Túl sok metán szivárog az Atlanti-óceán mélyéből

Az Egyesült Államok keleti partvidékén, a tengerfenék több száz pontjáról törhet fel metángáz. Egyelőre nem teljesen tisztázott, hogy ezek a gázforrások milyen hatással lehetnek a már eddig is riasztó mértékben gyorsuló globális felmelegedésre.

Metán-hidrát források

Korábbi tanulmányokban eddig három helyen írtak le metánszivárgást az Atlanti-óceánban, a legújabb adatokból kiindulva azonban ezeknek a száma akár harmincezerre is tehető világszerte.

A mostani kutatás során az amerikai szakemberek az Észak-Karolina és Massachusetts állam között a kontinentális talapzatot (a vékonyabb óceáni és a vastagabb szárazföldi lemezt elválasztó részt) vizsgálták. Összesen 570 olyan helyet fedeztek fel, ahol gázszivárgás volt tapasztalható, ezek mélysége 50 és 1700 méter között változott. Eredményeiket a Nature Geoscience szakfolyóiratban közölték.

Bár mintát nem vettek a vízfelszín irányába törő buborékoszlopokból, a kutatók meg vannak győződve róla, hogy a szivárgó gáz valójában metán. Elképzelésüket arra alapozzák, hogy a talált gázforrások többsége 500 méternél mélyebb területekről származik. Ezekben a mélységekben ideális hőmérséklet és nyomás uralkodik ahhoz, hogy egy instabil elegy, úgynevezett metán-hidrát keletkezzen.

A metán-hidrát szilárd vegyület, amely alacsony hőmérsékleten képződik a tengervíz keltette nagy nyomás alatt. Ha a nyomás csökken, vagy a hőmérséklet megemelkedik, a metán-hidrátból víz és metán keletkezik. A kutatók szerint az egyre gyorsuló bomlást nagy valószínűséggel a melegedő óceán okozza.

Valószínűleg nem kerül a légkörbe

A metán valószínűleg a legrosszabb az üvegházhatású gázok közül. Bár hamarabb (átlagosan 8,4 év alatt) eltűnik a levegőből, százéves távlatban a metán üvegházhatása húsz-huszonnégyszerese a szén-dioxidénak. Bár sok kérdés még tisztázatlan, a kutatás szerzője szerint nem valószínű, hogy a felszabaduló metángáz a légkörbe kerülne.

A tengerfenéki metán-hidrátból származó metángáz nem éri el a felszínt, hanem több száz méteres mélységben szén-dioxiddá oxidálódik – mondta a BBC-nek Adam Skarke professzor, a Mississippi Állami Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője. „A kutatás elkészítése során nem találtunk arra bizonyítékot, hogy az így keletkezett szén-dioxid a légkörbe kerülne” – tette hozzá a kutató.

Az eredmények alapján ugyanakkor pontosabb képet kaphatunk az óceánokban található metán mennyiségéről: becslések szerint a tengerfenéken található metán-hidrátok tízszer annyi szenet kötnek meg, mint amennyi az atmoszférában található. Ha a légkörben egyelőre nem is tesz kárt a metán-hidrát miatt növekvő szén-dioxid, az óceánokat savasítja és oxigénszintjüket csökkenti, így károsítva a természetes vizek élővilágát.