Sorra szedi áldozatait a lángra lobbant lány

2010 egyik legjobban várt kötetének nevezhetjük a Futótüzet - korosodó háziasszonyoknak és kamaszoknak ugyanolyan sebességgel villant fel a szemük a folytatás láttán. A trilógia második részében Suzanne Collins megpróbálta a lehetetlent: túlszárnyalni Az Éhezők viadalának izgalmait, és továbbszőni az alternatív világ és a benne élő Katniss sorsát.

Suzanne Collins: Futótűz (Az Éhezők viadala 2.), Agave Könyvek, 2010, 320 oldal, 2980 Ft (ford. Totth Benedek)

Minden folytatásnál ott a kérdés: vajon sikerül-e felülmúlni az előző részt, tovább csigázni az olvasót? Főleg igaz ez azokra a folytatásokra, ahol az első rész egy alternatív világot mutat be - jelen esetben az Amerika romjain épült Panemet. Az Éhezők viadalá-nak az volt a titka, hogy kiszámíthatatlan cselekményének egy olyan világ szolgált alapul, ahol együtt lehetett érezni a küzdelmeiket vívó fiatalokkal. Panemben ugyanis évente megrendezett látványosság, hogy az ország tizenkét körzetéből sorsolt kiskorúakat egymás ellen küldik az arénában. Ez az "Éhezők viadala", ahol Katniss, a főhős a húga helyét vette át. A trilógia első részében azért lehetett izgulni, hogy túlélje a többiekkel való küzdelmeket.

Csakhogy Collins már az elején túl magasra tette a lécet. Amikor az első résznél azt hittük, hogy az izgalmak már elérték a tetőpontot, és tovább nem lehet fokozni, akkor az írónő titokzatos mosollyal az ajkán olyan fordulatot szőtt a regénybe, amitől mindenki dobott egy hátast. De ezt a patront már ellőtte, így a Futótűz-ben inkább a fiktív ország sorsa és Katniss szerelmi élete és lelki vívódásai kerültek az előtérbe - ezekkel pedig nyilván nem lehet annyi adrenalint a vérünkbe pumpálni, mint a vérre menő küzdelmekkel.

Katniss sokat változott az előző rész óta: a harcos amazonból tépelődő és kevésbé vakmerő rongybaba lett, akinek nemcsak a saját életének irányítása csúszott ki a kezei közül, hanem a környezetével való viszonya is. Mintha dróton rángatnák - azt teszi, amit mondanak neki, és muszáj fejét besunyva behódolni a Kapitóliumnak, ha meg akarja menteni a családját, barátait és a világot, amely a forradalom küszöbén áll. De Snow elnök nem tűri az emberek engedetlenségét és olyan büntetést eszelt ki, amire - az olvasón kívül - senki sem számított.

Bár sokan csak az amerikai Battle Royale-ként emlegetik a trilógiát, az írónő olyannyira kidolgozta és megszerettette velünk a szereplőket, hogy nehéz nem érdeklődni a folytatás iránt. Csakhogy a második részben szinte semmi új nem történik - Katnisst és az alternatív világot már kiismertük, az új szereplők pedig amilyen hamar felbukkantak, olyan hamar el is tűntek. A szerelmi szál... nos, az pedig már az előző rész végén lelepleződött.

Tipikus, sok szereplőt mozgató ifjúsági mese ez, amelyben a horrorosított elemek már nem okoznak gyomorgörcsöt, és amelynek utolsó része csak az "ezt is letudtuk" érzést fogja erősíteni. Sokkal kíváncsibb vagyok inkább arra, hogy Gary Ross hogyan fogja megvalósítani az első részből készített mozifilmet, amelyet valószínűleg 2012-ben fognak bemutatni. Sokan már fogadásokat kötnek arra, vajon le fogja-e nyomni az Alkonyatsikerét - hiszen a könyvtrilógia sikere és a Fűrész-sorozatot jegyző Lionsgate neve elég garancia arra, hogy ez megtörténjen. De addig meg elolvashatjuk a hazánkban csak karácsony környékén megjelenő harmadik részt - legalább letudjuk azt is.

Natasha K