Széchenyi szemöldökén lovagol a magyar diák

időutazás az osztályteremben
Vágólapra másolva!
Oktatási segédanyagnak szánják azt a filmsorozatot, amelyben 3D-s animációk és élőszereplős jelenetek próbálják izgalmassá tenni a magyar történelmet iskolások számára. A gyerekek legalább így valamit megjegyeznek - mondja az Időutazás az osztályteremben rendezője, aki maga is videojátékokon nőtt fel. A tervezett 50 részből öt epizód készült el most, az iskolák részéről már van érdeklődés.
Vágólapra másolva!

Szamárfüles atlasz, összefirkált tankönyv és repedezett térkép helyett projektor, film és Facebook - ilyen lehetne a 21. századi történelemóra. Legalábbis így képzelték el az Időutazás az osztályteremben című sorozat alkotói, akik a digitális tananyagfejlesztésre kiírt állami pályázaton elnyert pénzből hét hónap alatt rakták össze az eddig elkészült öt részt. A folytatáshoz újra pályáznak. Bár a megvalósításra a pénzt a határon túli magyarság támogatását célzó Szülőföld Alap (ma Bethlen Gábor Alap) pályázatán nyerték, úgy tűnik, modern oktatási anyagra a határon belül is szükség van. Ezt jelzi, hogy a készítők szerint már most van érdeklődés több iskola részéről, pedig még csak a főcím nyilvános.

A főcímet - amelynek szereplője Széchenyi szemöldökén is megjelenik - Gelley Bálint fiatal grafikusművész készítette

A készítők tervei szerint az oktatási segédanyagnak szánt filmsorozat a magyar történelmet mutatná be 50-60 részben. A tematikus epizódok 15 percesek, és állandó panelekből állnak, ilyen például a történészi bevezető, a korszakhoz kötődő tárgyak bemutatása, rávezető kérdések és kvíz. Az újdonságot azonban az iskolai órákon nem ez jelenti, hanem a 3D-s animációk és az élőszereplős jelenetek.

A tatárok tűzgolyói

Az animáció megszokott látvány a fiatal korosztálynak a számítógépes játékokból, de iskolákban nem gyakran találkozni vele. Az Időutazás az osztályteremben sorozatban az animációs technikát főleg csatajelenetek, egy-egy esetben Árpád-kori falu vagy vár felidézésére használják. Egy pillanat alatt épül fel a szemünk előtt a korabeli földház, és a felénk csapódó tűzgolyókból kiderül, a tatároknak az is előnyük volt a magyarokkal szemben, hogy már használtak a harcmezőn tűzfegyvereket.

A fent látható, muhi csatát ábrázoló animációt készítő Baltavári Tamás hadtörténész más csaták rekonstrukcióját is elkészítette

A csatajeleneteket mind írásos források alapján rekonstruálták - magyarázza Bárány Krisztián rendező. Az Urálból érkező magyarok vándorlását is sokkal jobban lehet láttatni a dinamikusan változó térképen, mint atlaszba rajzolt nyilacskákkal. A projekt szakmai partnere a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Országos Levéltár, így kerülhettek be a filmbe a Képes Krónika ábrázolásai, korabeli tarsolylemezek, fegyverek.

Jóképű színészek jurta előtt

Mindegyik részben szerepel egy dramatizált jelenet. Az állandó szereplők között feltűnik Adorjáni Bálint is (őt ebben az összeállításban az ország negyedik leghelyesebb férfi színészének választottuk), aki hol Árpád egyik fiát, hol hős várvédő ispánt alakít. Mellette más fiatal színészek is helyet kapnak (László G. Attila és Fehér Tibor a Nemzetiből, Kiss Domonkos Márk a Miskolci Nemzeti Színházból, vagy Horváth Andor), ők az adott rész témájához kapcsolódóan vitatkoznak új törvényekről, tatárokról vagy a tizedről. A dialógusokat a rendezés feladatait is vállaló Bárány Krisztián írta, aki eddig főleg tévésként dolgozott a Múlt-kor című ismeretterjesztő műsorban. Mint az [origo]-nak elmondta, most írt először párbeszédeket, de történész és dramaturg is átnézte a szöveget.

A cél az volt, hogy a nehezen emészthető iskolai tananyagot elképzelt szituációk tegyék érthetővé. Például a lenti jelenetben István király intelmeiből hangoznak el részletek, de életszerű helyzetbe ágyazva: egy fiatal fiú lázadozik, a pap megdorgálja. A történet 1060-ban, a Vata fia János-féle pogánylázadás idejében játszódik, amikor egy uradalmat megörökölt fiút régi tanítója győz meg arról, hogy mégse legyen pogány - magyarázza a rendező-író Bárány Krisztián.

A sorozat történész szakértője Katona Csaba, az MTA munkatársa

Az öt jelenetet három helyszínen (Szigethalom, Esztergom, Nagybörzsöny), két nap alatt forgatták. A költségvetés szűkössége miatt nem törekedhettek nagyjátékfilm minőségre, de Bárány szerint ahhoz, hogy a gyerek megértse, ez is bőven elég.

A gyereknek kell a multimédia

A sorozat rendezője maga is végzett pedagógiát: tapasztalata szerint a gyerekeket jobban meg lehet fogni a mozgóképes anyaggal, és az elhangzó információkat könnyebben rögzítik az agyukban. Bárány Krisztián azt mondja, hogy szakmai gyakorlata alatt saját diákjain tesztelte a sorozat első öt részét. A filmeket elsősorban általános iskolásoknak szánják, de Bárány szerint középiskolában is használható.

Hangsúlyozza, a sorozat segédanyag, vagyis "nincs benne minden". A tanár feladata, hogy helyenként megállítsa a filmet, kiegészítő magyarázatokat fűzzön hozzá. A sorozat készítői oktatófüzetet és honlapot is terveznek, amely a filmben elhangzottakhoz képest pluszinformációkat tartalmazna. A Facebookon pedig megszavaztatnák a főcímben is szereplő iskolás srác nevét.

Folytatás

Az elkészült öt részben a honfoglalástól a tatárjárásig jutunk el, de papíron már megvannak a további részek tervei is. Később egy családtörténet köré épülnének a részek, már a konkrét családot is megtalálták hozzá, amely életét a 16. századtól a 20-dikig végigkövetnék - magyarázza Bárány Krisztián. Egy délvidéki nemesi családról lenne szó - tudjuk meg.

A jelenetet a szigethalmi Emese Parkban forgatták

Az elkészült öt részt pilotnak szánják, és remélik, hogy nyernek további pályázatokon vagy találnak befektetőt, hogy nyáron folytathassák az elkezdett munkát. A tervek szerint a DVD-csomagnak lesz egy alapára, amiért megvásárolható, de az alkotók a bevétel egy részét díjak formájában szeretnék visszaforgatni az iskolákhoz.

Hiányoznak a magyar történelmi dokumentumfilmek

Az Időutazás az osztályteremben sok ötletet vonultat fel, epizódjain azonban érződik, hogy nem profi csapat készítette. A legjobban sikerült rész kétségtelenül a főcím: a modern vizuális világ (a főcím készítője végzős a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen) névjegyként jelzi előre, hogy fiatalos, újszerű dologra lehet számítani. Egy percben szaladunk végig a magyar történelmen: Búvár Kund után jön a török minaret, Lánchíd és Széchenyi, az első világháború, Trianon, a második világháború, majd Nagy Imre.

A csatajelenetek is nagyszerűek; a térképek viszont néha túl nagy szerepet kapnak, mintha nem lett volna az idő alatt mit mutatni. Az igazán gyenge pontot a dramatikus jelenetek jelentik, amelyekből néhány didaktikus vagy képileg unalmas - ám erre magyarázat lehet az, hogy a film oktatási segédanyagnak készült.

A sorozat több dologban mutat túl önmagán. Egyrészt figyelmeztet az oktatás új irányaira (film, animáció, interaktivitás, internet), másrészt azonban az alkalmazott tévéfilmes és modern dokumentumfilmes eszközök miatt a magyar történelmi dokumentumfilmek hiányára is emlékezteti nézőjét. A kábeltelevíziós csatornákról ismerősek lehetnek azok az új típusú ismeretterjesztő filmek, amelyek animációk, feszültségkeltő zenék, dinamikusan vágott megszólalók, dramatizált jelenetek segítségével mutatnak be egy-egy történelmi alakot, problémát és korszakot, és teszik érdekessé a történelmet a mai kor embere számára is. A külföldi gyártású művek azonban mind a nyugati történelem eseményeit rögzítik, Mohácsról, Szent Istvánról, Horthy Miklósról egyelőre hiába is keresnénk hasonló filmeket.