BKV-reklám, gyilkos balladák és a Lassúkezű

Vágólapra másolva!
Kicsit leegyszerűsítve három "kapcsolódási pontunk" lehet egy előadóhoz vagy zenekarhoz: egy bizonyos dal, egy konkrét lemez vagy pedig maga az előadó személye, teljes pályafutása, jelentősége. Ezt a három botcsinálta kategóriát választottuk ki arra, hogy segítségükkel bemutassuk a Zeneáruházból letölthető dalok és lemezek egyik legnagyobb csoportját kitevő portfóliót: a Warner Music Hungary által forgalmazott lemezeket.
Vágólapra másolva!

Korábban már bemutattuk az EMI-birodalom legféltettebb kincseit, és reményeink szerint a nem túl távoli jövőben a másik két multi-kiadó kínálatát is bemutathatjuk majd. Ezúttal tehát a Warner Music által a Zeneáruház rendelkezésére bocsátott trackekből mazsoláztunk a fenti szisztéma alapján. Persze a besorolások önkényesek, mint szinte minden hasonló összeállítás, de igyekszünk meg is indokolni a választásainkat.

Itt tehát azokat az előadókat soroljuk fel, akiket egy bizonyos zeneszám okán említünk meg, de ez korántsem jelenti azt, hogy ezenkívül mást nem tettek le az asztalra, ám mégis a legtöbben talán erről ismerik meg őket.

1. A-Ha: Take On Me
Ki ne ismerné ezt a szintipop-klasszikust és a hozzá tartozó animációs videoklipet, amely a rajongókat kivéve szinte mindenkinek eszébe jut, ha az A-Ha kerül szóba. A három helyes norvég srác ezzel a számmal lett világhírű, nálunk pedig a BKV használta fel reklámjában a dalt. Az A-Ha későbbi lemezei egyre kiérleltebb, igényesebb munkák voltak, és állítólag a Coldplay énekesét, Chris Martint is a norvégok késztették zenekara megalapítására.

2. Alphaville: Big In Japan
Egy másik európai (ezúttal német) szintipop-sláger, bár a jóval szentimentálisabb fajtából. Marian Gold és két társa főként az Ultravox irányvonalát követve vált sztárrá a nyolcvanas évek közepén, és nálunk azóta is egy generáció kedvencének számítanak, még manapság is koncerteznek nálunk. Az Alphaville esetében a nagy áttörést jelentő Big In Japan a pálya csúcspontja is volt egyszersmind, onnantól kezdve már csak lefelé vezetett az út.

3. Chic: Le Freak
Ez a klasszikus diszkósláger talán nevezhető a legfontosabbnak, noha a korszak kitermelt ennél nagyobb sikereket is. A Chic azonban stílusteremtő is volt, hiszen a legkülönfélébb előadók próbálták utánozni Nile Rodgers jellegzetes gitárjátékát és Bernard Edwards basszusmeneteit. Nem csoda, hogy egy időben a fél rockvilág velük dolgozott, Madonnától David Bowie-n át a B-52's-ig. Mindketten sikeres producerek és stúdiózenészek azóta is, illetve Edwards már csak volt, hiszen 1996-ban tüdőgyulladásban meghalt.

4. Julee Cruise: Falling
Erről a számról mindenkinek két szó ugrik be: Twin Peaks. David Lynch legendás tévésorozatának volt ugyanis ez az álomszerű, különleges hangulatú dal a főcímzenéje, és Julee Cruise nevét is ez tette ismertté világszerte. Az énekesnő azóta csak két újabb lemezt készített, és idén tavasszal fellépett az Ultrahang Fesztiválon is Budapesten, hogy aztán onnét szállítsák egy színpadi baleset miatt kórházba.

5. En Vogue: Free Your Mind
A kilencvenes évek talán legdögösebb lánycsapata, az En Vogue "funky dívái" voltak (magukat is így nevezték lemezükön). Dalaik közül a Free Your Mind maradt meg a köztudatban a leginkább, és még a legsótlanabb céges bulit is fel tudja dobni. A refrénjét egy George Clinton számból kölcsönző dal remek példája a különböző zenei stílusok hatásos keverésének, és később az MTV is felhasználta antirasszista kampányához.

6. Enya: Orinoco Flow
Enya (ez egy kelta istennő neve) talán a leginkább kakukktojás a listán, hiszen a befutást jelentő slágere óta sokkal inkább az albumokkal kapcsolódik össze a neve, mintsem a kislemezekkel. Mégis, még a mai napig ez a 17 éves sláger kapcsolódik össze leginkább a nevével, míg a széles rajongótábor szorgalmasan vásárolja az albumokat is. A kelta hangzásvilághoz lépten-nyomon visszanyúló Enya alighanem még egy darabig hasonló érdeklődésre tarthat számot lemezeivel, de a slágerlistákra már nem nagyon kerül vissza.

7. Fine Young Cannibals: Johnny Come Home
Tisztában vagyunk vele, hogy nem ez a legnagyobb slágerük a kannibáloknak, de hogy kevés jobb daluk akadt ennél, az is biztos. A Beat nevű birminghami ska együttes két tagja és Roland Gift énekes által alapított triónak ez volt az első slágere, amely ráadásul fel is teszi az örök kérdést: "Mi a baj az életemmel, hogy minden este be kell rúgnom?" Kár, hogy fennállásuk 11 évében csak két igazi albumra futotta tőlük.

8. Chris Isaak: Wicked Game
Egy újabb énekes, akit David Lynch futtatott be: a Wicked Game a Veszett a világ egyik betétdalaként vált ismertté, és vele együtt Chris Isaak is, aki pedig már éppen 35 éves volt akkor. Az ötvenes évek balladái iránt különös érzelmeket tápláló énekes-dalszerző onnantól kezdve mindig közérdeklődésre tarthatott számot, amikor új lemezzel jelentkezett, bár legtöbbünknek az ő neve ezzel a dallal forrt egybe.

9. Missy Elliot: Get Ur Freak On
Az egyik legegyénibb zenei világot képviselő mainstream hiphop-előadóról sokáig csak híresen telt ajkai jutottak eszünkbe (a Blur-énekes Damon Albarn ennek hatására nevezte el Missynek kislányát), de aztán jött a Get Ur Freak On, és vele együtt a megérdemelt világsiker. Missy sajátos hangzását producere, Timbaland segítségével alakította ki.

10. Van Halen: Jump
Egy klasszikus rocksláger a nyolcvanas évek közepéről, amely a mai napig kedvelt szám a jégkorongmérkőzések szünetében ugyanúgy, mint a nosztalgia-rádióállomásokon. A Van Halen - amely azért általában keményebb zenében utazott ennél - az évtized egyik legnépszerűbb amerikai rockzenekara volt, bár manapság inkább csak megmosolyogtató külsejük miatt kerülnek szóba.