Sokan pedig azt sérelmezik, hogy még csak nem is értesítette őket a hírközlési szolgáltató a követelés eladásáról és önmagában emiatt tartják jogtalannak a fizetési felszólításban említett összegeket.
Pedig erről nem kell a fogyasztót külön értesíteni és mód van arra, hogy az előfizetőt maga a követeléskezelő hívja fel az eladott tartozás megfizetésére. Pusztán ettől a ténytől tehát még nem lesz a követelése jogtalan.
Emellett rendszeresen adatvédelemre hivatkoznak a fogyasztók, és azért vitatják a szolgáltató követelését, mert az a személyes adataikat hozzájárulásuk nélkül adta tovább.
Ebben az esetben azonban az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény biztosít lehetőséget a szolgáltatónak ahhoz, hogy az adatokat a követelés érvényesítése céljából kezelje és adott esetben továbbítsa is.
Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatásokból eredő követelések egy év alatt elévülnek – erről még mindig kevesen bírnak tudomással. Pedig számos olyan eset van, amikor már épp ilyen, elévült követelést próbálnak a cégek érvényesíteni.
Az elévült követelés jogi úton már nem hajtható be, ha viszont a fogyasztó mégis önként befizeti, akkor utólag nem követelheti azt vissza.
Nem ritka az olyan eset sem, amikor a fogyasztó a már meglévő hűségszerződését szeretné áthelyezni például költözés vagy éppen albérletváltás miatt. Ilyenkor viszont könnyen előfordulhat, hogy az új helyen nem állnak rendelkezésre a szolgáltatás nyújtásának technikai feltételei és az előfizető nem tudja majd igénybe venni ott a szolgáltatást, miközben a díjat tovább kénytelen fizetni.
Ekkor pedig csak súlyos kötbér fejében szabadulhat attól a szolgáltatástól, amelyet nem is tud igénybe venni. A szolgáltató ugyanis az áthelyezési igényt műszaki lehetőség hiányában elutasíthatja, a szerződés pedig fennmarad.
A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége szerint a hűségszerződésekről való döntés tehát ilyen értelemben is felelős döntést igényel, és e kockázattal is tisztában kell lenni a szerződéskötéskor.