfészek ez a hely. Mindenhol van széthúzás, persze itt is. Ha egy társulat a nyár után visszajön, új vezetőkkel találja szemben magát, és ennek dacára még mer is bizakodva nézni a jövőbe, az szárnyakat ad nekünk is: van értelme a munkának.

Augusztus 22-én életbe lépett kormánybiztosi megbízatása legfeljebb két évre szól, legfőbb feladata az Operaház hangulat- és költségrendezése, illetve az Erkel Színház rendbetétele. Mekkora ívben lehet ilyenkor tervezni?

Két évnél biztosan rövidebb idejű lesz a megbízatásom, a kérdés csak az, mennyivel. Érezhetném magamat kellemetlen helyzetben, hogy a fejem fölött Damoklész kardja lebeg, amely bármikor lezúghat, de inkább úgy fogom föl, hogy egy évadot biztosan maradni kell, hisz néhány dolgot egész egyszerűen nem lehet megcsinálni anélkül, hogy el ne teljen néhány hónap. A többit pedig meglátjuk az eredmények és az idő függvényében.

A rövid távba mi fér bele?

A rövid táv arra sarkall, hogy ne papírízű stratégiák, koncepciók felvázolásával töltsem a napomat, hanem ahogy ön mondta is, legyen ennek az időszaknak egy íve. Ezért sok apró, önmagában is értelmes, modulszerű ötletre van szükség. Az egyik ilyen a nemzeti történelmi operapályázat. Nézzük meg, hogy van-e magyar zeneszerzői és librettistaingerencia erre! Én nem kötném az ebet, hogy például csak Mátyás témájú operát várok, ahogy a műfaját sem határoznám meg: lehetne daljáték vagy hóbortos kortárs mű, de akár vígopera is. Vagy történelmi témát feldolgozó veretes regény, illetve eposz adaptációja. Nem hallottam még Toldi-operát. A kreativitás ott szunnyad az emberekben, de felkérés híján nem tud előbújni. A legtöbb művész nem szeret asztalfióknak irkálni. Aztán lehetnek alanyi zsenik is, mint Wagner, aki hivatalosan soha nem tanult zenét, vagy Gluck, aki mindenki számára váratlan operareformot vitt véghez. Szerezzünk be új magyar történelmi műveket, és ne csak Erkel két-három operájából éljünk! Ehhez persze az is kell, hogy népszerű nyelven, fogyasztható formában kapjuk a jeligés pályamunkákat: ne mondjunk le a teremtésről!

Egy másik ötlet az Erkel Színház újranyitásával az Operaháznak mint nemzeti intézménynek a társadalmi küldetését segítené. Szőnyegbombázzunk egy-egy évfolyamot magaskultúrával, opera- és balettélménnyel! De olyan opera-segédanyag is jó lenne, amelyet eljuttathatunk tanároknak, és engem érdekelne számítógépes játékpályázat is, amely az operához köti a mai gyerekeket.

A társulati gyűlésen azt mondta, hogy az Erkel Színház megnyitása sokuk számára "az évtized lehetősége". A bezárt színház helyzetének rendezésére félmilliárd forintot kap, amelyből - ahogy többször elmondta - 2012 decemberében, a 101. évfordulón nyitná meg újra, és népoperai szerepet szánna neki. Ezzel kizárja, hogy mostantól az Erkel legyen a kísérleti, formabontó darabok helyszíne?

Az Erkel Színház ab ovo kizárja magát ebből. Ment ott olyan Kovalik-rendezés - úgy emlékszem A csavar fordul egyet -, amelyben egy nagy tálca tejben gázoltak az amúgy kiváló, csak kissé nehezen felfejthető előadás résztvevői. Ám ehhez az Erkel kétezres nézőterét le kellett kordonozni, hogy ne érezze úgy az a néhány fogékony néző, hogy egymaga ül egy kétezres hodályban. Az Erkel Színház biztosan nem erre való, hanem arra, hogy akár negyven autóbusznyi ember beüljön, és az agglomerációból és vidékről érkezett buszok meg is tudjanak állni előtte. Az Erkel Színházban népszerű, már bevált darabokat kell adni, amelyekről biztosan tudjuk, hogy ütnek, hatnak. Az előadás maga is érthető legyen, tehát ne olyan kódokkal kelljen feltöri, amelyeknek csak kevesek vannak birtokában. Olyan rendezők kellenek ehhez, akik népszerű, de mégis vállalható módon tudják ezt tálalni.

Az Andrássy úti neoreneszánsz palotának viszont nyilván az a dolga, hogy egyszerre nézegesse dicső múltját és a jövőjét. A kísérleti darabokat az elődök is mindig máshova passzolták le: a Tháliában voltak ilyen előadások, de volt, hogy a Vígszínházban rendezte meg Marton László a kísérletinek aligha nevezhető remekművet, a Varázsfuvolá-t. A Zeneakadémián nyílik majd egy négyszáz fős kisterem, ahol anno a mi operavizsgáink voltak, és a felújítás során valódi kisszínházzá alakul át. A kamaraoperák és kísérleti estek kiváló helyszíne lenne, olyan darabokkal, melyekkel az Operát nem, az Erkelt pedig pláne nem lehet megtölteni. Batta András rektor úr, európai hírű operatörténész abszolút partner ebben.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

"A legtehetségesebb magyarokat felléptetni nemzeti kötelesség" (További képekért klikkeljen!)

Hogy néz most ki a bezárt Erkel Színház?

Előadás 2007 nyara óta nincs ott, de a színpadán, árkában most is próbálunk, a nézőtéren rend van. Nagy baj nincs vele, csak épp nem elég szép. És ma már a férfivécében nem azt a piszoárt várod, amit lerúgtak, széttörtek. Mint egy idős hölgynek - százéves lesz idén -, az Erkelnek is fel kellene varrni a ráncait. Építészekkel konzultálunk, és nyilván kiírunk majd pályázatot a felújításra - csak ne tartson túl sokáig. Az Erkel nagyon szép már nem lesz, a közönsége viszont idősödik, úgyhogy igyekezni kell. A kiváló akusztika viszont marad.

Többször elmondta az utóbbi két hétben, hogy az Operaház homlokzatára azt írná ki, hogy "itt a legjobbak lépnek fel". Hogyan akarja elérni, hogy be is menjenek a darabokra, és ez a minőségközpontú szemlélet is érvényesüljön?

A kettő itt szerencsésen kéz a kézben jár. A legjobb magyar énekeseket kell idevonzani. Van például egy Boros Csilla nevű hölgy, ő most Riccardo Muti keze alatt énekel a milánói Scalában, itthon viszont idén nincs egy előadása sem. Németh Judit éveken át Bayreuthban lépett fel: itt pedig időnként olyan kicsi szerepre írják ki, hogy nem is érti az ember. A legtehetségesebb magyarokat felléptetni nemzeti kötelesség, de az is, hogy melléjük a legjobb külföldieket hívjuk: hogy a magyar közönség legalább kitüntetett estéken a legjobbat kapja. Anna Nyetrebko orosz szopránt, Juan Diego Florezt, a perui tenort vagy René Papét, a kiváló basszust. Ha legalább havonta egy-két ilyen ember színpadra állna, az fölfele húzna mindenkit, és Magyarország Operaházát is elhelyezné újra a térképen.

Itt a minőséggel a közönség nem áll szemben, mint a tévében, ahol a nézhető nem nézett, és ami nézett, az nem nézhető. Az operabarátok vájtfülűek, és arra vevők, ami jó. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy sznobéria is létezik, ez viszont az opera tradicionális közegét, presztízsét mutatja. Sznobok gyermeke különben már lehet akár vájtfülű is! A társadalmi folyamatokat nem mi határozzuk meg: az Operaház elegáns hely, akár egy szép tér. Nem a tervező vagy az építtető határozza meg, ki mindenkinek fog tetszeni.

És a turisták? Őket valamiért sokat emlegeti.

A turisták nem olvasnak magyar újságot, így őket könnyen emlegetem (nevet). Sokan azért jönnek, hogy megnézzék az épületet, és ehhez sokszor előadás is kapcsolódik. Őket a szünetben kell itt tartani, nehogy az legyen, hogy nem köti le őket a darab, és ezért hazamennek. Ők a mi mezítlábas nagyköveteink, ők viszik a hírünket a világba. Fontosak ezért, főleg bevételi oldalon, de a magyar közönség a legfontosabb.

A miniszterelnök az Operaház helyrebillentése mellett azzal a feladattal is önt bízta meg, hogy újítsa meg a magyar zenei életet. Ehhez hogyan lát neki?

Terveket kell készítenem, amire nem egészen két évem van. Megpróbálom bevonni a partnereket; az országos kitekintésű intézmények vezetőit, mint a Müpa, a Zeneakadémia, a Filharmónia, a Zenetudományi Intézet vagy a BTF. Mivel alapvetően klasszikus zenéről van szó, nem célom a Gödör klub atmoszférájának, a magyar metálnak vagy a keresztény könnyűzenének a felderítése. Az előbbiekkel viszont egy csomó ötlet és együttműködés kellene, ahol rendszerbe szervezve kialakulhatna valamilyen kölcsönhatás, amely közösségformáló erőként is működik. A végső cél, hogy iskolai osztályokban zenéljenek, operaházi művészek tarthatnának nyílt órákat, legyenek kórusok, zenekarok. Gyanítom, az otthoni kamarazenélést már nem lehet visszahozni, de a kórus- és táncházkultúra nyomai még megvannak. Ha ehhez sem lehetséges egy az egyben visszatérni, találjuk meg a módját, hogy az Y-generációhoz valamiféleképp mégis eljusson a zene és a mozgás. Ehhez kell majd egy terv, de előbb az Operaház akut problémáinak megoldásán a sor.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

További fotók a képre kattintva tekinthetők meg!

Ennek a rendtételnek egyik része az Operaház finanszírozási kereteinek kialakítása. Augusztusi kinevezése után nem sokkal a köztévében azt mondta, hogy elvonások és bizonyos gazdálkodási problémák miatt van költségvetési lyuk az Operaházban, és amíg ezt be nem foltozzák, addig nincs fedezet az idei évadra szóló szerződésekre. Hogyan és honnan akarják a lyukra szánt pénzt előteremteni?

Míg mi itt beszélgetünk, a szomszéd irodában Mozsár István ügyvezető igazgató egy nagy zsákvarró tűvel varrja a foltot. A zárolások túlnyomó részét a múlt héten visszakaptuk, ez az Opera éves költségvetésének tizenöt százaléka. Év végéig a mecénásoktól ügyesen be kell szednünk pénzeket, remélem majd ők is érzik, hogy ezt a prémium minőséget, amelyen mi itt dolgozunk, érdemes támogatni. Egy ilyen ház - még ha több mint kétmilliárd forintnyi saját bevétele is van - drága műfaj, mondhatnám, a mozifilm után a legdrágább, nem tud megélni csak a saját bevételeiből. Ha pedig a szaldót nézem, a filmen is túltesz: nyereségre képtelen.

A megérkezett pénz lesz valamilyen hatással a hiányzó szerződésekre?

Persze, kötik már a szerződéseket. Év végéig mindent pótolni fogunk.

Ez közel ezer operaházi dolgozót érint.

A szerződések hiánya nem, hisz nyolcszázharmincan vannak itt állásban. Sokakkal viszont szerepszerződéseket kötünk, rendszeres közreműködők, beszállítók. Az úgy igaz, hogy nagyjából ezer fölötti azoknak a száma, akik rendszeresen járnak ide dolgozni.

Lesz elbocsátás?

Mivel az Erkel újranyitásához majd még fel is kell venni embereket, csoportos létszámleépítésben nem gondolkozunk. Posztok megszüntetése, a belső munkanélküliség felszámolása viszont napirenden van. Tavaly hat-hét százalék körüli volt a fluktuáció, amely egy ekkora cégnél természetes. Az a társulat közös érdeke, hogy ne legyen elfekvőosztály főnök nélkül maradt titkárnőkből, és hogy a nyugdíj mellett dolgozók hosszan és rendszerszerűen ne foglalják a pályakezdőkre váró státusokat, amelyeket anno ők is megkaptak.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

"Év végéig tesztidőszakot élünk." (Klikkeljen!)

A felsővezetői szint kialakításában szabad kezet kapott Orbán Viktortól, és élt is vele, egyik első lépéseként visszaszerződtette ügyvezető igazgatónak Mozsár Istvánt, Héja Domonkos szeptember 6-tól fő-zeneigazgató, Solymosi Tamás pedig balettigazgató lett. Ezen a szinten lesznek még változások?

Most nem, lényegesen kevesebb igazgatóval működünk, mint korábban. Négy igazgatói posztot szüntetünk meg, mindazonáltal lehet, hogy kommunikációs és produkciós téren majd még kell egy leigazolást tenni. Az elkövetkező hónapok megmutatják, hogy produkciós oldalon be kell-e esetleg építeni olyan vezetőt, aki a színpadi történések produkciós ügyeit viszi. Év végéig tesztidőszakot élünk, nem bánom a rám is rakódó plusz terheket, hisz látnom kell a működést.

Azt egyértelműen leszögezte, hogy énekelni nem fog az Operában. A publikálást, zenekritikusi tevékenységét is felfüggeszti arra az időre, míg az Operaház igazgatói székében ül? Egyáltalán: összeegyeztethetőnek tartja, ha egy szakmabeli hazai pályatársairól írja meg a véleményét?

Az Operaház előadásairól biztosan nem fogok írni, nyilvánvalóan nem volna etikus. A Magyar Nemzetben és a Gramofonban is hanglemezekről és operafilmekről publikáltam az elmúlt hat évben. Nagyon nem kell magam megtartóztatnom, mert például magyar opera-DVD sajnos nem is nagyon jelenik meg. Érdekes, hogy egy hónappal ezelőtt kértek egy operai tárgyú írásaimból álló könyv összeállítására, és épp ma gondolkoztam, hogy a kezem alatt született budapesti recenziókból vajon tegyek-e bele néhányat? Ugyan nem most írtam őket, de a mostani kollégáimról születtek. Úgyhogy kimaradnak - lesz helyettük háromszázhatvanöt másik.

Még a Duna tévénél vázolta fel egyik tervét, miszerint több operaházi közvetítést sugároznak majd. Most az egyik igazgatói székből a másikba átülve kicsit olyan, mintha önmagával kellene egyezkednie.

Sajnos nincs miről egyezkednem. Semelyik köztévé, így a Duna sem tud piaci árat kínálni, így akkor van operaelőadás, ha az operaházi dolgozók is úgy akarják. Vigasztaljon mindenkit a tudat: ha mi nem vesszük fel, soha senki más nem örökíti meg az előadásokat. (Ekkor, este hét körül megérkezik Ókovács Szilveszter ebédje és vacsorája. Saláta magvas barna kenyérrel.)

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

"Játszottam könnyűzenét Veszprémben a Tabu zenekarban, az éneklés is onnan jön, nem népdalversenyt nyertem." (Még képek a fotó mögött!)

Önéletrajzából kiderül, hogy több ezer klasszikus zenei albuma között a Kiss-tagok szólóalbumai is szerepelnek.

Még gimis koromban jugoszláv lemezekről vette fel valaki kazettára a négy szólólemez bestof-ját. Nagyon bejöttek, később megvettem őket cédén. Ezek lírai számok: a Kiss írt olyan nótákat, amelyeket utólag, vakteszten senki sem tulajdonítana nekik, mint pl. az I was made for loving you baby (énekelve mutatja be). A szólóalbumokon a másik három tag mindig közreműködik, és egymásnak ajánlják, úgyhogy ezek tulajdonképpen afféle bujtatott Kiss-lemezek. Játszottam funkyt szülővárosomban, a veszprémi Tabu zenekarában, az éneklés is onnan jön, nem népdalversenyt nyertem, vagy ilyesmi. Egyszer valaki azt mondta egy Tabu-koncert után, hogy hamisan énekelek, ezért mentem énektanárhoz. Persze nem énekeltem hamisan.

Míg Sződligetről beér az Andrássy útra, mit hallgat az autójában?

Sajnos, amióta van kihangosítóm, telefonálok. Amíg Hír Tv-s voltam, addig a Klub, a Lánchíd vagy az Info Rádiót hallgattam útközben. Igazi fülolvasás volt, feltöltöttek anyaggal, mire beértem. Ma éppen egy múlt héten, Stockholmban vett Supertramp-válogatás van a kocsiban. Hallgatom Rick Davies hangját, és nem értem, hogy ez most falzetthang-e, vagy valamilyen fura-panaszos fisztula?

A napokban látták a C&A-ban, amint több tucat vasalást nem igénylő inget vásárolt. Ezzel is az ön előtt álló két év nehézségeit igyekszik csökkenteni?

Ez most vasárnap este volt! És csak három ingről van szó! (A kormánybiztos vasalásmentesing-vásárlásáról egy korábbi Tumbler-bejegyzés is megemlékezik.) Nem akarom, hogy szegény feleségem törékeny hátát a vasalóállvány törje meg. De hitetlenkedett, hogy egy ilyen inget nem kéne vasalni. Mutattam neki, ráirkáltak mindent, például hogy perfect business collar (tökéletes üzleti gallér). Hátha tényleg tökéletes lesz!