Király Béla válaszol a fel nem tett kérdésekre

 

Milyen módon lehetett volna így utólag nézve a forradalom győzelmét fenntartani? (Zoltán 49)
- A forradalom győzött, először október 28-án, másodszor 1990-ben. 1956. október 30-31. éjjel a Szovjetunió 17 hadosztály erejű tömeghadsereggel háborút kezdett ellenünk, és vérbe fojtotta a szabadságunkat (nem a forradalmat). Ez olyan túlerő volt, amelynek nem tudtunk ellenállni.

Milyen mértékben nevezhető a szabadságharc horthysta felkelésnek? (Ballabás Máté)
- 1956-ban a felnőtt lakosság túlnyomó zöme 1920 előtt vagy a Horthy-rendszer alatt született, tehát vagy már felnőtt volt a Horthy-korszak kezdetén, vagy abban nőtt fel. Hogy ezek között sokan voltak olyanok, akik szívesen látták volna a Horthy-rendszer visszatérését, az érthető. De nem találkoztam és nem is jelentettek nekem egyetlen olyan szabadságharcos védelmi gócot sem, amely Horthy neve alatt szállt volna szembe a szovjet agresszorokkal.

Volt-e eset, hogy szervezett katonai alakulat egységesen állt át a szabadságharcosok oldalára, és ez hogyan nézett ki a valóságban, hogy lehetett kivitelezni a parancs megtagadását úgy, hogy elkerüljék a retorziót? (Tigrincs)
- Ezek nem pontosan olyan esetek, amikre Tigrincs kérdése vonatkozik, de utalnak arra, hogy forradalomban egyének és csapatok viselkedése sokszor kiszámíthatatlan. A kérdésre a pontos válasz az, hogy egyének és alegységek nagy számban álltak át a szabadságharcosokhoz, magasabb egységek nem.

Miért vezette be T. Vezérezredes Úr a csapatait a Nagykovácsi zsákba? Az a védelem és a kitörés szempontjából a legrosszabb megoldás! (Halápi Sándor)
- Ha nem tisztelném a kérdés komolyságát, akkor azt válaszolnám: "De ki is hoztam őket onnan, nem tetszik ezt tudni?" De mivel komoly szaktudásra vall a kérdés, nagyon is komolyan akarok rá válaszolni: Nagykovácsi környéke nem annyira "zsák", mint inkább hegyes és dombos vidék, védelmi állás kiépítésére alkalmas. De volt egy másik nagy hadműveleti előnye is. Ott volt tüzelőállásban egy honi légvédelmi tüzérosztály. A katonák elhagyták a lövegeket a november 8-i odaérkezésünk előtt, és a zárakat szétszedve a bozótokba dobálták. Viszont hatalmas lőszermennyiség volt a helyszínen, a nemzetőreim között pedig voltak légvédelmi tüzér tartalékos tisztek. Ezek a bajtársak össze is állítottak egy löveget, ami elég hatásos volt arra, hogy a szovjet támadókat visszaverjük.