Kis szilveszter-történelem

Miért ünnepelünk Szilveszterkor? A lazítás, a közösségi élmény, az óév búcsúztatása, és az újév jókedvvel való megalapozása egyaránt lehet cél.

Mindenki úgy ünnepel, ahogyan kedve tartja - a csöndes, meghitt szilveszteri elmélyülés épp annyira helytálló, mint a hangos mulatozás. Vannak egészen speciális szokások is - például Erdélyben -, mint a kolompolás, a harangozás, a közös éneklés, ami a városokban elsősorban sajnos petárdázásként mutatja meg napjainkban magát. Nem mindig volt hangzavaros ez az éjszaka.

Forrás: BERTRAND LANGLOIS_AFP

A pogány Rómában - ahol az évzárás még március 1-jére esett -, Janus isten tiszteletére született az ünnep, és az ő örömére az emberek jókívánságokat mondtak egymásnak, és ajándékokat adtak át. I. Szilveszter volt az a pápa, aki névadója lett az év utolsó napjának, a januári évkezdet azonban már az új időszámítással terjedt el, XIII. Gergely pápának köszönhetően. Hazánkban az első ünneplések bálok formájában bontakoztak ki. Sült tészta, szegényebbeknél pörkölt és bor volt a menü. Citeraszó és cigányzene adta a talpalávalót.

A rangosabb rétegnél az év utolsó éjszakáját színházi előadással is kísérték, és hangversenyt adtak a környék vezető muzsikusai. Faluhelyen inkább a babonaságok adták a programot - a zajkeltés például a gonosz erők távoltartását szolgálta. Az óévzárás egyre gazdagabb lett ételben és italban, ahogy az évtizedek váltották egymást - és egyre inkább társadalmi eseménnyé vált, illusztris személyek felvonultatásával.

A különféle babonák tradíciója máig fennmaradt, ahogyan a társadalmi jelleg is erős - talán annyi változással, hogy immár az ereszd-el-a-hajam a közösségi ünneplések mottója, sok pezsgővel, jókívánsággal, étellel és itallal... a hálaadás sokkal inkább háttérbe szorul ma, pedig ezen lelki hagyomány elhagyása által bizony az ünnep is lényegét veszítheti... Kezdhetjük így talán idén az év utolsó éjszakáját: köszönöm, hogy... hátha még több jót hívunk be ezzel az új esztendőre magunknak és egymásnak.