John Lukacs

Állam, nemzet, nép

V. Nemzet és nép lassú összeolvadása

A nemzetet az országtól, államtól, néptől függetlenül meghatározni nehéz feladat. Gondoljunk a német "Nation" és "Volk" szavak különbségére, arra, amit Fichte "deutsche Nation"-nak nevezett, 16. ábra/Adolf Hitler (1889-1945)/luk_12
s ami Hitlernél "Volk", vagy példaképpen arra, hogy a szomszéd Ausztriában a magukat nacionalista ellenzéknek nevezők az önálló osztrák állam megszűnését és a Nagy-Németországhoz való tartozását képviselték. 17. ábra/A Mein Kampf első kiadása, 1925 /luk_13
Maga Hitler írta ifjúkorára visszatekintve a Mein Kampfban: "Nacionalista voltam, nem hazafi (Patriot)."

És most térek rá egy Magyarországon oly nyilvánvaló, de talán mégsem eléggé tudatosult fejleményre: hogy 1945 után a nép és a nemzet különösségei és különbségei megszűntek. A még most is formálódó és - nagyjában, bár nem teljesen - osztálytalan társadalomban nemzet és nép ugyanazzá vált. Társadalmi különbségek létezhetnek és léteznek (ezek fontosabbak, mint a gazdaságiak); de a nemzet és a nép azonosulása, sőt, a nemzetet elsősorban politikailag képviselő osztály megszűnése most már, a tömegdemokrácia korában alig vitatható. Vannak, akik úgy hiszik, hogy 1945 után a nemzet hanyatlott, míg a nép emelkedett; hogy mint azelőtt hitték, a nemzet felsőbbrendű képződmény, hivatva arra, hogy a népet magához emelje; de ma már ez az elgondolás alig több mint nosztalgiától sem mentes illúzió.

Magyarország sorsát 1945-ben, de már azelőtt is, nem osztályharcok, nem politikai vagy társadalmi küzdelmek, hanem a világhatalmak döntötték el (bár nem mindenben). Itt - talán szerénytelenül - ki merem jelenteni, hogy ha Magyarországot 1945-ben nem a Szovjetunió, hanem az angolszász hatalmak hadseregei szállták volna meg, a magyar állam, ország, nemzet, nép sok minden szenvedéstől megszabadulhatott volna, ugyanakkor sok minden, ami Magyarországon azóta bekövetkezett, beleértve a nemzet és a nép lassú összeolvadását is, más módon ugyan, de bizonyosan megtörtént volna.

Nemzet és nép. A magyar karakter, legyen az nemzeti vagy népi, hajlamos pesszimizmusra, ezt tudjuk. Gondolok arra, hogy minden himnusz között talán a magyar a legpesszimistább; de arra is, hogy a "Providentia" szót, amelynek pontos latin jelentése isteni előrelátás, magyarul "gondviselésnek" mondjuk. Talán helyesen: mert hinnünk kell, hogy Isten és a magyarok Boldogasszonya is viseli gondjainkat. De most arra is kell gondolnunk, amire - sajnos - nem elegen gondoltak magyarok a múltban: hogy már nem lehet mindent a minket, illetve államunkat és állapotunkat illető balsorssal, tatár, török, osztrák, német, orosz megszállással magyarázni, arra hárítani. Varga Béla mondta 1990-ben, a szabad magyar országgyűlést megnyitó beszédében: "Azok, akik arról beszéltek, miszerint a 20. században, a világhatalmak korában a kis nemzetek és népek elvesztették létjogosultságukat, végzetesen hibáztak - mert a kis, de összetartó népek korát éljük. Másrészről mélyen kell beidegződnie a magyar tudatba annak, hogy a hibáinkért és gyarlóságainkért most mi egyedül vagyunk és leszünk felelősek."