Hősi halottak és fáradt poénok

Vágólapra másolva!
Meglepően csendes ez a hét a lemezpiacon, szinte alig jön ki új album, és ami most jelenik meg, az sem nagyon fogja a listák csúcsait ostromolni. Poszthumusz lemezzel jelentkezik a soul hősi halottja, Gerald Levert, aztán itt van a kortárs country egyik legnagyobbja, Lucinda Williams, a vicceibe belefásult kanadai Barenaked Ladies és az aglam-folk-bubblegum háromszögben virgonckodó Pop Levi.
Vágólapra másolva!

Gerald Levert: In My Songs

Várakozások: Lehet, hogy Gerald Levert sokat várt ettől a lemeztől, ám azt, hogy beigazolódtak-e a várakozásai, már sajnos nem tudhatja meg, hiszen még a lemez hivatalos megjelenése előtt három hónappal, vagyis tavaly november 10-én meghalt. A népszerű clevelandi R&B énekes halálának oka szívroham volt, melyet a halottkém nemrég elkészült jelentése szerint fájdalomcsillapítók, illetve a pánikrohamok elleni gyógyszerek szerencsétlen összhatása eredményezett. Levert, akinek az édesapja, Eddie a soul klasszikusának számító O'Jays énekeseként már nevet szerzett a szakmában, mindössze 40 éves volt, de összesen tizenegy szólólemezt jelentetett meg, és korábban a LeVert, illetve az LSG együttesek tagjaként is több albumon szerepelt. Szerzőként más előadóknak, így például Barry White-nak is szállított dalokat, de saját lemezei is népszerűek voltak, különösen az ezredforduló környékén ment jól Levertnek, ekkor sorozatban három albuma is a Billboard Top 10-ben landolt. Utána kissé megkopott a népszerűsége, de pont az In My Songs-tól várta azt, hogy ismét visszatérjenek a régi szép idők.

Eredmény: Levert elsősorban az R&B-ben megszokott témákról (vagyis a szív, a test és a lélek különböző kölcsönhatásairól) énekelt, de legutóbbi albuma, a Do I Speak For The World? társadalmi problémákat kezdett feszegetni, és lehet, hogy ez nem egyezett azzal, amit a hallgatók Leverttől hallani szerettek volna. Ezért az In My Songs ismét személyesebb lett, a zene pedig szintén semmi kockázatot nem vállal: simára csiszolt hangzás, balladák és kivételként néhány középtempós szám. Vagyis tehát az, amit Levert rajongói joggal várhattak bármelyik lemezétől.

Kiknek ajánlható: A régivágású, soulos R&B kedvelőinek.

Olyan, mint: Egy évtizedet késő Barry White.