Bon Jovi lezárt egy fejezetet

A nyolcvanas évek egyik pop-rock, diszkó-metál csapataként kezdték, majd többszörös platinalemezes lett a banda - miközben az akkori riválisok sorra eltűntek mellőlük. Idén lett húszéves a Bon Jovi, és idén érték el a 100 milliós eladást, ezt pedig egy négy cédéből álló kollekcióval, a 100,000,000 Bon Jovi Fans Can't Be Wrong (Százmillió Bon Jovi-rajongó nem tévedhet) című gyűjteménnyel ünnepelték. Az ötven dal közül sok igazi ritkaságnak, ínyencségnek számít: ritka koncertfelvételek, filmzenék is feltűnnek a korongokon. Ideje volt visszapillantani.

"Soha nem voltam túl jó az ünneplésben az elmúlt húsz év alatt. Bűnös voltam, különösen a fiatalabb éveimben, mivel csak rohantam előre, nem nézve semerre. Nagyon sok varázslatos pillanat elveszett, mert mindig csak a következő napra, a következő lemezre, a következő lépésre fókuszáltam" - mesélte Jon Bon Jovi a CNN-nek. Úgy érzi, hogy mikor az ember egyre idősebb, jobban oda tud figyelni arra, hogy ünnepeljen - ezúttal húsz évet, 100 millió eladott albumot. Így szeretnék megköszönni a két évtized alatt kapott segítséget.

Hogy honnan került elő ennyi ismeretlen vagy ritkaságnak számító Bon Jovi-dal? "A nyolcvanas évek végétől a lemezipar máig tartó változásnak indult, különösen Európában és Ázsiában. Sok B oldalas dalt kellett készíteni, amelyek a kislemezekhez kellettek. Azért volt fontos, hogy a single befusson, mert így lehetett eladni a nagylemezt, eladni a jegyeket a koncertre. Minden kislemezhez két-három másik, B oldalas dalt írtunk, ám ezek feledésbe merültek. Ráadásul szorgalmasak vagyunk, így akárhányszor albumot készítünk, szeretünk felvenni egy csomó dalt, hogy abból jöjjön ki a végső 12 nóta. Mi soha nem voltunk egy olyan banda, mely csak 12 számot vesz fel egy nagylemezhez" - elemezte a csapat módszerét a frontember.

Az együttes ezúttal nem tervez komoly turnét, hogy így reklámozza a gyűjteményt. Szerintük ez egy mérföldkő, egy sztori vége - de jövőre már jön is az újabb album, friss szerzeményekkel.

"Én mindig a dolgok napos oldalát, az optimista oldalt szerettem volna bemutatni" - vallotta a gitáros-énekes, így továbbra sem a borongós, zord témák dominálnak az együttes repertoárját szemlélve. A Lonely at the top című szám ennek némiképp ellentmond, ugyanis Kurt Cobain halála után készült. Jon Bon Jovi most látta elérkezettnek az időt, hogy megossza a hallgatókkal ezt a kompozíciót, ugyanis ő is átélte - hírességként - ugyanazokat a dolgokat, mint a Nirvana vezetője.

"Szerencsére mi képesek voltunk beszélni az emberekkel, segítséget is kaptunk. A zene és az ő kislánya nagy balszerencséjére, ő nem kapott segítséget" - emlékezett a múltra, azokra az időkre, mikor meg kellett tanulni együtt élni a "szupersztár"-tudattal, meg kellett tanulni elviselni a nyomást, az állandó figyelmet, az elvárásokat. Bon Joviék szeretnék elküldeni a Cobainről írt, érzelmes számot Courtney Love-nak, Kurt özvegyének, hogy énekelje el a lányának. "Szerencsére ez nem sérti őket. Úgy látom, hogy ezek a személyes dolgok nagyon sokat jelentenek nekem" - tette hozzá Jon.

Forrás: [origo]

"Húsz évvel ezelőtt senki nem hitt bennem, még én magam sem. A hírnévről alkotott képembe egy turnébusz fért bele, az ország északkeleti régiója, három hónapos turnék, 3 ezer fős termek, színházak. Soha nem akartam KISS vagy Led Zeppelin lenni, ami azért érdekes, mert a hetvenes években nőttem fel, és akkoriban ők voltak a legnagyobbak, a legfaszábbak. Én Bob Dylan akartam lenni" - mesélte a régmúltról.

Bár nem érzi magát öregnek, néha megretten, mikor 18-19 éves előadókkal, rajongókkal találkozik. Ennek ellenére nem akar lepihenni, húsz év folyamatos zenélés után is vannak tervei. "Egy új lemez, az számomra izgató. Manapság és ebben a korban már különböző dolgokat kell csinálni" - magyarázta.

Nem tervezi, hogy a közeljövőben abbahagyja az aktív zenélést: "Élvezem. Élvezem először a dalok írásának folyamatát, aztán a felvételeket is, majd végül a turnézást is élvezem. Én azt akartam régebben is, hogy mindenki hallja a zenémet. Mindegy, hogy hat- vagy hatvanéves, mindegy, hogy amerikai vagy afrikai, azt akartam, hogy hallja a dalaimat. Ebből a szempontból nem változtam. Szeretem azt, amikor valaki idejön hozzám, és azt mondja, hogy 'haver, szeretem ezt a számot' vagy 'hatott rám ez a dal' vagy éppen 'szép emlékeket ébreszt bennem', szeretem, mert amikor kissrác voltam, éppen így éreztem."