Ne féljen a sakáltól!

Aranysakál (Canis aureus)

Nem veszélyeztetik az őzeket a Magyarországra visszatelepült aranysakálok – mondja a WWF. Éppen az a gond, hogy nagyon megritkítottuk a ragadozókat, így nem tudják kordában tartani a túlszaporodott növényevőket.

Erősen túlzó, elfogult vélemények jelentek meg a magyar médiában a sakálokról az utóbbi hónapokban – közölte a WWF magyarországi szervezete. A sakál megjelenése és újbóli megtelepedése természetes folyamat. A ragadozó alig nagyobb termetű a rókánál, testtömege mintegy tíz-tizenkét kilogramm. Elsősorban kisebb emlősökkel, köztük pockokkal és elhullott állatokkal táplálkozik, így fontos szerepe van abban, hogy a természeti tájak egészségesek maradjanak – magyarázza a természetvédő szervezet.

„Sajnálatosnak tartjuk, hogy a médiában valamennyi hazai ragadozófajt időnként veszélyes fenevadként mutatnak be, ami meglehetősen távol áll a valóságtól” – mondja Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője. „A hiúzok, farkasok, rókák és az aranysakál is fontos szerepet töltenek be a természetben a növényevő állatok selejtezésével, a dögök eltakarításával, a túlszaporodó kártevők gyérítésével. Sokan tudatlanságból, alaptalan félelemből, vélt vagy valós érdekből az irtásukat szorgalmazzák. A fokozottan védett hiúz és farkas esetében ez bűncselekmény, a róka és az aranysakál állományát ugyanakkor törvényes keretek között jelenleg is lehet szabályozni.”

Aranysakál (Canis aureus). A 20. század közepére eltűnt az állat Magyarországról, most több ezres állománya él az országban Forrás: WWF/Rey Millet

Aranysakálra jelenleg korlátlanul lehet vadászni, sőt egész évben csapdázható. Az állatokat ugyanakkor tilos megmérgezni, mert ez számos más emlős- és madárfajt veszélyeztet.

A sajtóban megjelent hírek és vélemények ellenére a sakálok csak minimálisan hatnak a nagyvadfajokra, tehát az őzre, a szarvasra és a vaddisznóra, mivel legfeljebb a fiatal egyedeket képesek elejteni. Valós tény ugyanakkor, hogy a Kárpát-medencében e három patás vadfaj részben éppen a ragadozók kipusztítása miatt szaporodott túl, és emiatt képesek jelentős károkat okozni a mezőgazdaságban és az erdőkben.

Egyre több a vadbaleset az utakon, és a kullancsfertőzések is annál gyakoribbak, minél nagyobb a patások állománya. A műkedvelő vadászokból élő vadásztársaságok ugyanakkor abban érdekeltek, hogy maradjon a magas vadlétszám, ezért a vadállomány elhanyagolható mértékű csökkentése is a ragadozókkal szembeni haragot táplálja – írja a WWF.

Az aranysakál őshonos Magyarországon, de mindig csak ritkán fordult elő az országban. Utolsó ismert példányát 1942-ben ejthették el, de az 1970-80-as években már ismét megjelent pár fiatal hím példány, majd 1994-től gyorsan visszatelepedett a faj (erről korábbi cikkünkben olvashat). A kistermetű, a kutyafélék családjába ragadozó alaposabb megismeréséhez több kutatásra lenne szükség. A megbízható adatok alapján aztán ki lehetne dolgozni a kezelési terveket a sakálokkal való együttélésre – állapítja meg a szervezet.