"Hajléktalan-jog": a közrend, a lakhatás, és az emberi méltóság is társadalmi érdek

Vágólapra másolva!
Igen eltérő a hajléktalanokkal kapcsolatos, a magyar közéletben már hosszabb ideje tartó jogi polémia, amelynek lényege: hogyan tudja a hazai jogalkotás megoldani azt a kérdést, hogy a hajléktalanok jogai se sérüljenek, ám azok jogai sem csorbuljanak, akik gondozott köztereket szeretnének lakókörnyezetükben. Már most megjósolható, a politikai felhangokkal teli hajléktalan kérdésben mindegyik álláspont megtalálja a maga jogi érveit.
Vágólapra másolva!

A kormány szabálysértési törvény módosítására tett, a Parlamentnek már benyújtott javaslata lehetőséget adna az önkormányzatoknak arra, hogy bizonyos közterületeken megtiltsák az életvitelszerű ott-tartózkodást, vagyis hogy a hajléktalanok ott éljenek.

A jogszabály alapján felhatalmazást kapnának a helyi önkormányzatok - Budapesten a fővárosi önkormányzat -, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében rendeletben kijelöljék a közterület meghatározott részeit, ahol az életvitelszerű tartózkodás jogellenesnek minősül.

Aki ezt megszegné, és a hatóság képviselőjének - a rendőr, a járási hivatal ügyintézője, a közterület-felügyelő, az erdészeti hatóság ügyintézője, a halászati őr vagy a mezőőr - felszólítása ellenére sem hagyná el a kijelölt területet, szabálysértést követne el, és közérdekű munkára lenne kötelezhető. Ha az elkövető ennek elvégzését nem vállalja, pénzbírság lenne kiszabható.

Kimondanák azt is, hogy ha valakit az elkövetés időpontját megelőző hat hónapon belül már kétszer jogerősen felelősségre vontak ilyen eset miatt, az ismételt szabálysértésért elzárással lehetne őt büntetni. A helyszíni bírság kiszabásának lehetőségét kizárja az előterjesztés. A javaslat emellett azzal is kiegészítené a törvényt, hogy aki közterületen a tulajdonos vagy a rendelkezésre jogosult hozzájárulása nélkül építményt épít, szabálysértést követ el.

Az előzmények

Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság tavaly novemberben nyilvánította alkotmányellenesnek és megsemmisítette azt a törvényi rendelkezést, amely szabálysértéssé minősítette a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát. Az Országgyűlés idén márciusban a negyedik alkotmánymódosítással az alaptörvényben rögzítette, hogy törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében a közterület meghatározott részén jogellenessé minősítheti az életvitelszerű ott-tartózkodást.

Az alkotmány emellett azt is kimondja: az emberhez méltó lakhatás feltételeinek megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élőnek szállást biztosítani. A törvénymódosítási javaslat indoklásában a belügyminiszter felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzatoknak a "tiltott közterület" kijelölése nem kötelező, hanem csak lehetőség.

Mit is mond az Alkotmánybíróság?

A D.A.S. JogSzerviz szakértője az [origo]-nak elmondta: a kormány korábbi - az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett- módosításcsomagja szerint az önkormányzatot megillette a jog, hogy a közterület egyes részeinek használatát szabálysértéssé nyilvánítsa. Így maguk az önkormányzatok hozhattak tiltó rendelkezéseket.

Ezt követően az új szabálysértési törvény pedig minden önkormányzatnál kötelezően írta elő, hogy a "közterület lakásra való használata" jogellenes. Az Alkotmánybíróság tavalyi döntését arra alapozta, hogy ezek a rendelkezések az emberi méltóságot és a lakhatásra vonatkozó jogelveket sértik - mutatott rá dr. Vizi András.

Emellett a döntés indoklása szerint a szabálysértési jog a kisebb súlyú kriminális (bűn)cselekményekre vonatkozó úgynevezett "bagatell büntetőjog", azaz a büntető és a szabálysértési jog egymással rokon jogágak, azokra ugyanazok a jogelvek vonatkoznak. Az állam pedig csak akkor tehet büntetendővé egy cselekményt, ha annak a társadalomra veszélyessége indokolja ezt.

Az alkotmánybíróság korábbi döntései szerint (ABH 2011, 622, 628.) egyes cselekmények büntethetővé nyilvánításakor szem előtt kell tartani, hogy "az általános cselekvési szabadságból következően alkotmányos demokráciában a polgároknak - jogi értelemben - mindent szabad, amit normatív rendelkezés nem tilt."

Szociális probléma

A D.A.S. JogSzerviz szakértője szerint ezért "az államnak minden egyén érdekét egyenlően kell mérlegelnie és a szabadságkorlátozást megfelelően, racionális érvekkel kell indokolnia. Jogszabály ezért akkor minősíthet egy magatartást egyéni jogot vagy közrendet sértőnek, következésképpen tilalmasnak, ha annak van megfelelő alkotmányos indoka".

Ilyen alkotmányos indok pedig jellemzően akkor merül fel "ha a cselekmény emberi életet, testi épséget, egészséget vagy jogot veszélyeztető, általánosan elfogadott együttélési szabályt sért" és ezt gyakorlatilag már csak büntetés kiszabásával lehet megakadályozni.

Az Alkotmánybíróság szerint a hajléktalanság szociális probléma, ezeknek az embereknek az eltávolítása a közterületekről nem olyan cél, amit indokolná a büntetőhatalom alkalmazását - húzta alá végezetül dr. Vizi András.

A közrend is legitim társadalmi érdek

Más vélemények szerint az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is mondta, hogy a közrend olyan legitim társadalmi érdek, melyre tekintettel van lehetőség az életvitelszerű közterületen tartózkodás korlátozására. Ezért köti az alkotmánymódosítás célhoz a korlátozást, és ezért korlátozza törvényben vagy rendeletben meghatározott közterületre.

A módosítás tehát azt mondja ki, hogy helyi önkormányzati rendelet is jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást. Leegyszerűsítve tehát a helyi önkormányzat korlátozhatja bizonyos állampolgárok egyik alkotmányos alapjogát, a mozgás és a lakóhely szabad megválasztását.