Macarena, mambó és karnevál - az elmúlt tíz év nyári slágerei

Az, hogy a május a nyár részét képezi-e, örök vita tárgya, viszont ha egy szál pólóban és rövidnadrágban lehet mászkálni az utcán, az bizony nyár. Így aztán egyáltalán nem elsietett dolog az elmúlt évek nyári slágereiről beszélni, főleg, hogy valahol, egy eldugott stúdióban már elkészült vélhetően az idei is...

Nincs olyan nyár, amikor ne tűnne föl legalább egy majdnem vagy teljesen ismeretlen és outsider előadó egy megdöbbentően nagy sikerű dallal, amire egész nyáron táncolnak Korfutól Floridáig. Ugyanez az előadó ezután jó esetben még egyszer feltűnik a listákon, de már jóval szerényebb eredménnyel, hogy aztán végül eltűnjön a süllyesztőben. Viszont elmondhatja magáról, hogy esetében az egy fecske tényleg nyarat csinált.

Ezt az összeállítást az elmúlt tíz év igazi, egynyári slágereinek szenteljük tehát, minden évből egyet kiválasztva. Ez nem volt mindig könnyű, hiszen többször is két-három jelentkező akadt, bár volt olyan soványka felhozatalú év is, amikor még azt az egyet is éppen csak be lehetett gyömöszölni a fenti kategóriába.

Lássuk tehát, mely számok mentek már az agyunkra a legutóbbi tíz augusztus végére!

1995

Scatman John: Scatman (Ski-Ba-Bop-Ba-Dop-Bop)

Valószínűleg nincs ember, aki ne emlékezne erre a fura fazonra, ha csak egyszer is összeakadt a videoklippel, amiben a bajuszos, kalapos, középkorú figura hadovált nyelvtörőnek is beillő tempóban. Pedig John Larkin évtizedekig semmi jelét nem mutatta annak, hogy a legpopulárisabb műfajban szeretne nevet szerezni. Hosszú évekig sikertelen dzsesszénekesként és -zongoristaként tengődött Los Angelesben, és nem segített a dadogása miatti önbizalomhiánya sem. Aztán gondolt egyet, és pont ebből kísérelt meg tőkét kovácsolni: az úgynevezett scat énekstílus (lásd: Ski-Ba-Bop-Ba-Dop-Bop) remekül passzolt a dadogásához, és mindez dancefloor alapokkal súlyosbítva igazi novelty sláger lett, vagyis elsősorban a bizarr egyedisége miatt sikeressé váló szám. A Scatman John művésznév mögé bújó Larkin 1995 nyarára egész Európát meghódította, nagylemeze nálunk is vezette a MAHASZ-listát. Aztán szép lassan elfelejtették, mégis sokan gyászolták, amikor 1999-ben, 57 évesen rákban meghalt.

1996

Los Del Rio: Macarena

Antonio Romeo Monge és Rafael Ruiz flamencoduója is sokáig csak egy volt a sok közül, amikor aztán egy venezuelai táncos annyira megihlette őket, hogy megcsinálták a Macarena című számot még 1993-ban. Ez önmagában még kevés volt a világsikerhez, de Spanyolországot már táncra perdítették vele. Ezután egy évvel remixelte a dalt a Bayside Boys, de még mindig várni kellett a teljes diadalra. Ez 1996 nyarára következett be, addigra Amerikában és Európában is annyit játszották a számot a klubokban, hogy a Macarena kiszabadult, és elárasztotta az étert is. Jött a szokásos recept: világsiker, több millió eladott példány, az év legsikeresebb kislemeze... és kész. A Macarenát a VH1 az egyslágeres csodák között az első helyre rangsorolta, és a jelek szerint a két spanyol úriember tökéletesen meg is elégedett ezzel.

1997

Hanson: MMMBop

A Hanson ugyan nem volt egyslágeres csoda, és még a mai napig létezik, sőt, közepesen sikeres lemezeket is kiad, mégsem tudja még csak megközelíteni sem az MMMBop keltette őrületet. A tulsai testvértriót még csak nem is lehetett a véletlen eredményének tekinteni, hiszen dörzsölt vén szakik álltak a siker mögött, így például a Beck legjobb lemezén dolgozó Dust Brothers, vagy a Black Grape-pel sikeres Steve Lironi. Addigra a három Hanson fivért (Zac, Isaac és Taylor) már kézről kézre adták a lemezcégek, de egyiküknek sem sikerült velük bankot robbantani. Így volt ez egészen 1997-ig, amikor is végre igazi profik kapták kézbe a gyeplőt, és az MMMBop nyárra átgyűrűzött Európába is, a fiúknak pedig The Jacksons kaliberű pályát jósoltak egyesek. Nos, ez eleddig nem valósult meg: a későbbi Hanson-lemezekben már nyoma sincs az első slágerességének, és a trió szép lassan eltűnt a számos hasonszőrű amerikai alternatív zenekar között.

1998

Dario G: Carnaval De Paris

Ismét csalunk egy kicsit, hiszen a Dario G névre keresztelt duó már Sunchyme című slágere révén ismert volt, amikor 1998 nyarán, a franciaországi labdarúgó-világbajnokság tiszteletére megírták a Carnaval De Paris című számot, amely aztán gyakorlatilag a vb himnusza lett, és azóta is előszeretettel használják labdarúgással kapcsolatos reklámok vagy tévéműsorok zenéjeként, azon a nyáron pedig nem lehetett megszabadulni tőle. A brit duó egy futballedzőről kapta egyébként a nevét is: Dario Gradi volt a keresztapa, aki a másodosztályú Crewe Alexandra menedzsere volt már akkor is, és az még a mai napig. Paul Spencer és Scott Rosser ezután még néhány klubsikerrel vétették magukat észre, majd szép lassan veszítettek népszerűségükből, és ezen a Carnaval 2002-es újra kiadása sem tudott változtatni.

1999

Lou Bega: Mambo No 5

Az ugandai apától és szicíliai anyától Németországban megszülető Lou Bega is Scatman John receptjét vette kölcsön, hogy modern dance ritmusokat pakoljon egy régi műfaj alá. Ez jelen esetben a mambó volt, még konkrétabban Perez Prado egy 1948-as szerzeménye, megbolondítva Lou kedves háryjánoskodásával a hódításairól, és máris az egész világ a mambóra ugrált. Aztán eljött a második kislemez, amely gyakorlatilag ugyanaz volt, mint az első, csak kicsit átírva. Ezzel Lou ki is szállt az amerikai és a brit piacról, viszont a német dominanciájú országokban még mindig sztárnak számított, hogy aztán szép lassan ezekben is megkopjon a népszerűsége. Azt valószínűleg csak ő gondolta komolyan, hogy egy Mambo Mambo című kislemezzel újra sikeres lehet a Mambo No 5 után... Jellegzetes Borsalino-kalapját és régivágású öltönyét azonban remélhetőleg nem cseréli le soha.