Karácsonyi lidércnyomás - avagy miken lehet a legjobban összeveszni

Szóval karácsony van, nem árt, ha minden a lehető legtökéletesebben sikerül, és zökkenőmentesen megy, hiszen annyi meló, idő és energia van benne. Persze Szent Karácsony Napja direkt úgy lett kitalálva, hogy minél több ponton csúszhassunk át a feszült és precíz jó hangulatból azon a határon, amelyen túlaz Apokalipszis Lovasait felmentő seregnek látja bárki. A négy legveszélyesebb akna következik, elkerülési stratégiákkal. Már ahol van olyan egyáltalán.

A Hiányzó Alapanyag
Miért rizikós?
Mert karácsonykor muszáj úgy zabálni, mintha nem lenne holnap, ehhez pedig az kell, hogy mind a huszonöt fogás készen legyen időben, mert ha a maradékokból nem lehet jóllakatni két zimbabwei falut egy hétig, akkor nem ér semmit az ünnep. Ha tehát hiányzik egy alapanyag, akor nem tud elkészülni az a fogás, amit minden évben el kell készíteni (mindegyiket minden évben el kell, de azt az egyet különösen). Márpedig ezt a ház asszonya személyes és életre szóló kudarcként fogja megélni, aminek a vége enyhébb lefolyású hiszti, vagy súlyosabb esetben könnyed idegösszeroppanás lehet.

Hogyan lehet elkerülni?
Bevásárlólistát kell készíteni, és ellenőrizni, hogy minden megvan-e, ami azon szerepelt. Legalább háromszor. Nem, inkábbb ötször.

A mondat, ami előidézi az atomrobbanást:
"Semmi baj, drágám, úgyis jobban szeretem a mákos bejglit, ahogy anyám/anyád csinálja. És egyébként sem volt rajta a listán."

A Karácsonyfa
Miért rizikós?
Aki életében csak egyszer is végignézte gyerekként, ahogy a barkácstudására oly igen büszke apu évente egyszer kasztrája magát, amikor sehogy se fér bele a fa abba a #>#&#@* talpba, egyébként is ferde, ki kell kötni, de előtte még belevágni a talpba, amitől persze minden tűleveles és gyantás lesz, az pontosan tudja, hogy a fenyő minden tűlevelével arra törekszik, hogy kibillentse az amúgy is labilis idegrendszerű szülőket, és irgalmatlan veszekedést produkáljon.

Hogyan lehet elkerülni?
Az optimista verzió szerint úgy, hogy nem huszonnegyedikén állítjuk föl, hanem előző nap, hogy a megúszhatatlan baltázás, szívás a talppal és egyebek ne a vörös riasztás kellős közepén derüljenek ki. A pesszimista verzió szerint kikerülhetetlen. A realista verzió szerint is.

A mondat, ami előidézi az atomrobbanást:
"Megmondtam, hogy ne ezt a szart vegyük, de nem, neked megint ki kelett választanod azt, amit hazahozni is alig bírtunk."