A várva-várt első - töltsd le az új Caramel-kislemezt!

Vágólapra másolva!
Töltsd le Caramel lemezének első számát, és nyerj közös vacsorát egy luxusétteremben az énekessel! Ha erről lemaradnál, még mindig bejuthatsz a lemezbemutató koncertre, ahol a fogadáson is részt vehetsz. Persze nem csak ezért érdemes továbbolvasni. Elég csak az elmúlt bő tíz éven végigtekinteni, és könnyűszerrel megállapíthatjuk, hogy a tengerentúlon - és innen - oly sikeres, jellegzetesen fekete műfajok, mint a hip-hop, a modern soul, vagy éppen az RnB, óriási népszerűségnek örvendenek hazánkban, úgy klubszinten, mint az eladott lemezek számát tekintve. Zenekarokban pedig végképp nincs hiány, legyen szó akár a kereskedelmileg sikeres, mainstream, akár pedig a hiteles underground magyar hip-hop felhozatalról, több tucatnyi jól működő formációba és rendezvénybe botolhatunk.
Vágólapra másolva!

Az említett tények fényében pedig valóban meglepő, hogy - pár próbálkozást leszámítva -, az RnB-nek eddig nem volt igazán hiteles és ihletett hazai tolmácsolója. Ezen az áldatlan állapoton látszik változtatni az idei Megasztár-győztes Molnár Ferenc, művésznevén Caramel debütáló lemeze, amely november 9-én kerül a boltokba, majd feltehetőleg a sláger- és albumlistákra is. Ami a lemezanyagot illeti, az énekes és segítőtársai már a több hetes, megfeszített munkatempójú stúdiózást követő, utolsó-utáni simításoknál tartanak, az első - kizárólag az [origo] Zeneáruházból letölthető - kislemezt, a Várt váratlan-t, pedig már hétfőn, azaz október 17-én meg is hallgathatták a kíváncsi rajongók.


Töltsd le a számot, és nyerj közös vacsorát, vagy VIP-jegyet a lemezbemutatóra!

A dal, mint húzósláger kétségkívül telitalálat, ugyanis amellett, hogy ellenállhatatlanul fülbemászó, nagyon jól reprezentálja az album egészét; könnyed, de távolról sem súlytalan, intim, és mégis mindenkihez szól. A dalszöveg pedig afféle üzenet azoknak, akik még mindig a tehetségkutató győztest, s nem pedig a saját útját járó szólóművészt látják Caramelben. Bár az egész Megasztár-sztori megjelenik a dalban, a lényeg mégiscsak az, hogy "amikor vége van, akkor kezdődik el", ez pedig pontosan így van, hisz az igazi győzelem az, hogy végre elkészülhetett az első, saját nagylemez.

A saját szó pedig esetünkben különösen komolyan veendő, ugyanis egy valódi szerzői lemezről van szó. Nincs sztárvendég-parádé, nincsenek dalszerző szakmunkások, bérelt szövegírók, hisz az énekesnek már a stúdiómunka kezdetén is nagyon határozott elképzelései voltak a készülő anyagról, így a zene és a szövegírás mellett a hangszerelés és hangzás is nagyrészt az ő érdeme. Ez persze nem is csoda, hisz már tizenéves kora óta ír saját számokat, s játszik számos hangszeren, így kerülhetett a lemezre néhány, jó pár éve megszületett dal, amelyeket most volt alkalma először profi és méltó körülmények között rögzítenie.

A hangzás pedig valóban nemzetközi színvonalú, az amerikai kollégák lemezeivel szemben is megállja a helyét, bár talán szerencsésebb, ha inkább az alig pár éve beinduló, ám ebben a műfajban talán legelőremutatóbb brit soul/RnB színteret vesszük összehasonlítási alapul, hisz jól hallhatóan Caramel is inkább velük érez közösséget. Itt szó nincs aranyláncokkal és bikinis lányokkal villantó gengsztervilágról, inkább személyesebb, a szó legjobb értelmében felnőttebb témák állnak a középpontban, és bárha néhány dalszöveg sötétebb, súlyosabb hangulattal is bír, vagy a társadalomkritika vizeire is evez, azért "szókimondó szövegektől" vagy céltalan keménykedéstől nem kell tartanunk.

A zenei rész egyik nagy erőssége pedig az, hogy bár Caramel érezhetően nem hagyja figyelmen kívül a nemzetközi trendeket, úgy tud mégis naprakész és friss lenni, hogy közben végig megmarad a saját, csak rá jellemző hangja és stílusa, ez pedig elsősorban kiváló dalszerzői vénájának köszönhető.

Hisz ha elvonatkoztatunk minden cicomától, hangzástól és hangszereléstől, trendektől és hatásoktól, s a dalokat pedig a maguk nyers valójában vizsgáljuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez egész egyszerűen egy tökéletes poplemez, elsőrangú dalokkal, és az ország jelenleg hivatalosan is legjobb hangjával, ennél több pedig aligha kell.

Ami pedig a fent említett cicomákat illeti, azokat nagyon helyesen nem is vitték túlzásba: a szövegekre jellemző érettség és őszinteség a zenében is tetten érhető, a letisztult, sallangmentes, visszafogott kompozíciók dominálnak, ennek ellenére a slágeresség végig megmarad, több potenciális kislemez is található a korongon, a szerzemények változatossága, ízléses eklektikája pedig külön jó pont. Van itt dögös UK garage, szerelmes ballada, soul, rap betét, sampler és jazzgitár, egy már-már musicalba hajló hangszerelésű, régi-új szám, a Jégszív Lerch Istvántól, és persze Bartók Eszter.

Bár a lemez - érthető okokból - még nem került a nagyközönség elé, az már most bízvást állítható, hogy a hazai RnB nem túl számottevő történetében ez az első, valódi mérföldkő, és bátran ajánlható, nem csak az említett stílus fanatikusainak, hanem jóformán bárkinek, aki szeret jó számokat hallgatni egy remek énekes előadásában. Ezzel pedig azt hiszem, sokan vagyunk így.