Vágólapra másolva!
Alföldi Róbert addig nem hajlandó az őt ért vádakkal foglalkozni, amíg azokat szerinte a rosszindulat és a butaság vezérli. Az [origo]-nak adott interjújában azt mondta, hogy nem érzi úgy, hogy felült volna a provokációnak és azt sem, hogy le kellene azt nyelnie. A Nemzeti Színház igazgatója szerint az előadásaira minden jegy elkel és az emberek nem a botrány miatt járnak színházba, illetve a művészetnek az a dolga, hogy kínos és kibeszéletlen dolgokat feszegessen.
Vágólapra másolva!

- Sokan mondják az idei POSzT-on, hogy a Nemzeti Színház erre az évre ért be, illetve ez az évad a Nemzetié volt. Ön is így érzi?

- Az a lépésről lépésre formálódó munka, ami három éve elindult, ott tart, ahol körülbelül tartania kell egy ötéves periódus felénél. Szokták mondani, hogy most látszik, hogy együtt van a társulat. Ez igaz, valóban együtt van a társulat: minden sallang lekopott mindenről és mindenkiről. Mindenki hisz abban, amerre megyünk, és ezt az erőt lehet érezni az előadásokban. A POSzT-on szereplő három előadásból sem tudnék senkit kiemelni szereplőként, mind a három nagyon erős csoportmunka.

- Egy interjúban mondta, hogy a Nemzeti Színháznak az a feladata, hogy kibeszéletlen témákat dolgozzon fel az előadásaiban.

- Igen, a művészetnek az a feladata, hogy kibeszéletlen, kínos és nehéz témákat vessen fel. A színháznak különösen ez a feladata - a Nemzeti Színházat pedig talán ez a feladata különbözteti meg a többi színháztól. A magyar színháznak szerintem különösen ez a feladata most, mikor nagyon bonyolult, zűrzavaros és érzelmekkel terhelt társadalmi közegben élünk. Azokról a témákról kellene beszélni, amelyeket tisztázni kéne, és amelyeknél vállalnunk kéne önmagunkat a hibáinkkal és erősségeinkkel együtt.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Fotó: Pályi Zsófia

- Ha az elmúlt egy évet nézzük, a Magyar ünnep-ben szó volt Trianonról, a Vadászjelenetek-ben az intoleranciáról, az Egyszer élünk-ben a felejtésről. A következő évadban milyen kibeszéletlen témákat szeretne körüljárni?

- A Magyar ünnep-ben nemcsak Trianonról volt szó, hanem a bécsi döntésnek annak a pillanatáról, amelyről azt gondolom, a feldolgozatlansága a mai napig hat. Az Egyszer élünk-ben ugyanaz a probléma kerül elő: hogy mennyire nézünk szembe a hibáinkkal. A következő évadban kezdünk azzal, hogy mi a helyzet a hittel és az egyházzal: ez lesz G. B. Shaw Szent Johanná-ja. Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabja arról szól, hogy egy egyszerű állampolgár hogyan kerül szembe a hatalommal, hogyan nem hagyja magát, és pusztul bele. Ott van Bródy Sándor A tanítónő-je, amelyben egy vidéki közeg kiveti magából azt, aki másként gondolkozik. A Hamlet azt vizsgálja, mi a helyzet a régi és az új apák generációjával. A Náthán gyermekei ifjúsági színdarab, fiataloknak írták Németországban: tulajdonképpen Lessing Bölcs Náthán című darabjának a fiatalabb korosztálynak való átirata. A három nagy vallást, a kereszténységet, a zsidóságot és a muzulmán vallást vizsgálja olyan szempontból, hogy mit tudunk róluk, és miért utáljuk egymást, miközben nem tudunk semmit arról, hogy a másik miként hisz. Ott van még az Osborne (John Osborne brit drámaíró, a filmre is vittDühöngő ifjúság szerzője, akinek azt az Ide nekem a hazafival! című darabját mutatja be a Nemzeti Színház, amelynek főhőséről, Alfred Redlről Szabó István is filmet készített Redl ezredes címmel - a szerk.), amely azt vizsgálja, hogyan kell valakinek eltitkolnia a valós énjét ahhoz, hogy érvényesülni tudjon egy erős hierarchikus társadalmi rendben.

- Problematikus témáknak hangzanak. Ezek szerint nem hagyja, hogy a támadások a kedvét szegjék, nem visszakozik.

- Miért visszakoznék? Kik azok, akik támadnak? Aki tőlük visszakozik, az szerintem gyáva.

- A Nemzeti Színház meghirdetett egy dokumentumdráma-pályázatot a romagyilkosságok témakörében. Hol tart most a pályázat?

- Huszonkilenc pályázat érkezett be, most olvassa a zsűri. Szeptember közepén, a nyílt napunkon hirdetünk eredményt, és attól függően, hogy találunk-e közöttük alkalmasat, az is benne lesz a következő évadunk programjában. A dokumentumdráma Nyugat-Európában és Amerikában olyan színházi műfaj, amely azonnal reagál azokra a társadalmi visszásságokra, amelyekről a színház fontosnak tartja, hogy párbeszéd szülessen. Ez nálunk nem egy ismert műfaj, de én a történeteket olyan eseménysorozatnak tartom, amely példátlan az elmúlt 40 évben Európában - bizonyos háborúkat leszámítva.

- Hogyan nyúltak a témához a pályázók?

- Nem egy szemszögből nyúltak hozzá, mind a két véglet megjelenik. Érkezett olyan pályamű is, amely ha nem is azt mondja, hogy ez jogos tett volt, de nagyon erősen vizsgálja azt, hogy jutott ide a társadalom, hogy ilyen megtörténhetett. Kőkemény romaellenes írások is születtek.

- Ismert és ismeretlen szerzők is pályáztak?

- Főleg ismeretlenek.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Fotó: Pályi Zsófia

- Sokszor támadják azzal a Nemzeti Színházat, hogy alternatív rétegszínház, miközben vannak hagyományosabb előadások is a Nemzeti repertoárjában. Ajánlana párat a konzervatív ízlésű nézőknek?

- Nézzék meg a repertoárt, és válasszanak maguk.

- Amikor Az ember tragédiájá-t támadták, bosszankodott azon, hogy akik támadnak, azok nem járnak színházba, különben látnák, hogy más színház előadásokban is akad szeximitáció?

- Nem, ez nem erről szól. Abban a pillanatban, amikor normális, komolyan vehető érvek fognak elhangozni az előadásokkal kapcsolatban, akkor foglalkozni fogok velük. Amíg azonban a rosszindulat és a butaság vezérli ezeket a kérdéseket, addig nem szeretnék velük foglalkozni.

- A román ünnep után érezte azt, hogy a kritikusai csak arra várnak, hogy mikor hibázik?

- Nem, nem foglalkozom ezzel, így nem lehet dolgozni. Én nem akarok igazodni, azt csinálom, amiben hiszek, és amiről azt gondolom, ma egy színháznak képviselnie kell. Minden engem igazol, még az is, hogy néhány politikus őrjöng a parlamentben. Ha ezek nem lennének fontos előadások, nem mutogatnának az internetről letöltött fotókat.

- A Tilos Rádióban egy beszélgetésben azt mondta, hogy tulajdonképpen hálás lehet a politikusoknak, akik a parlamentben önről vitatkoznak, mert ennél jobb reklám nincs. Ironikusan értette?

- Viccből mondtam. Üzenem mindenkinek: Az ember tragédiájá-ra még a botrány előtt elkelt minden jegy. Ha jó igazgató vagyok, azt kellett volna csinálnom, hogy berakok még tizenöt előadást, arra is elkelt volna minden jegy. Az emberek nem azért jönnek a színházba, mert botrány van.

- Azt is a Tilos Rádióban mesélte, hogy néha ismeretlenek állítják meg, vagy autóból kiszólnak, és a támogatásukról biztosítják. Ez megerősíti?

- Azt mondom, ez nem is csak néha történik. Valahogy még azok számára is, akik engem nem kedvelnek, annyira átlátszó dolog volt, ami történt, hogy abszolút érzékelhető valamiféle támogatás, még ha csak azt is mondják, hogy hajrá.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Fotó: Pályi Zsófia

- Gondolom, fontos önnek, hogy Blaskó Péter színész kiállt ön mellett a rendkívüli sajtótájékoztatón.

- Persze, hogy fontos volt, nem tudtam róla előre. Senki nem tudott róla. Példaértékűnek gondolom.

- Ő belefogalmazta a szövegébe, hogy szerinte ez az incidens egy bocsánatkéréssel megoldható, de ön végül nem kért bocsánatot, mivel mondta, hogy nincs miért. Utólag nem érezte, hogy ezt a gesztust meg kellett volna tennie?

- Nem.

- A társulaton belül érte-e kritika, akár az újságírónőnek adott válasza, akár a román ünnep miatt?

- Nem.

- Utólag bosszantónak érzi, hogy felült a provokációnak?

- Nem, mert nem a provokációnak ültem fel. Ha elvesztettem volna a türelmemet, ennél sokkal durvábban válaszolok. Én ugyanabban a stílusban és módban válaszoltam a hölgynek, ahogy ő kérdezett. Nem volt véletlen a válaszom.

- Úgy látom, hogy ön nem hajlandó diplomata lenni ebben a színházi világban, hanem csak színházigazgató akar lenni. Nem gondolja, hogy van olyan szituáció, amikor diplomatának is kell lennie?

- Mondjon egy példát, amikor diplomatikusabban kellett volna működnöm.

- Amikor egy sajtótájékoztatón provokálják, lehet, hogy le kell nyelnie.

- Nem kell lenyelnem. Miért kellene egy tájékozatlan, újságírónak nehezen nevezhető hölgyet komolyan venni? Miért kell úgy csinálni, mintha az egy normális helyzet lenne? Abban a pillanatban, ahogy ő megnézi az előadást, és konkrétumokat kérdez, abban a pillanatban az már más szituáció. Hadd válaszoljak még egy előző kérdésre. Én nem a hatalomért akarok a Nemzeti Színház igazgatója lenni, hanem azért, mert úgy gondolom, jól végzem a munkám.

- Ön szerint miért lett ellenséges szimbólum a jobboldal szemében?

- Ezt nem tőlem kell megkérdezni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
A Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból próbája (fotó: Pályi Zsófia)

- A Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című előadásban (kritika), amit ön rendezett, fontos és szokatlan gesztus, hogy fasírtot és sört kapnak a nézők. Hogy jutott eszébe ez a megoldás?

- Önben ebből az előadásból az maradt meg, hogy fasírtot osztunk a végén? Ez a kérdése az előadásról?

- Még csak az első kérdés.

- Itt egy előadás, amely szerintem elég fontos dologról beszél, és önnek az a legfontosabb kérdés, hogy hogy jutott eszembe a fasírt?

- Nem mindig az első kérdés a legfontosabb.

- Igen, csak azt gondolom, hogy ez olyan, mint két fotót felmutatni az előadásból. Ez után az előadás után ez a kérdés tök lényegtelen. Ha azt kérdezi, mit jelent, hogy fasírtot osztanak, az egy másik kérdés. A fasírt- és sörosztás azt jelenti, hogy az is, aki itt ül, úgy csúszik bele olyan helyzetekbe, amelyekkel egyébként nem ért egyet, és nem szeretné ezt a filozófiát képviselni, hogy észre sem veszi. Rajtad múlik, hogy elfogadod-e a sört és a fasírtot.

- Ábrám figurája, akit Stohl András játszik, végig egy szelíd, jóindulatú fickónak tűnik, a darab végén mégis belesodródik egy jóvátehetetlen bűnbe. Ő rossz ember vagy jó ember?

- Miért lenne rossz ember? Nincs fekete és fehér. Az embert néha belehajszolják olyan helyzetekbe, amikor olyanokat tesz, amit amúgy nem tenne meg. Ezért nem lehet soha, semmilyen helyzetet, senkit sem feketén-fehéren értékelni. Legalábbis meg kell nézni, miként alakul ki egy helyzet.

- Az ember tragédiájá-val nyitottak a fiatalok felé, ha jól tudom, diákoknak szóló bérletrendszert is terveznek. A színházaknál a fiatalok felé közeledés közkeletű és gyakran nehéz feladat. Fiatalodik a Nemzeti Színház nézőközönsége?

- Már a két évvel ezelőtti Bánk bán junior is nyitott a fiatalok felé, és ezen kívül nagyon sok előadás nyit feléjük. Úgy tűnik, ez működik is, hiszen nagyon sok fiatal jár színházba. A Nemzeti Színház közönsége a felmérések szerint 50 százalékban 28 év alatti. Ez közel 60 ezer ember. Négy-öt alkalommal csináltunk felmérést, és egyre nőtt a fiatalok aránya a nézők között. Ez nálunk fontos cél volt, szerepel a pályázatunkban is. Ha megnézi a repertoárt, látja azt is, hogy ezt egyáltalán nem könnyű darabokkal sikerült elérni.

- Most tud nézegetni előadásokat a POSzT-on?

- Nem, sajnos, nem nagyon van rá idő. Próbák, előadások zajlanak egész nap, volt közben egy bábvizsga is.

- Évad közben van rá ideje, hogy megnézzen más színházakat? Hova szokott járni?

- Azt nézem meg, ami érdekel. Érdekelnek azok, amiknek híre lesz, érdekelnek alkotók, emberek. Sokat járok a főiskolára nézni előadásokat. Normálisan járok színházba, ahogy általában az emberek.

- A Nemzeti Színháznak három előadása jutott be a POSzT versenyprogramjába. Valamelyiket esélyesebbnek látja a másiknál, vagy szurkol valamelyiknek jobban?

- Nem. Úgy is, hogy az egyik előadásban játszom, a másikat meg rendeztem, én most itt egy végtelen büszke, dagadó mellű igazgató vagyok. Nézem az embereimet, és nagyon büszke vagyok rájuk, mindegyikükre - együtt is, és külön is.