Meghalt a fekete zene török füle

Nyolcvanhárom éves korában New Yorkban, péntekre virradóra meghalt Ahmet Ertegün, legendás török származású amerikai lemezproducer, az Atlantic cég alapítója. "A fekete zene török fülének" nevezték, mert ő volt az, aki az afro-amerikai jazz és soul legnagyobb tehetségeinek felkarolásával és kiadásával maradandó értékekkel ajándékozta meg évtizedeken át a világot. Később ez a "fül" kinyílt a fehér rock-ra is, és ez az udvartartása is ott van a műfaj örök dicsőségcsarnokában.

A washingtoni török nagykövet fia bátyjával, az 1989-ben elhunyt Nesuhival együtt kezdetben csak szórakozásból gyűjtötte a blues- és jazz-lemezeket, és járta az amerikai főváros jazz-klubjait, ahol barátságot kötöttek Louis Armstronggal és Duke Ellingtonnal. Zeneszeretetüket és nyitottságukat is otthonról hozták, mivel korábban a diplomata apa Franciaországban és Svájcban szolgált, és a gyerekek mindenütt megismerkedtek a helyi zenei kincsekkel. De legalább ennyire fontos volt, mint később bevallotta, hogy az utazások, a sokféle kultúrával való találkozások kiöltek belőlük mindenféle előítéletet. 1947-ben hozták létre Herb Abramsonnal közösen 10 ezer dollár kölcsönből, a forgószelet utánzó emblémájáról elhíresült Atlanticot, amely kezdetben a blues-ra szakosodott, egyik első sztárjai a szintén a közelmúltban eltávozott Ruth Brown, valamint Big Joe Turner voltak.

Az 1950-es évektől a jazz olyan óriásait szerződtették, mint Charlie Mingus, John Coltrane és Ornette Coleman, majd ugyancsak az Atlantic jelentette meg Ray Charles első lemezeit. "Akkoriban rajtam kívül senki sem szerette őt. Úgy vásároltam ki a szerződéséből, hogy nem is láttam, csak egyetlen dalát hallottam. Amikor New Yorkba érkezett, közöltem vele, hogy sztárt csinálok belőle. Nagyon zavarban volt. Éppen csak megköszönte a szerződést és megígérte, hogy mindent eljátszik, amit csak akarok" - emlékezett Ertegün a Ray című film bemutatójakor.

A nagy felfutást a következő évtized jelentette a cégnek, amikor a nagy déli soul-hullám emelte magasra Aretha Franklint, Otis Reddinget és Wilson Pickettet. Hamarosan nyitottak azonban a rock felé, és a kaliforniai "acid-rock"-tól a progresszív műfajig a legjobbakat sikerült megnyerniük. Az Atlantic tudhatta magáénak többek között a Vanilla Fudge-ot, az Allman Brotherst, a Yest, a Crosby, Stills, Nash and Youngot, az AC/DC-t, a Genesist, rövid ideig náluk jelentek meg a Cream és a Rolling Stones lemezei, a legnagyobb fogása azonban a Led Zeppelin volt. Ez utóbbi szerződtetése mesébe illő: a Zep menedzsere úgy adta el a bandát Ertegünnek, hogy a bandának még egyetlen felvétele sem készült el, ráadásul azt is elérte, hogy - a rockvilágban egyedülálló módon - a lemez- és koncertbevételek 90 százaléka a zenekart illesse meg. Az Atlantic főnökét ezúttal sem hagyta cserben a szimata... A cég az 1980-as években hanyatlásnak indult, pedig másfajta irányba is nyitott a Bee Gees, az ABBA és Donna Summer "leigazolásával", végül bekebelezte a Warner Brothers.

Ahmet Ertegün nem csak a zenén keresztül írta be magát a szórakoztatóipar történetébe: ugyancsak fivérével alapították meg 1971-ben a Cosmos New York futballcsapatot, hogy az akkor, az Egyesült Államokban még gyerekcipőben járó sportot népszerűsítsék. Az együttesben olyan, pályafutásuk delelőjén túljutott, de még mindig nagyszerű világklasszisok szerepeltek az évek során, mint Pelé, Franz Beckenbauer, Johan Neeskens vagy Carlos Alberto Torres. Bár a Cosmos még inkább a "futballcirkusz" kategóriába tartozott, fontos szerepe volt abban, hogy ma már a sportág felzárkózott a hagyományos amerikai sportok, a baseball, a jégkorong, a kosárlabda mögé.

Az idén júniusban a montreux-i fesztivál tisztelgett az Atlantic és alapítója előtt. Akkor egy interjúban bevallotta: "Amikor elkezdtem, nem voltam sem üzletember, sem művész, csak egy rajongó. És ma is az vagyok. Csodálatos életem volt, mert az volt a munkám, ami a szórakozásom. Valamennyi művészet közül a zene az, amely a legközvetlenebb megkönnyebbülést adja az embernek. Egy kicsit ilyen a költészet és a festészet is, de a zene hatása semmihez sem fogható".

A zenének még Ahmet Ertegün halálához is köze volt: a veterán üzletember október 29-én a Rolling Stones New York-i, a Beacon színházban tartott koncertjéről távozóban egy szerencsétlen esés következtében súlyos agysérülést szenvedett, kómába esett és többé nem tért magához.