December 13-án tilos az asszonyoknak dolgozni

December 13-án, Luca napján régen búzát vetettek, amely karácsonyra kihajtott, és abból jósolták meg a következő évi termést. Tollal sütött Luca-pogácsával a halált, vízben főzött gombóccal pedig a jövendőbeli nevét jósolták meg. Az asszonyoknak tilos volt a munka ezen a napon, a gyerekeket Luca-disznóval ijesztgették, de készítettek Luca-tököt is hajdanán.

1582-ig, a Gergely-féle naptárreformig december tizenharmadika a tél legrövidebb napja volt. Luca vagy Lúcia ókeresztény vértanú volt, de a népi hiedelemvilágnak is jeles alakjává vált, hol jutalmazó, hol büntető szerepben. Lúcia 304-ben Siracusában szenvedett vértanúságot. Beteg édesanyját vitte gyógyulni Szent Ágota sírjához. Éjjel Luca álmot látott, megjelent neki Ágota, s megígérte neki, hogy az Úr által hatalmas dicsőséget szerez még szülővárosának.

Luca szétosztotta vagyonát, vőlegényét kikosarazta, hogy Krisztus jegyese lehessen. A fiú azonban feljelentést tett Paschasius bírónál, mivel elesett a szép hozománytól. Lucát, hogy testéből kiűzze a Szentlelket, nyilvánosházba akarták vitetni, hogy ott meggyalázzák, amiért nem akart férjhez menni. "Ezzel a testet nem tudod beszennyezni, mert az csak úgy lesz tisztátalan, ha az akarat beleegyezik. Ezért még ha el is veszed erőszakkal testem tisztaságát, akaratomat erre nem tudod rávenni. Mire vársz? A testem kész a kínra!'' - felelte Luca a bírónak. A lány teste olyan nehéz lett, hogy 50 ökörrel sem tudták a bordélyba vonszolni. Ekkor megkínozták, majd torkát karddal szúrták át, de a lány addig nem halt meg, míg egy pap fel nem adta neki az utolsó kenetet. Lucát általában ökrökkel a lábánál, átszúrt torokkal, a mártírok pálmalevelével kezében ábrázolják. Égő olajmécsest és egy szempárt tart kezében. Neve a lux, fény szóból ered, ezért oltalmát kérték a szembetegek, vakok, de a bűnbánó utcanők és a hegyes szerszámmal dolgozók, varrónők, nyeregkészítők és a földművesek is. Mivel Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották.

Luca alakját számos formában megőrizte az emlékezet, festőket, írókat ihletett meg, és kevés jeles naphoz fűződik ennyi néphiedelem, mint Lucához. Keveredett benne vallás és misztikus hiedelem. A magyar néphitben a Luca asszony ártó, rontó nőalakként volt jelen. Luca napján a gonosz szabadon garázdálkodott, ezért számos tiltás, szabály vonatkozott erre a napra.

Asszonyi munkák tiltása

Bizonyos munkák végzését tiltották az egyházi ünnepeken. Luca napján sem szabadott fonni, szőni, kenyeret sütni, lúgozni. A tiltásokhoz rövid történetek is tartoznak. Hont, Somogy, Bács-Kiskun megyéből származik ez a monda, amely szerint a Luca napján mosó asszonyt, aki azt válaszolta a figyelmeztetésre, hogy "ó, mire Luca-puca eljön, addig haccó kimosok", Luca kővé változtatta. Volt, ahol a mosó asszonyt a párlósajtárba lökte. Luca tűzbe hajította az orsót, vagy bevarrta a tyúkok fenekét, hogy ne tojjanak, ha a ház asszonya varrni merészelt. Fejtő, bontó munkákat lehetett végezni ezen a napon, például tollat fosztani vagy borsót fejteni. A tyúkok termékenységvarázslatai ehhez a naphoz kapcsolódtak, de más állatok szaporulatára is ebből a napból következtettek. Ha férfi járt a házban először reggel, jó szaporulatot vártak az aprójószágnak. Ha nő, akkor nem tojtak a tyúkok, és törtek az edények az új esztendőben. A tyúkokkal az ősszel eltett kukoricát ilyenkor és karácsonykor etették meg, hogy sok tojást tojjanak. Éjfélkor piszkafával zargatták őket. Legalább hétféle magot kaptak ezen a napon. A tojófészekbe a szomszédtól lopott marék szalmát és tojást tettek, s közben ezt mondták: "A mi tyúkunk tojogájjon, a szomszidé kotkodájjon!" Ezt csak olyan asszony tehette meg, aki soha életében nem lopott. Volt, hogy az asszony egész nap feküdt, hogy a tyúk is "megkotyoljon". A kotyolás Luca-napi szokás volt, fiúk jártak a házakhoz, szalmát szórtak, arra térdeltek le, és közben jókívánságokat mondtak. A szalmát a tyúkok alá vitték. A kotyolók, ha nem kaptak semmit, fenyegetőztek is:

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty,
Galagonya kettő, három,
Száraz körtét várom,
Ha nem adnak szalonnát,
Levágom a gerendát,
Ha nem adnak hurkát,
Elviszem a Julcsát.

Luca-szék

Luca napján kezdték készíteni azt a kis háromlábú széket, amelyet magukkal vittek az éjféli misére. Mindennap dolgoztak rajta egy kicsit. Ezért mondják: "Lassan készül, mint a Luca széke!" Szöget nem lehetett használni hozzá, és tizenháromféle fából készült. A reformátusok a keresztútra vitték, szentelt krétával kört rajzoltak köré, a katolikusok az éjféli misén álltak rá, s így meglátták, ki a boszorkány. A gonosz ilyenkor szarvat viselt. Utána viszont gyorsan kellett szaladni, mert a boszorkányok az ember után eredtek, hogy széttépjék. A keresztútra a legény mákot szórt, s míg a boszorkány felcsipegette azt, addig kereket oldott. Egyes régiókban szokás volt, hogy hazaérve fokhagymát dugtak a kulcslyukba, kést vágtak az ajtófába, és keresztbe állították a seprűt. A széket általában elégették.

Jóslások

Szokás volt pogácsát sütni, amelybe tollat szúrtak. Akinek a pogácsáján megperzselődött a toll, nemsokára meghalt. Luca-pogácsába süthettek férfineveket is. A szerelmi jóslások sorába tartozott a gombóc, amelybe kis cédulákon kerültek a nevek, s amelyik legelőször jött fel a vízben, az tartalmazta a jövendőbeli nevét. Egyes országrészekben a szemétdombra álltak a lányok, s ahonnét a kutyaugatás vagy kakaskukorékolás hallatszott, onnét jött a szerelem. Somgallyat tettek ilyenkor a vízbe, hogy karácsonyra kizöldüljön. Ekkor elvitték az éjféli misére, és megérintették vele a kiszemelt legényt.

A karácsonyig hátralevő tizenkét napból jósolták meg a következő év tizenkét havának időjárását. Ezt Luca-kalendáriumnak nevezték. Tizenkét besózott hagymalevélből is szokás volt jósolni az időjárást.

Luca-napi alakoskodás

Luca napján a jelmezesek fehér leplet viseltek, arcuk elé fátylat vagy szitát tettek. Seprűt vagy meszelőt vittek magukkal, ha a jelmezes férfi volt, nem szólalhatott meg. Volt, ahol kormos képpel ijesztgették a háziakat. Ellenőrizték a gyerekeket, imát mondattak velük, ajándékot osztottak. A lustákat megbüntették. Volt, ahol kitömött hasú "szalmatörök" járta a falut. (Ő általában a farsang környéki szokások szereplője volt.) A legények csínytevéseket is elkövettek, szétszedték a szekeret és a tetőn összerakták, elcserélték vagy bekötötték a kapukat, de volt, hogy egyenesen a kútba dobták bosszúból a szétszedett szekeret vagy kaput.

Más "lucaságok"

A rontás ellen sok helyen fokhagymával védekeztek, keresztet rajzoltak az istálló ajtajára, vagy az állatok homlokát kenték be fokhagymával, s közben azt mondták: "Luca, Luca, távol légy!" Hamut szórtak az ólak bejáratához, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait felszedhessék. Luca-disznó járt ezen a napon, ártó, állat formájú kísértet, akivel a gyerekeket ijesztgették. Ha valaki azt akarta, hogy ne tejeljen a szomszéd tehene, éjjel titokban megfejte, és a keresztútra vitte a tejet. Kivájtak egy tököt, szemet, szájat vágtak rá, és gyertyát tettek bele. Ez volt a Luca-tök. A Luca-búzát ezen a napon vetették el egy kis tálba, s karácsonyra kihajtott. Néhol a baromfinak adták karácsony után, de jósoltak is belőle a következő év termésével kapcsolatban. Luca-sugarat fontak, ami egy ostorhoz hasonló eszköz volt, és azt tartották, kezes lesz tőle az igavonó állat.

A boszorkányos Lucát hazánkon kívül a horvátok, szlovákok, szlovének és osztrákok is ismerik. Olaszországban Szent Lúcia, a vértanú tisztelete erősebb. Svédországban Luca a fény eljövetelét jelzi, ezért az asszonyok fehér ruhába öltöznek. A felvonuláson Luca megy elöl, fején koszorút visel, melyen gyertyák égnek. A csillagfiúk hegyes süvegben vannak, és egy botra erősített csillagot visznek magukkal. A menet végén kis mécseseikkel a manók vonulnak.

Fürstenfeldbruckban, Németországban él egy régi szokás : a Luca-ház úsztatása. Egy XVIII. századi árvíz idején kérték Szent Lúcia segítségét a településen. Fogadalmi ajándékként házaik kis makettjét teszik ma az Amper folyóba. A kis házakat előtte megáldják, és mécseseket helyeznek el bennük. Több német régióban is feléledt ez a szép hagyomány.

A mai modern ember talán elképzelni sem tudja, milyen lehetett ebben a néha ijesztő, néha félelmetes, hiedelmekkel, mesékkel, babonákkal átszőtt világban élni. Biztosan nem olyan egyszerű, mint ahogy a róluk szóló elbeszéléseket olvasva gondolnánk. Talán nem tűnnek el örökre ezek a hagyományok, s ha máshol nem is, skanzenekben, hagyományőrző klubokban vagy iskolai előadásokon találkozhatunk velük.

Juditty