Óriás karokkal tisztítaná meg egy diák az óceánokat

Így néz ki az óceántakarító rendszer. A polietilén csövekből felépülő akadályrendszer a toronyhoz tereli a műanyag szemetet, onnan pedig a toronyban található raktérbe kerül a műanyag hulladék egy szállítószalag segítségével.

„Kezdetben volt a kőkorszak, amelyet a bronzkorszak követett, és most a műanyagkorszak kellős közepén állunk” – mondja az alig 19 éves Boyan Slat. A holland fiú most látszólag lehetetlen küldetésre vállalkozik: tíz év alatt meg akarja tisztítani az óceánokat a hatalmas szigetekbe tömörülő műanyagszeméttől.

Slat még 16 évesen egy görögországi búvárkodás során szembesült azzal, hogy a tengerek tele vannak műanyaghulladékkal. A probléma megoldására olyan tervvel állt elő, amellyel belátható időn belül ki lehetne takarítani a Föld óceánjait. A koncepcióra a szakemberek is felfigyeltek, 2012-ben pedig az ötlet elnyerte a hollandiai Delfti Technikai Egyetem díját. Nagyobb közönség előtt a 2013-as TEDx konferencián beszélt arról az ifjú feltaláló, hogy a több millió négyzetkilométeren szétterülő hulladékfoltok nincsenek feltérképezve, és ezért sokan nem is tudják, mennyire szennyezettek az óceánok.

Slat száz önkéntes szakértő segítségével folytatott egy évig kutatómunkát, az eredményeket idén június 3-án publikálták egy 534 oldalas tanulmányban. A publikációban több szempontból értékelik a projekt megvalósíthatóságát: az óceánok élővilágában keletkezett károk feltérképezésén túl kitérnek technikai és jogi kérdésekre, számba veszik a projekt fenntarthatóságának költségeit, és vizsgálják a szemétszigetek által okozott gazdasági károkat is. A végső koncepció az Óceántakarító Rendszer (Ocean Cleanup Array) nevet kapta.

Így néz ki az óceántakarító rendszer. A polietilén csövekből felépülő akadályrendszer a toronyhoz tereli a műanyag szemetet, onnan pedig a toronyban található raktérbe kerül egy szállítószalag segítségével Forrás: Boyan Slat / The Ocean Cleanup

A rendszer a természetes áramlatokat és szeleket használja ki, ezek szállítják ugyanis az óceánban található hulladékokat. A szemét összegyűjtését az áramlatok segítségével egy speciális, vízen lebegő akadályrendszer végezné, amelyet megadott szögben a tengerfenékhez rögzítenének. Mivel hálót nem használnak a begyűjtés során, a vízi élőlények problémamentesen tudnak közlekedni az sorompók alatt. Egyedül a vízfelszínen lebegő planktonok fennakadásával lehetnek problémák, de Slat szerint az így keletkezett veszteség természetes úton évente kevesebb mint 7 másodperc alatt pótlódna.

Az akadályrendszer megfelelő beállítása lehetővé teszi, hogy a műanyaghulladékok egy toronynál gyűljenek össze. Itt egy szállítószalag kiemeli a szemetet a vízből, és a toronyban található tárolóba viszi. Napi 65 köbméter műanyag begyűjtését tervezik, a begyűjtött szemetet pedig 45 naponta fogják elszállítani. Az elszállított műanyag újrahasznosítása a tanulmány szerint évi 500 millió dolláros bevételt produkálna, amiből finanszírozható lenne a rendszer kiépítése és fenntartása.

Az új módszer olcsó és környezetbarát Forrás: Boyan Slat / The Ocean Cleanup

Az óceántakarítót az áramlások által épített hatalmas szemétszigetek (közülük a legismertebb a nagy csendes-óceáni szemétfolt) közelébe telepítenék. Slat 70 ezer tonna hulladék kitermelését tervezi. A takarítás összköltsége nagyjából 317 millió euróra fog rúgni, és várhatóan tíz évig tartana. A látszólag magas összeg még így is elviselhető, ugyanis a feltaláló előzetes számításai szerint harmincháromszor olcsóbb lenne, mint a hagyományos, hálóval végzett begyűjtés.

A projekt elindításához és a további kutatómunka finanszírozásához egy gyűjtőprogram is indult, aminek keretében száz nap alatt 2 millió dollárt szeretnének összegyűjteni. Az első két hét alatt már 637 580 dollárral járultak hozzá a segítők a projekt megvalósításához. Adakozni ezen az oldalon lehet.