Ha ez a Mikulás, milyen lehet a sárkány?

Ha a mi Télapónk vagy Mikulásunk népszerűsége Santa Claus-éval nem is vetekedhet, arra azért büszkék lehetünk, hogy a nagyszakállú nálunk sem csak ártatlan gyerekdalokban tűnik föl. A piros alma és a mogyoró mellett bizony van zsákjában némi groteszk humor és jó adag politika is.

Akkora irodalmi népszerűségre azért ne számítsunk, mint aminek Santa Claus, a Mikulás gazdag amerikai nagybácsija örvend: míg a tengerentúlon megkapta a karácsonyi főműsoridőt, addig nálunk a szemfüles Jézuska ellopta a show-t az orra elől. Bár mostanában már ez is alakulóban van, hisz a nyugatról beáradó filmek, reklámok és könyvek hatására kissé meghasonlottunk a Mikulást illetően. A keveredés persze természetes, ha egyszer minden Miklós napi mondókára jut vagy egy tucat olyan rajzfilm és mesekönyv, melyben Santa Claus karácsonykor szállítja ki az ajándékokat.

A nyugatról beáradó filmek, reklámok és könyvek hatására kissé meghasonlottunk a Mikulást illetően Forrás: flickr/Internet Archive Book Image

Ünnepi skizofrénia

A Mikulásnak amúgy bőven volt ideje hozzászokni az efféle ügyekhez, a skizofrén helyzetek ugyanis végigkísérték hazai pályafutását. Ott van kapásból a Mikulást és a Télapót övező régi mizéria, mely a mai napig képes indulatokat kiváltani.

Pedig a két figura sokáig külön élte békés kis életét: párhuzamosan futottak a magyar irodalomban, és csak a 20. század közepe táján kapcsolódtak össze. Tél apó már 1850-ben is felbukkan Arany János egyik versében, de ekkor még semmi köze nincs Szent Miklóshoz, pusztán a fagyos évszak megszemélyesítéseként szerepel. És ez még egy jó darabig így is marad, ahogy arról számos irodalmi mű tanúskodik Krúdy Gyulától József Attiláig.

Arany János: Téli vers

Ej, ej, garázda tél apó!
Ki ördög hítta kelmedet,
Hogy sz. Mártonnap tájba' hó
Borítja házi telkemet?

A Mikulás mint politikai menekült

A folyamatba persze a kultúrpolitika is beleszólt. De hát miért is épp egy szakállas, jóságos bácsikát hagytak volna érintetlenül a múlt század politikai viharai? A szlávoktól átvett Mikulás elnevezés már a két világháború között nemkívánatossá vált, aztán ez csak tovább fokozódott az 50-es években. Trianon után a szlovák eredete miatt kezelték ellenségként a kifejezést, a kommunizmus idején pedig vallási áthallásai miatt vált üldözötté.

Ekkoriban komoly politikai hátszelet kapott a Télapó, akit ugye nem igazán lehetett klerikális elhajlással vádolni, és még orosz kulturális gyökerekkel is büszkélkedhetett. Ideológiai beágyazottságát jól mutatja, hogy a Hull a pelyhes fehér hó szövegét például az a Rossa Ernő írta, aki egyben a leghíresebb mozgalmi dalok szerzője is volt.

Rossa Ernő, a Hull a pelyhes szerzője írta a leghíresebb mozgalmi dalokat Forrás: Szegedi Piaristák

Teljes puccs azért nem lett a dologból, de a két figura – más népekhez hasonlóan – a magyar kultúra olvasztótégelyében is szépen egymásba forrt: a Mikulás és a Télapó alakjának összefonódását egy 1962-ben megjelent nyelvészeti tanulmány tárgyalta friss jelenségként. Az efféle kulturális keveredések persze maguktól is folyamatosan zajlanak, de azért nem árt nekik némi hatalmi rásegítés. Biztos, ami biztos alapon. Hiszen köztudott, hogy a szekuláris Santa Claus megszületésében is szerepet játszott a protestantizmus eredendő bizalmatlansága a szentek irányában.

Krampuszok a spanyol csizmában

A Mikulás nem a 20. században csöppent bele a politikába, legalábbis ami az irodalmat illeti, biztosan nem. Jókai Mór például már 1859-ben az ő figuráján keresztül ironizált a korabeli eseményeken. Az ártatlan gyerekversként induló költemény hirtelen politikai körpanorámába csap át, egyaránt a jóságos Mikulás számlájára írva a fontosabb kül- és belföldi eseményeket. Mintha csak egy rímekbe szedett híradót olvasnánk, egyenesen a legnépszerűbb magyar író tollából.

Spanyol csizmákba mórokat
Helyez krámpuszok gyanánt,
Inváziók krámpuszával
Deríti fel Grand Bretagnet,
Orosz saru nyakig telik
Felszabadult paraszttal.
A nagy porta papucsában
Holmi kravállt tapasztal.
Jó ember a Mikulás.

Gazdaember csizmájába
Egy kis ekzekúcziót,
Az ázsió romlásáért
Hoz emanczipácziót
Jogtudományt tanulóknak,
Egynehány új kötetet;
Európának örök békét
Mely Zürichben köttetett.
Jó ember a Mikulás.

Kis adventi burleszk

Jókai műve tehát egyszerre előlegezi meg a Mikulásról szóló rigmusos mondókákat és a felnőttekhez is szóló humoreszkeket. Merthogy a téma mellett nem mentek el szó nélkül a magyar irodalom olyan nagy „humoristái” sem, mint például Mikszáth vagy Örkény. Ők persze már nem rímekbe szedve, hanem prózában viccelődnek a gyerekek kedvencén.

Az ünnepek Mikszáth példaképét is megihlették. A Karácsonyi ének első kiadása 1843-ban jelent meg Forrás: Wikipédia

Mikszáth gyerekhőse például tudni véli, hogy a Mikulás bácsi nem is olyan szent, mint amilyennek mutatja magát. Hiába ábrázolják őt rendre egy kis csacsin ülve, „amilyen gazdag embert játszik a sok ajándékaival”, biztosan drága fogatot fizet magának. A szamarat pedig nyilván kinevezteti valahová – fogalmazónak.

A karácsonyi témájú könyvekből akár fenyőfát is állíthatunk Forrás: flickr/LMU Libary

De nem kell bulvárhírekkel beérnünk, a frenetikus kis novellából még sokkal komolyabb titkokat is megtudhatunk a Mikulásról. Fény derül például hírszerzői tevékenységére: „mert ő, akárhogy hímezzük-hámozzuk a dolgot, nem egyéb, mint kém, közönséges kém, akit karácsony előtt, mielőtt szétküldené ajándékait Jézuska a gyermekek között, leküldi a földre, hogy tudja meg, szimatolja ki, ki viseli magát jól, ki szófogadatlan és ki engedelmes?” Mit lehet még ehhez hozzáfűzni? Mikszáth mindig is átlátott a szitán.

Örkény ugyan nem áll elő ekkora konspirációs elméletekkel, de a maga módján ő is leleplezi, hogy mit is rejt a piros bunda és a fehér vattaszakáll. A Legyetek jók, gyerekek! egy öreg és magányos kórházi portásról szól, akit évtizedek óta mindenki levegőnek néz.

Wirth bácsi annyira felesleges, hogy már nem is szúr szemet senkinek, de állandóan attól retteg, hogy kirúgják. Egy napon mégis őt öltöztetik be Mikulásnak a kórházi ünnepségre, ahol a testület legnagyobb megrökönyödésére nemcsak a gyerekeket inti rendre, hanem a díszes felnőtt társaságot is. „A tréfát szívesen fogadták, mosolyogtak rajta, de közben mintha hangyák mászkáltak volna a hátukon.” És láss csodát, Wirth bácsi élete ettől kezdve megváltozik, hisz másnap már mindenki előre köszön neki a kórházban.

A télapó és a sárkány

Úristen, ha ez a Mikulás, akkor milyen lehet a sárkány? – teszi fel a kérdést egy riadt kisfiú Podmaniczky Szilárd novellájában, mikor meglátogatja őt a Rettentő Mikulás. Talán még Chaplin is megirigyelné azt a sok bénázást, amit itt a Mikulás mutat be az olvasónak. Nemcsak a csokikat felejti el, de jól le is forrázza magát, elhagyja a szánját, és még búvárruhát is kell húznia.

Podmaniczky novellájában is búvárruhát húz a Mikulás Forrás: AFP/Woohae Cho

„A Mikulás fejére tolta a búvárszemüveget, magasra emelt békalábbal kilépett a fürdőszobából, a nappaliban lerogyott a kanapéra.” Az ilyen szürreális kis jelenetek adják meg a történet báját. Ám az a kérdés végül mégis nyitva marad, hogy vajon a sárkány rémisztőbb-e vagy a viharvert Mikulás.

A Mikulás még a kortárs magyar íróknál is felbukkan olykor, de akkor is biztos kezekben vagyunk, ha a hagyományos gyerekverseket részesítjük előnyben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Weöres Sándor vagy Zelk Zoltán csilingelő sorai több generáció mondataiban is ott visszhangoznak a mai napig.