Mitől válik rémálommá a karácsony?

Képünk csak illusztráció.

Fénylő karácsonyfa, csillagszóró, ajándékpapír-zörgés, mézeskalács-illat, terített asztal, tele has, boldog család - így van kitalálva a karácsony, ilyennek kell lennie és kész. Sok ember számára azonban igazi aknamező a karácsony, aminek minél előbb vége van, annál jobb. Mi mindentől lehet sokszor okkal rettegni karácsonykor?

"Az összes karácsonyom eddig arról szólt, hogy vagy velem veszekednek, vagy körülöttem veszekednek. Apám állandóan agybajos, ha ünnep van, mivel ő főz, semmi sem jó... minket meg állandóan baszogat. Idén lesz az első, talán normális karácsonyom, egyedül. De már előre érzem, hogy ezt sem fogom megúszni, úgyis felhívnak valami miatt. Ha pedig kikapcsolom a telefont, akkor azért lesznek idegesek. Néha örülnék, ha elnyelne a föld" - írta valaki tavaly, egy nappal karácsony előtt a Gyakorikérdések.hu-n. A téma felvetője ahhoz kért segítséget a válaszolóktól, hogy le tudja győzni a karácsonytól való félelmét.

Nem mindenki élvezi a karácsonyt, hiába kellene. Forrás: AFP/Ben Stansall

A karácsony nem csak az év legnagyobb ünnepe a nyugati világban, hanem - éppen emiatt - ezerféle stressz forrása. Ilyenkor erőből kell több időt tölteni olyan emberekkel, akiket nem válogathatunk meg. Minden - a tévé, a reklámok, a szupermarketek berendezése, a Facebookra kitett karácsonyi készülődős fotók - azt közvetíti, hogy az ünnepeknek az év legboldogabb időszakának kell lennie. Hiányérzet is keletkezik, akár úgy, hogy nincs kivel tölteni az időt, akár úgy, hogy kiesik a mindennapoknak formát adó munka. A karácsony környékén felerősödő feszültségek jele az is, hogy januárban - brit adatok szerint - megduplázódik a válások száma más hónapokhoz viszonyítva. Az ilyenkor szokásos túlköltekezés is kétségbeejtő lehet.

"A fickót, aki feltalálta a karácsonyt, keresztre kellene feszíteni"

"Utálom a karácsonyt, mert ilyenkor még annál is borzalmasabban érzem magam, mint máskor. Mert nem tudok elbújni, muszáj kommunikálnom az emberekkel, amitől felfordul a gyomrom... azt a fickót, aki feltalálta a karácsonyt, keresztre kellene feszíteni" - írta egy hozzászóló a szociális szorongással küzdő fórumozók gyűjtőhelyén, az angol nyelvű SAUS-on.

Azok az emberek, akik a társas kapcsolataikban nem érzik magukat magabiztosan, a karácsonyt jó eséllyel az év legborzalmasabb időszakának tartják. A szociális szorongásos zavar - tartós és irracionális félelem és szorongás a legkülönbözőbb társas helyzetekben - legalább minden tizedik embernél jelentkezik valamikor az élete folyamán. Ez nem csak a kamaszok problémája, hanem a felnőtteké is, és éppúgy a nőké, mint a férfiaké.

A szituációk, amelyeket az ilyen szorongástól szenvedő emberek utálnak, karácsony környékén megsokszorozódnak, és a legtöbbször kikerülhetetlenek. Fizikai tünet lehet a légszomj, az izzadás vagy az elvörösödés, de a legkellemetlenebb a folyamatos fenyegetettség-érzés bénító hatása. Az igazi szorongók gyomra már hónapokkal karácsony előtt ökölbe tud szorulni, ha csak rágondolnak a karácsonyra.

A BBC-nek nyilatkozó 38 éves Heather például már szeptemberben is ideges, ha az ünnepekre gondol. Különösen a tömegtől és a munkahelyi karácsonyi bulitól retteg. A karácsonyi bevásárlást októberig lezavarja, hogy ne kelljen a bevásárlóközpontokban sűrűsödő tömegben elvegyülnie, a munkahelyi bulira pedig bejelentkezik - nehogy már rosszat gondoljanak róla -, de tudatában van, hogy a végén biztosan nem mer majd elmenni. Amikor egy kolléga nevét kell kihúzni a kalapból, akit aztán meg kell ajándékozni, Heather óriási összegeket költ az ajándékra, mert fizikailag rosszul van a gondolattól, hogy az illető nem találja elég értékesnek az ajándékát.

Eltemetett konfliktusok jönnek elő

Sokan, akik szociális szorongásos zavartól szenvednek, karácsonykor nem elég bátrak ahhoz, hogy - mint az év más részeiben - elkerüljék a számukra kényelmetlen szituációkat. Ők ekkor a félelmeikkel együtt elmennek a munkahelyi karácsonyi bulikra, együtt vacsoráznak a rokonaikkal, és közben rettegnek, például attól, hogy mások meglátják őket evés közben, vagy, hogy nem tudnak elég jól kommunikálni a rokon gyerekekkel.

Lehet félni attól is, hogy az ünnepi vacsorán sikerül berúgni, és így elvesztve a kontrollt, olyasmit csinálni, amit soha nem felejt el a szigorú rokonság. Lehet félni attól, hogy a saját készítésű süteménynek nem lesz sikere, vagy a boltokban karácsony előtt kialakuló tömegtől. Vagy attól, hogy túl ötlettelen vagy túl szegényes ajándékokat szerzünk be, hogy nem engedhetünk meg magunknak mindent, vagy hogy a megajándékozott nem örül majd. Félelmetesek lehetnek a rokonok, akik kéretlen tanácsokat adnak, vagy éreztetik, hogy ők sikeresebbek, kiegyensúlyozottabbak, esetleg soványabbak nálunk. Más rokonok megsértődnek, ha nem akkor és nem annyi ideig látogatjuk meg őket, ahogy szeretnék. (Akadnak azért technikák, amelyekkel a családokban ilyenkor felszínre kerülő feszültséget észrevétlenül kordában lehet tartani a nyugodt ünneplés érdekében.)

Fehér Gabriella pszichológus szerint a karácsony önmagában nem okoz szorongást, de a meglévőket mindenképpen aktiválja. A hozzá fordulók esetében a megfelelni vágyás okozza a legnagyobb problémát. Mindenkinek fontos, hogy a rokonai elismerjék és szeressék, ezért retteg például attól, hogy elfelejt valakinek ajándékot venni, vagy nem olyat ad, ami tetszene. "Karácsonykor olyannal is kell találkozni, akivel nem akar az ember, de illik. Rokonokkal, akiket nem szeret, akik kritizálják őt". Gyakran pont a saját szülő ilyen, aki ugyanazzal képes piszkálni a már felnőtt gyerekét, amellyel annak idején meg tudta nehezíteni a gyerekkorát. Fehér szerint az ilyen helyzeteket kordában lehet tartani például úgy, hogy a kellemetlen találkozások időtartamát minimalizáljuk, de úgy is, hogy a menetrendszerűen kialakuló konfliktusoktól távolságot tartunk. "A pszichoterápiának éppen az a célja, hogy megfelelő hozzáállást alakítson ki a szorongásos helyzetekhez" - mondta.

"Utálom a karácsonyt, mert soha nem kapok üdvözlőlapot senkitől"

"Tavaly vagy huszat küldtem és egyet sem kaptam. Látszik, hogy mindenki milyen magasról tesz rám és, hogy nincsenek igazi barátaim. Utoljára vagy húsz éve kaptam karácsonyi ajándékot - leszámítva a pénzt, amit a szüleim dugtak az üdvözlőlapjaikba. Néha előkeresem a képeslapokat, amiket még az egyetem alatt kaptam az évfolyamtársaimtól és azokat mutogatom, hogy nehogy a szüleim azt higgyék, hogy engem nem köszönt fel senki." Ez a szöveg szintén a SAUS egyik fórumozójától származik. Tipikusak az ilyen hozzászólások is: "tudom, hogy éppúgy egyedül leszek, mint tavaly karácsonykor, de akkor is fáj." vagy "amikor gyerek voltam, imádtam a karácsonyt, mostanában viszont ez az év leglehangolóbb időszaka."

Karácsonykor nem csak az amúgy is depressziós embereket öntheti el a szomorúság. A jelenségnek neve is van, angolul christmas bluesnak nevezik. Bár az öngyilkosságok száma nem emelkedik ilyenkor kimutathatóan, a lelkisegély-vonalak az év végére mindig túlterheltté válnak. A fiatalabbak, de főként az idősek közül tízezrek töltik magányosan a karácsonyt. A megözvegyültek, gyászolók, gyermektelenek, elváltak, depressziósok, bipoláris zavarosok és más betegségekkel küzdők számára általában krízis a karácsony. (Itt található néhány gyakorlati jótanács azoknak, akik depresszióval küzdenek az ünnepek alatt.)

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes, lelki elsősegély számot!