Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ön mindig szabályosan megáll a piros jelzésnél? Egy félreeső mellékutcában is, éjfélkor, amikor közel és távol senki sem jár? Vagy autót vezetve mindig betartja ezt a roppant fontos előírást, de kerékpáron és gyalog már lazábban kezeli a közlekedési szabályokat?
Az emberek többsége, bármilyen módon is közlekedik, időnként megsérti a szabályokat, például 5 kilométer/órával átlépi a sebességkorlátozást, vagy nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen megy át az utcán – mondja Wesley Marshall, a Coloradói Egyetem közlekedésmérnöke. A kérdés az, hogy az illető biciklizve milyen rendszeresen közlekedik szabálysértő módon, és ezt miért teszi.
A biciklizőket és a kerékpáros közlekedés jellemzőit még nem vizsgálták viselkedéspszichológiai szempontból. Marshall és kollégái pedig éppen ilyen kérdésekre kíváncsiak. A vizsgálat része egy kérdőív is, amelynek kitöltésével segíteni lehet a kutatókat (az angol nyelvű kérdőív itt elérhető).
A kérdőívben többek között arra kérdeznek rá, hogy gyaloglás közben az alany szokott-e telefonálni vagy chatelni-SMS-ezni, és megteszi-e ugyanezt biciklin ülve, és ha igen, milyen gyakorisággal. A kutatók arra is kíváncsiak, nyeregbe ül-e alkohol- vagy drogfogyasztás után, és ha igen, ez milyen gyakran fordul elő.
A teszt továbbá fotókkal ábrázol olyan közlekedési helyzeteket, amelyekkel a kerékpárosok nap mint nap találkoznak. Mit tesz az ember olyankor, ha a célja egy egyirányú utca másik végén van? Behajt az autóforgalommal szemben, még ott is, ahol tilos? Vagy megkerüli a háztömböt, nem törődve azzal, hogy pár perccel tovább kell tekernie? A járdán hajt tovább, vagy leszáll a bicikliről, és gyalog közelíti meg úticélját?
A Washington Post urbanisztikai blogjában megszólaló kutatók több példát említenek olyan helyzetekre, amikor a biciklis a saját biztonsága (vagy biztonságérzete) érdekében sérti meg a közlekedési szabályokat. „Ha a pirosnál állok egy csomó kocsi között, és egyáltalán nincs keresztforgalom, akkor bizony átmegyek, hogy előnybe kerüljek az autókkal szemben, mert így érzem biztonságosabbnak” – magyarázza Marshall.
A kutatók azt is vizsgálják, hogyan befolyásolja a biciklisták viselkedését az, amikor nem az ő számukra kialakított utakon, közlekedési rendszerben kell boldogulniuk. „Olyan utakon, olyan infrastruktúra használatával biciklizünk, amely teljes egészében az autósokra volt optimalizálva” – magyarázza a Coloradói Egyetem munkatársa.
Az egyik ilyen jellegzetes különbség az, hogy miért várjuk el a kerékpárosoktól, hogy ha tilos, a sarkon ne forduljanak be jobbra (az autósokhoz hasonlóan), miközben megtagadjuk tőlük azt a jogot, hogy teljes sávot elfoglaljanak, pedig ez teljesen természetes egy kocsi esetén.
Ha viszont több az információ a rendszeres szabálysértésekről, akkor Marshallék reményei szerint a mérnököknek, közlekedésszervezőknek, városi hatóságoknak több eszköz áll majd a rendelkezésükre ahhoz, hogy biztonságosabbá tegyék az utakat – kerékpározók, gyalogosok és autósok számára egyaránt.
