Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A marhahús tipikusan az az étel, amivel látványosan lehet érzékeltetni, mekkora környezeti terhelést jelent az előállítása. Ugyanis mire egy kilogramm marhahús eljut a boltba a fogyasztókig, nem kevesebb, mint 15 ezer liternyi vizet igényel, ekkora a vízlábnyoma. Ez a mennyiség a tehenet tápláló gabona előállításától a tehén ivóvízén keresztül a feldolgozáson át vezető út során kerül felhasználásra. Összehasonlításként egy kilogramm búza vízlábnyoma 1000 liter, egy kilogramm rizsé 1400 liter.
Továbbá a WWF adatai szerint a marhahús előállítása – virtuális értelemben véve – a legnagyobb területi igénnyel bír. Átlagosan 27-49 négyzetméternyi földterület szükséges egy kilogramm hús előállításához, beleértve a gabonatermesztésre és az állat mozgására, tartására számolt helyigényt. A marhahús szén-dioxid kvótája is igen magas: egy kilogramm konvencionális gazdálkodásból származó marhahús előállítása 13 kilogramm szén-dioxid kibocsátással jár (szemben egy kilogramm burgonya 199 grammos CO2-jével), ennek 45 százaléka a tehén etetését szolgáló gabonából ered.
A húsfogyasztás az utóbbi évtizedekben drasztikusan megemelkedett, 1961 és 2009 között a világ húsfogyasztása megnégyszereződött: 70 millió tonnáról 300 tonnára nőtt.
A marhahús előállításának ökolábnyomát nézve a fogyasztói és gyártási szokások megváltozására van szükség, ha a klíma védelmét is szem előtt akarjuk tartani. Többek között a fent felsorolt adatokkal szoktak a hús- és tejtermék fogyasztásának csökkentése vagy elhagyása mellett érvelni.
A fogyasztó szokások mellett a termelésben is lehet változtatásokat eszközölni a környezeti terhelés csökkentésére. Az egyik ilyen ötlet az algákat vetné be a tehenek táplálásában.
Az algát már régebben felfedezték, mint egyfajta alternatív bioüzemanyagot, emiatt van már komoly tapasztalat az algák nagyüzemi előállításában. Az alga egyik nagy előnye, hogy olyan vízben is lehet nagy mennyiségben tenyészteni, amely egyébként alkalmatlan mezőgazdasági felhasználásra, ezen kívül nem igényel extra vizet vagy tápanyagokat, ezért az ökolábnyoma igen alacsony.
Ráadásul az algafarmok melléktermékei igen értékesek, tápanyagokban gazdagok, ezért elméletileg lehetne használni a szarvasmarhák kiegészítő táplálására, s ezzel csökkenthetnék a marhahús előállításának negatív könyezeti hatásait.
A Tennessee egyetem kutatója, Jason Smith a marhákra, mint egyfajta alga újrahasznosítókra tekint, hiszen ha az algatenyésztés ipari melléktermékeit ők fogyasztanák el, az egyébként hulladékként kezelt nyersanyagot nem kellene megsemmisíteni, hanem a szarvasmarhák számára egészséges és tápláló eledelként lehetne használni, ezzel mindenki jól járna.
Tryon Wickersham, a Texas A&M egyetem professzora 2012-ben foglalkozott egy tanulmányában ezzel a gondolattal, már azt is kikísérletezte csapatával, hogy mennyire ízlik ez az eledel a teheneknek, hiszen valamelyest sós ízvilága van, de a kutatások szerint ez nem zavarta a marhákat, jóízűen fogyasztották. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy az algával etetett marhák húsa jobb minőségű volt, és az ízük is legalább olyan jó volt, mint a hagyományosan táplált példányoké.
