A munkáltató és munkavállaló közti versenytilalmi megállapodás megfelelő eszköz a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelmében – amennyiben szabályszerűen jön létre. Ellenkező esetben viszont kizárólag viták forrása, s a joggyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen eljárások kétharmadát a munkáltatók kezdeményezik.
A legjobb módszer arra, hogy megkíméljük magunkat egy elhúzódó peres eljárástól, a megelőzés. Azt mondanunk sem kell, hogy versenytilalmi megállapodást kizárólag írásban kössenek a felek, de legyen a prevenció része a megállapodás körültkeintő megszövegezése is.
Ne terjeszkedjünk túl a törvényi kereteken: legfeljebb két évre köthető ki a korlátozás, és kizárólag ellentételezés fejében.
Az ellentételezésnek a versenytilalommal érintett időszakra legalább az alapbér harmadát el kell érnie. Ez nagyon lényeges, ugyanis a versenytilalmi megállapodás, bár a munkáltató jogos gazdasági érdekeit védi, nem hagyhatja figyelmen kívül a munkavállaló méltányolható magánérdekeit sem.
A megállapodás értelemszerűen nehezíti az elhelyezkedést, így közvetve a munkavállaló és családja egzisztenciáját érinti.
Pénz beszél...
A versenytilalmi megállapodás ellenértékének mértékénél sokkal több kérdést vet fel a juttatás teljesítésének módja. Gyakori, hogy a juttatást a munkáltató utólag egy összegben fizeti meg, azonban egyre inkább elterjed a havi átalány folyósítása, tipikusan a munkabérrel együtt.
Ez utóbbi megoldásnak nincs akadálya, ugyanakkor attól függetlenül, hogy az utalás a bérrel együtt történik, a bérlapon mindenképpen külön tételként, önálló jogcímen szükséges nevesíteni.
A versenytilalmi megállapodás ellenértéke nem minősül munkabérnek, az a későbbi korlátozás kompenzációja. Nem arról van szó tehát, hogy a felek ezt a juttatást az alapbérbe építik be, az alapbér ugyanis csak a nagyságrendhez szolgál zsinórmértékül.
Fontos továbbá, hogy a versenytilalmi megállapodás ellenértéke pénz legyen, nem lehetséges tehát természetbeni juttatással kompenzálni a munkavállalót – emelték ki a D.A.S. JogSzerviz szakértői.
A joggyakorlat értelmében az ellenérték rendeltetése, hogy az elhelyezkedés lehetőségét a munkáltató megfelelő pénzösszeg megfizetésével korlátozhassa, amivel a megélhetési költségek egy részét biztosítsa arra az időtartamra, amíg a munkavállaló nem csak saját szempontjai szerint választhat a kínálkozó állásajánlatok közül.