Jé, van egy második feleségem!

Vágólapra másolva!
Az Apa és fia című regényével berobbant brit Tony Parsons kapcsán szokták gyakran emlegetni a "pasi irodalom" (lad lit) kifejezést. Mondván, ő teremtette meg a Bridget Jones-féle csajos könyvek (chick lit) pasis ellenpárját, ahol tipikus harmincas férfi-parák kerülnek előtérbe könnyed, olvasmányos tálalásban: elköteleződés, felelősségvállalás, házasság, válás, gyereknevelés, ilyesmi. A pasik jobban jártak, hiszen Tony Parsons vagy Nick Hornby (akit még ebbe a kategóriába szoktak utalni) legrosszabb formájában is jobb, mint az átlag rózsaszín borítós maca-könyv. Parsons állandó visszatérő témája a házasság és a család. Legutóbb magyarra fordított regényében, A kedvenc feleségem-ben megint veszélybe kerül egy frigy, most éppen Kínában.
Vágólapra másolva!
Tony Parsons: A kedvenc feleségem, Európa Kiadó, 2010, 416 oldal, 3200 Ft (ford. Bencsik Júlia)

A kedvenc feleségem főszereplője, a harmincas Bill Holden, feltörekvő ügyvéd, aki feleségével és ötéves kislányával Sanghajba költözik egy szebb élet reményében. Billt felesége, Becca beszéli rá, hogy költözzenek Kínába, hogy ott egy-két év alatt összeszedjék magukat, és kifizessék londoni házuk jelzáloghiteleit. De vajon számításba vesznek-e mindent, mielőtt belevágnak a nagy kalandba? Történetesen azt, hogy jót tesz-e egy asztmás kislány tüdejének Sanghaj szmogos levegője? Hogy az addig újságíróként dolgozó Beccát kielégíti-e a háztartás vezetése, amelyhez társadalmi státuszuknak megfelelően kötelezően jár egy amah, vagyis háztartási alkalmazott is? Hogy bírni fogja-e a házasságuk a kínai munkatempót, amely heti egy családi napot engedélyez? Becca, a nagy sanghaji kaland felbujtója hamar menekülőre fogja. Miután egy csecsemőt talál a kukában, asztmás kislányára és beteg apjára hivatkozva visszatér gyermekével Angliába. Bill pedig úgy pottyan a nagy kínai csapdába, mint béka a pocsolyába - mire észreveszi, már nyakig benne van. Beleszeret a Paradicsom lakópark egyik madárkájába, JinJinbe, és az ő sorsán keresztül vakon belesétál a kínai társadalom és gazdaság megannyi megoldatlan morális csapdájába, valamint egy érzelmileg és idegileg is felőrlő szerelmi háromszögbe.

A kedvenc feleségem mégis több mint egy szerelmi háromszög, és több mint egy klasszikus szerelmi történet, amelyben a megtévedt férfi - ha lassan és némelykor szánalmasan bután is, de végül rájön, hogy az igaz értékek mégiscsak a családban és a gyerekekben keresendők. A magyar kiadás hibája, hogy nagyvonalúan megfeledkezett a könyv alcíméről, How far would you take your family for a better life (Milyen messze viheted a családodat egy jobb élet reményében), amely világos útmutatást ad az olvasónak. A regény ugyanis arról szól, hogy mennyire gyarló az ember, aki mindig többet akar, mint ami adatott. Arról, hogy folyton arról ábrándozunk, hogy milyen jó volna máshol élni, ahol többet lehet keresni, ahol mindig süt a nap, ahol nem döntenek fel a metrón, de visszaadják a pénztárcádat, ha elveszíted. Mindannyian folyton-folyvást elvágyunk. Mindig azt gondoljuk, hogy máshol jobb, máshol szebb, máshol könnyebb. És hogy oda kell menni, ahol ez a máshol van.

A kedvenc feleségem

A regény egyetlen hiányossága, hogy az előző Parsons regényekhez képest fájdalmasan hiányzik belőle a humor. Semmi önirónia, semmi önreflexió, csak a néhol közhelyszerű igazságosztás. Úgy tűnik, ha Parsons nem a jó öreg házasság-válás-gyereknevelés triumvirátusát rágja újra, megfeledkezik egyik fő erősségéről, a humoráról.


Timár Anetta