Utolsókból az elsők - country-reneszánsz Amerikában

Nem is olyan régen még a countryt csak néhány, a műfajon túlnőtt szupersztár képviselte a legsikeresebb amerikai előadók között. Mára viszont ismét virágzik, és az amerikai fiatalok körében is egyre népszerűbb a már sokszor leírt stílus, mely nálunk továbbra is mostohagyereknek számít. Áramvonalas country a 21. században.

Aki néha követi az amerikai lemezeladási listák alakulását, annak bizonyára feltűnt, hogy új hiphop- és countryalbumok feltűnése nélkül nem telhet el szinte egyetlen hét sem. A kettő közül a hiphop már régóta létjogosultságot nyert a világ többi részén (beleértve az amerikai fehér lakosságot is), ám a country már jóval inkább megmaradt tengerentúli specialitásnak. Különösen igaz ez például Magyarországra is, ahol a country a zeneszerető emberek többsége számára nem több cowboykalapos, kockásinges birkapásztorok bendzsós-hegedűs, esetleg steel gitáros szomorkodásánál. Esetleg azt is hozzá szokás fűzni, hogy a rasszista, déli "redneck" bunkó kamionosok igencsak divatjamúlt zenéje.

Hozzá kell ehhez tenni, hogy nem mindig volt ez így nálunk, hiszen úgy huszonöt-harminc éve egész komoly "country and eastern" színtér volt nálunk: kezdődött az egész a korai Fonográffal és Szörényi Levente Utazás című szólólemezével, majd folytatódott a Bojtorjánnal és a 100 Folk Celsiusszal. Ezen zenekarok maradványai, illetve más, újabb countrybandák ma is rendszeresen koncerteznek, de munkásságuk csak egy szűk körben ismert, vagyis nálunk az irányzatot nem túlzás rétegzenének nevezni.

Azt persze nyilván nem kell magyarázni, hogy a fenti általánosítások igazságtalanok, még ha a country közönségének nagy részét valóban a konzervatív, vidéki Amerika teszi is ki, a stílusnak rengeteg leágazása, mutációja és formája létezik, és a mai napig a pop- és rockzene egyik legfontosabb "utánpótlását" jelenti. Ezeket természetesen képtelenség lenne a teljesség igényével bemutatni, de talán a leggyakoribb félreértés kapcsán illendő megjegyezni, hogy errefelé sokan azonosítják a countryt egyik alfajával, a bluegrass-szal: utóbbi a skót és ír telepesek zenéjéből kifejlődő, népzenei gyökerű muzsika (erre jellemző a hegedű vagy a bendzsó használata), míg a mainstream country eszköztára nem különbözik radikálisan a hagyományos rockzenéétől, így nem ritka vendég az elektromos gitár sem.

Nem véletlen, hogy a rock and roll kialakulásában is kulcsszerep volt a countrynak, és az sem, hogy a huszadik századi amerikai zene legnagyobb alakjai közül többen is vannak, akiket nem lehet egyértelműen az egyik vagy a másik skatulyába zárni: Elvis Presley, Johnny Cash vagy Jerry Lee Lewis rengeteget tett hozzá mindkét műfajhoz, és még hosszan lehetne tovább sorolni.

A lényeg, hogy minden állítólagos "uncool" vonása ellenére a country él és virul a 21. században is, és korántsem csak a negyven felettiek körében. A műfaj legnagyobb mai sztárjait ugyan gyakran éri az a vád a puristák részéről, hogy túlzottan popos, felhígított countryt játszanak, de a közönséget ez nem zavarja: az utóbbi évek legtöbb lemezt eladó előadója Amerikában a country szupersztár, Garth Brooks volt.