Egy és fél egyenlő egy egész

2006.01.24. 18:01

Tavaly decemberben új lemezzel jelentkezett a Másfél, ami hosszú stúdió-közeli csendet tört meg a zenekar részéről. Az új anyag egy kicsit hagyományos, egy kicsit forradalmár, de mindenképpen más, mint az eddigi albumok. Több elektronika, hangsúlyosabb ütemek, és egy nagyon letisztult, kiforrott összkép - lemezbemutató koncert pedig január 27-én az A38-on. Játssz velünk és nyerd meg a lemezt!

A Másfél első, 1993-as debütáló lemeze (pontosabban kazettája) óta folyamatosan változott, mégis hű maradt önmagához. Van egy tipikus Másfél-feeling, ami visszaköszön minden albumon, minden számban, és ami alapján tíz másodperc után egész biztosan megállapítható, hogy ők vették-e fel az adott felvételt. Talán a hangszerek, talán a zenéhez való hozzáállás, de leginkább mindkettő, és még sok minden más.

A zenekar 1989-ben alakult, és akkoriban különlegességként kizárólag instrumentális, élő hang nélküli zenét játszottak. Abban az érában az alternatív zenekarok egyik legjelentősebb ismérve az volt, hogy érthetetlen szövegeik révén váltak művészivé, és a nagyközönség számára többé-kevésbé befogadhatatlanná, viszont a Másfél egész mással operált. A szaxofon segítségével és az egyedi hangszerkezeléssel egybeolvasztották a rockos alter hangzást olyan irányzatokkal, mint a space-funk, az acid-jazz, de magukénak éreztek nehezen meghatározható stílusokat is, melyekre szokás a new wave vagy a no wave jelzőket aggatni. A végeredmény egy helyenként elszállós, fotelbe süppedős, máshol pörgős, táncra késztető egyveleg, amire már több mint tíz éve egyszerűen azt a jelzőt használjuk, hogy "másfeles".

Pszichedelikus utazásuk 1993-ban kezdődött a Mese című albummal, melynek csendesebb hangulata után önmagukra rácáfolandó a Tilos az Á-ban rögzített pörgős élő felvételekből válogatták össze a második, Kínai nátha című lemezt. Ez a kezdet rögtön meghatározta a zenekar filozófiáját: ha otthon hallgatod, tökéleteset pihensz rá, ha buliban hallgatod, tökéleteset táncolsz. A dalszövegek hiánya pedig hoz egy olyan pluszt, aminek segítségével bárki szabadon asszociálhat képeket a hangjegyekhez, ezért is válhatott a csapat sok vizuális projekt háttérintézményévé.

A harmadik, Viperagarzon címet viselő anyag már egy kiforrottabb Másfélt köszönt, akikhez ekkor még csak egy szám erejéig csatlakozott egy csellós, aki később állandó taggá vált. Az így kiegészült csapat több felkérésnek eleget téve filmzenét írt (Villamos), színházi produkciót kísért (Caligula helytartója), de soha nem nyugodott, mindig továbbfejlődni vágyott. Részben ennek tudható be a többszöri tagcsere is, mely minden alkalommal egy új szintre emelte a zenekart, így érve el a 2000-es Angyaltojás-ig. A nagyon ütős lemez után több remix-maxi (Rádióbarátnő, Móni), egy számítógépes játék soundtrackje (SWINE), és egy 2004-es átdolgozásokat és koncertfelvételeket tartalmazó album (Ballast) kísérte a Másfél útját, de a szélesvásznú, új stúdióanyag váratott magára - egészen mostanáig.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK