A Motown és álomlányai

A nyolc Oscarra jelölt Dreamgirls ugyan nem tarolt a vasárnapi díjátadón, de azért két szobrocskát nyert, egyet a legjobb mellékszereplővé választott Jennifer Hudson révén, és övé lett a legjobb hang is. A film nagy vonalakban a Supremes és a Motown kiadó történetén alapul, lássuk, hogy szólt az igazi.

Amikor a hatvanas évek zenéje kerül szóba, a világnak ezen a felén általában elsőként a Beatles jut eszünkbe. Aztán a Rolling Stones, a Beach Boys, Bob Dylan, a Kinks, a Who, netán Jimi Hendrix és a Doors, és még sokáig lehetne folytatni, míg az első Motown előadó beugorna az európai zenehallgatók többségének. Ez pedig igazságtalanság, nem is kicsi.

A Motown kiadó és legfontosabb előadói ugyanis a lehető legobjektívabb szempontok szerint is jelentősebb szerepet játszottak a popzene történetében, mint a fenti előadók többsége. A detroiti kiadó (és kisebb mértékben egy memphisi társa, a Stax) főszerepet játszott az R&B történelmében, és valamennyi, a műfajhoz kapcsolódó stílus (főként a soul és a funk) kialakulásában, de hatással volt a legtöbb fontosabb popzenei műfajra, kapcsolódjon az fekete vagy fehér zenészekhez. Ami pedig magát a kiadót illeti, a Motown minden idők legfontosabb és legsikeresebb független kiadója. Bár mostanra már beolvadt a Universal Music Groupba, pályája igazán jelentős részét függetlenként harcolta végig.

Ugyan sok mindent köszönhetünk a Motownnak, a soul zenét azért nem a kiadónál találták fel. Amikor a korábban csak "négerzenének" csúfolt rock and roll uralkodó irányzattá vált a középosztálybeli amerikai fiatalok körében, a műfajt egyre inkább kisajátították a fehér zenészek, és hiába voltak a kezdeti legfontosabb alakjai között túlsúlyban a feketék, a hatvanas évek elejére a legtöbb afro-amerikai előadót a rhythm & blues kategóriába sorolták be. Számos, eredetileg fekete előadó nevéhez fűződő dal csak fehér énekesek tolmácsolásában jutott fel a slágerlistára, a feketéknek jobbára maradt a külön létrehozott R&B chart. Az itt feltűnő énekesek közül a legnépszerűbbek - Sam Cooke, Ray Charles vagy a megtérését követően fekete egyházi zenét, vagyis gospelt éneklő Little Richard - stílusukban is különböztek a rock and roll fősodrától, és elsőként az ő lemezeikre használták a soul kifejezést, majd szép lassan az R&B-hez kötődő modernebb, a kor hangzásához igazított irányzatoknak is gyűjtőneve lett.

Az egyre nagyobb számban jelentkező R&B és/vagy soul előadók fontossága végül is furcsa módon a Beatlesnek köszönhetően mutatkozott meg. 1964-ben ugyanis hatalmába kerítette az Egyesült Államokat a Beatle-mánia, ami egyrészt azért is érdekes, mert Lennonékra bevallottan nagy hatást gyakoroltak a korai Motown-kislemezek, mint ahogy más brit inváziós zenekarra is. Sokkal fontosabb azonban, hogy a brit invázió úgy söpörte el az akkor uralkodó amerikai rock and roll elitet, mintha az nem is létezett volna. Hírmondónak megmaradt a Beach Boys és a Four Seasons, ezzel szemben az R&B-színtér (és főként a Motown sztárjai) nemcsak, hogy szilárdan tartották magukat, de ekkor kezdődött az igazi virágkoruk.

A Motown legsikeresebb előadói - Diana Ross és a Supremes, a Temptations, Marvin Gaye, a Jackson 5 vagy Stevie Wonder - azért mindenki számára ismertek, ám ahogy ez lenni szokott, az a név már kevésbé, aki legtöbbjük útját egyengette a siker felé. A kiadó alapítója, Berry Gordy Jr. ugyanis mintapéldája a dörzsölt, rámenős és a törvényes út megkerülésétől sem visszariadó menedzsernek és producernek egy személyben. Gordy már elmúlt 30, amikor kiadót alapított, és saját bevallása szerint addig szinte mindenben kudarcot vallott az életben: bokszolóként ugyanúgy, mint egy jazzlemezbolt tulajdonosaként, utóbbi csődje után a Ford autógyár szerelőszalagjánál kötött ki. Közben azonban dalszerzőként is próbálkozott, és megismerkedett az R&B egyik akkori nagy tehetségével, Jackie Wilsonnal, akinek egy kisebb slágert írt Reet Petite címen, amit több hasonló is követett, miközben egyre több zenésszel ismerkedett meg a detroiti zenei életből.

Nem véletlen, hogy éppen Detroit városából indult a legsikeresebb fekete kiadó. Abban az időben ugyanis ebben az iparvárosban alakult ki elsőként a fekete ipari munkásosztály, itt volt a legkomolyabb fekete közélet, és a hatvanas évek elején Detroit volt a feketék kulturális fővárosa is. Ebből a közegből emelkedtek ki rendkívül tehetséges zenészek és dalszerzők, így Smokey Robinson (aki a Miracles-szel énekelt, de másoknak is írt dalokat), és a Holland-Dozier-Holland trió, mely dalszerző- és producercsapatként is elsőrangú volt. Azonban maga Gordy is producerként dolgozott, és csak a legritkább esetben engedte ezt át másnak, mint ahogy egyébként is szinte minden fontos kérdésben ő döntött.