Félreteszi a színészetet Tompos Kátya - interjú

Tompos Kátya, a Nemzeti Színház színésznője óvodás kora óta énekel, az utóbbi években több zenekarral dolgozott együtt, a délszláv népzenét játszó és ápoló Söndörgőnek az új lemezén is szerepel. Az [origo]-nak a pécsi színházi találkozón mondta el, hogy most nem elég, amit a színháztól kap, ezért jövőre nem szerepel egy új előadásban sem.  

- A Nemzeti Színház már kiírta a jövő évad összes új bemutatójának szereposztását, de te nem szerepelsz egyikben sem. Miért?

- Úgy döntöttem, hogy a következő évadban a zenével szeretnék foglalkozni. Szeretnék megcsinálni egy csomó olyan dolgot, amit eddig nem tudtam: belemélyedni a zenébe, zenét tanulni, szélesíteni a tudásomat, és dolgozni azokkal az emberekkel, akikkel már nagyon régóta szerettem volna, és akik velem szeretnének dolgozni. Nagyon sok megkeresést kaptam, amelyekre csak akkor tudok igent mondani, ha erre teret kapok Alföldi Róberttől.

- Mi vezetett a döntéshez?

- Ebben az évadban nagyon jó zenészekkel dolgozhattam együtt, például a Söndörgővel, akikkel egyre gyakoribbak a külföldi fellépések, és akikkel sokat szeretnék még együtt csiszolódni. Vagy Hrutka Róberttel, akivel már régóta dolgozom, de mindig terveztük, hogy majd csinálunk valami nagyobb szabásút, viszont eddig soha nem volt rá idő. Megkeresett Fekete-Kovács Kornél is, így az Operaházban, egy jazzkoncerten is ki tudtam próbálni magam - innen jött, hogy Lantos Zoltán is felkért: vele a Gyulai Várszínházban, a Jazzonett című esten fogok fellépni. Nagyon sok olyan ember hív, akire régóta felnézek, és nem gondoltam volna, hogy egyszer majd kapcsolatba lépek velük. Énekeltem például Goran Bregovic-csal a MűPában: vele Brüsszelben találkoztam, mert egy helyen koncerteztünk - valahogy kinyílt a világ, és ezek a szuper élmények a külső munkáimnak voltak köszönhetőek.

A képre kattintva nézzen még több fotót Tompos Kátyáról! (Fotó: Pályi Zsófia)

- Ha sok is a felkérés, gondolom, nem volt egyszerű félretenni a színházat.

- Ha felvesznek a Színművészetire, nagyon örülsz neki, aztán színész leszel, és egyre csak játszol, játszol, megéled a színészet minden zegét és zugát, találkozol jó rendezésekkel és rossz rendezésekkel, jó szerepekkel és kevésbé jókkal - aztán felmerül a kérdés, hogy ez most már mindig így lesz, most már mindig mások határozzák meg, hogy mit csináljak? Mert a színház ugye arról szól, hogy a rendezők valahogy elképzelnek téged, beletesznek valamibe, és akkor el kell fogadnod, hogy most ez a dolgod, most ezt kell szeretni - van, aki így használ fel, van, aki úgy. Van, amikor főszereped van, és van, amikor nem. Nekem most nem elég, amit a színháztól kapok - a zenében sokkal nagyobb a szabadságom. Most én fogom megmondani, hogy mit szeretnék, és hogyan szeretném, és lesz egy csomó ember, aki ebben segíteni tud, és aki azt szeretné látni, hogy mit tudok abból felépíteni, ami én vagyok. Mert tudok mást is a színészeten kívül, ott van bennem egy másik világ, amivel nagyon jól ki tudom fejezni magam, és amire olyan emberek részéről van igény, akiktől én is nagyon szeretnék tanulni.

Nézze meg galériánkat Tompos Kátyáról a képre kattintva! (Fotó: Pályi Zsófia)

- Tehát közrejátszott az is a döntésben, hogy nem mindig voltál elégedett a szerepeiddel?

- Volt, hogy megkeresett az egyik együttes, hogy "figyelj, akkor ugye ráérsz a párizsi meg a belga koncertekre, mert mindenképpen te kellenél, nem akarunk mást hívni". Nagyon rossz erre azt mondani, hogy bocs, de nem, mert épp játszom valamelyik előadást, ami persze tök jó, viszont nincs benne akkora szerepem, mint amennyire a koncertre kellenék. Két-három szerepet is visszamondtam fájó szívvel, mert hiába voltak jók és hiába voltak főszerepek, egyszerűen nem azok voltak, amikre most igazán nagy szükségem van, amiket tényleg szeretnék eljátszani - de ha jönne egy ilyen színházi felkérés, azt biztos, hogy el is vállalnám. A színház attól jó, hogy kötöttségekben keresed a kihívásokat, de nekem, azt hiszem, most nagyobb tér kell. Egyszer el kellett kezdenem ezt az utat járni, amit magamtól, ösztönösen járok, és amiről azt hiszem, hogy egy jó út. Most jött el az ideje.

- A Nemzeti Színházban hogy fogadták a döntésedet?

- Közösen beszéltük meg Alföldi Róberttel. Ő szívesen ad teret arra, hogy minden ilyesmit meg tudjak csinálni.

Kattintásra nézzen még több képet Tompos Kátyáról! (Fotó: Pályi Zsófia)

- A Nemzeti körülötti felhajtás befolyásolt abban, hogy a következő évadot válaszd a váltásra?

- Szeretnék távol maradni ezektől a hisztériáktól, mert ez nekem nem tesz jót - de azt hiszem, a társulatból senkinek sem. De az a helyzet, hogy én az utóbbi időben nem nagyon voltam a színház közelében, mert már főleg a saját dolgaimmal foglalkoztam, ezért nem is nagyon látok bele ebbe a helyzetbe, nem is nagyon tudok mit kezdeni ezzel a hülyeséggel.

- Mi lesz a jövő utáni évadban?

- A mostani évad elég sok változást fog hozni, ennek függvényében alakul majd ki a következő meg a következő utáni év. Eddig soha nem volt arra lehetőségem, hogy a középutat válasszam - a jövő évad most egyfajta középút lesz. Megtartom az eddigi szerepeimet, ott fog állni a színház mögöttem, maradok színésznő, miközben belekóstolok abba, amit már régóta szeretnék csinálni. Megnézem, hogy működik-e ez egyáltalán, amibe nyilván az is belejátszik majd, hogy rengeteg olyan döntést kell majd meghoznom, amit eddig nem én hoztam meg. Biztos, hogy nagyon fog hiányozni mondjuk egy próbafolyamat, de ezen a nyáron annyira kidolgozom magamat - amint vége lesz a Gyulai Várszínház Troilus és Cressidája próbáinak, már kezdődnek is a Valahol Európában próbái a Szegedi Szabadtéri Játékok keretein belül, alig lehet egyeztetni -, hogy nem fog ártani egy kis szünet.

Optimista vagyok, ennek most így kellett lennie. Kifejezőeszköznek ott lesz a zene - és ezt most nem úgy értem, hogy mostantól énekesnő leszek. Nem vagyok énekesnő, csak most énekléssel fogom kifejezni magam, de attól én még Tompos Kátya leszek, aki a színészek közül érkezett.

- Milyen műfajokban fogsz koncertezni?

- Az egyik együttessel délszláv népzenét énekelhetek, a másikkal a jazzt, az improvizációt próbálhatom ki - épp ezt szeretném, hogy mindenfélében elmélyülhessek. Eddig mindenhol csak mazsolázgattam, egy kicsit itt szerepeltem, egy kicsit meg ott, de mégiscsak mindenhol vendég voltam. Most ki akarom próbálni, hogy mit tudok önmagamban kezdeni a zenével, ha magamat kell képviselnem, ha a frontvonalban kell lennem. Eddig mindig másé volt a felelősség - persze az is veszélyes, ha nem irányít senki. De ez az évad most erről fog szólni.