Vágólapra másolva!
Az Európai Uniónak a területén lévő beruházásokkal kapcsolatos politikája átalakulóban van: több a tárgyban született lényeges fejlemény után 2019 októberében már az EU régóta tervezett úgynevezett többoldalú befektetési bíróságának érdekelt felei tárgyaltak e különös bíróságnak a létrehozási ütemtervéről. Az EU ambíciója látványos, azonban egyre komolyabb konfliktust szül a nemzetközi befektetővédelmi joggal: ez pedig lényeges hatással van az EU tagállamok területén befektető cégek és az EU tagállamok, így hazánk beruházásvédelmi viszonyára is. E fokozódó konfliktusról az év energiajogászával, dr. Tóth Mátéval, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéddel beszélgettünk. Most a kétrészes interjú első részét olvashatják.
Vágólapra másolva!

- Mi az EU jogának a jelentősége a hazánk által külföldi beruházóknak biztosított beruházásvédelemben?

Maga a beruházásvédelem nagyon fontos terület. Az EU-ban honos befektető harmadik országokban, 2017 végén összesen 7 412 milliárd euró összegű közvetlen befektetéssel rendelkeztek, míg harmadik ország befektetői az EU-ban, 2017 végén 6 295 milliárd euró összegű közvetlen befektetéssel. A számokból érthető, miért vált annyira jelentőssé biztosítani a beruházások védelmét, biztonságát, és az ehhez szükséges közgazdaságtani és jogi keretrendszert mind a nemzetállamok, mind a nemzetközi jog, mind pedig újabban az EU részéről is.

A három szint: a nemzeti, a nemzetközi és az EU-s együtt válik igazán érdekessé. A Magyarországon tevékenykedő cégek külföldi tulajdonosai által Magyarország ellen indított ún. befektetővédelmi perekben úgy jelentkezett ez a régóta izgalmas kérdés, hogy Magyarország EU-tagsága mennyiben korlátozza vagy akár zárja ki az ilyen perek indítását.

Az energetikában (természetes közjogias eltérítettsége révén) ez fokozottan merül fel. A konfliktus feloldására némi ügyetlenséggel a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos viszonyokra vonatkozó Bécsi Egyezményből, illetve abból próbáltak kiindulni, hogy az államok által kötött különféle (nemzetközi) beruházásvédelmi megállapodások, illetve aláírt nemzetközi egyezmények és az Európai Unió joga által meghatározott szabadságok által biztosított védelem kiegészítik, és nem kizárják egymást (pl. Eastern Sugar ügy).

A konfliktust feloldó kompromisszumos értelmezés aztán egy 2014-es magyar vonatkozású, Washingtonban született nemzetközi befektetővédelmi döntésben, az Electrabel-ügyben született meg. Az Electrabel-ügy eredménye az volt, hogy ugyan az ilyen perek indítását Magyarország ellen nem zárja ki az a tény, hogy Magyarország EU tag (joghatóság), de tartalmilag igenis korlátozza, például Magyarországnak az EU jogi kötelezettségeinek való megfelelése által. Az Electrabel-ügyben annakidején én is részt vettem: a washingtoni döntés több szempontból vitatható volt, az EU jog és a nemzetközi jog ütközésének feloldatlansága bele volt kódolva ebbe a gordiuszi megoldásba, de a precedens a következő évekre így is irányt szabott az EU jog megítélésének az EU tagállamok ellen indított nemzetközi befektetővédelmi perekben.

- Mi változott az Electrabel-ügy óta?

Az EU-t látszólag sokáig nem különösebben érdekelték a területén zajló beruházásvédelemi viták. Az EU maga is kötött szabadkereskedelmi és beruházás-védelmi megállapodásokat, illetve a tagállamok is kifele (extra-EU), de a tagállamok egymás közt (vagyis intra-EU) is rendelkeznek egy csomó kétoldalú beruházásvédelmi megállapodással. Ennek eredménye, hogy ma az EU-nak összesen 3200 beruházási (szabadkereskedelmi, beruházásvédelmi) megállapodása van – ebből több mint 1400-at a tagállamai kötöttek. Ráadásul a kétoldalú megállapodásokon túl az energiaszektor vonatkozásában van egy multilaterális egyezmény, az Energia Charta is, mely beruházásvédelmet biztosít. Ehhez nem csak az EU tagállamai csatlakoztak, de maga az EU is, saját jogán.

A fordulat viszont várható volt: a Lisszaboni Szerződés óta míg az EU energiapolitikája a tagállamokkal megosztott hatáskör maradt (ezért nagy csatározás mindig az EU-nak változást végig vinni az energiaszabályozásban), addig a kereskedelmi politika innentől az EU kizárólagos hatásköre lett, amibe az államoknak nincs beleszólása.

dr. Tóth Máté, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportjának vezetője Forrás: Rátky és Társa Ügyvédi Iroda

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a külföldi közvetlen befektetésekkel összefüggésben az új, kizárólagos uniós hatáskör védelmében az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárás keretében lépett fel, amelynek nyomán az Európai Bíróság az Ausztria, Svédország és Finnország ellen az indított eljárásokban megállapította, hogy azok harmadik államokkal kötött beruházásvédelmi megállapodásainak egyes rendelkezései sértik az uniós jogot. Az EU aztán még 2012-ben kiadott egy rendeletet (1219/2012 rendelet) az egyes EU-tagok és harmadik országok közötti kétoldalú befektetési megállapodások szabályairól abból a célból, hogy biztosítsa azok összhangját az uniós joggal és az EU befektetési politikájával.

2015-ben az Európai Unió Bírósága (CJEU) kiadott egy állásfoglalást, (2/15 sz. vélemény), mely a befektetések védelmére vonatkozó rendelkezéseket elkülöníteni rendelte a kereskedelemtől, külön megállapodásokba parancsolva a szabadkereskedelmi megállapodásokat a beruházások védelméről szóló megállapodásoktól.

Végül mostanra az EU kiadott egy rendeletet is (2019/452 rendelet) az EU-n kívüli országokból származó, a biztonságot vagy a közrendet érintő beruházásokkal való együttműködés és információcsere rendszerének létrehozásáról. Nem csak a tagállamokkal, de a nemzetközi befektetővédelmi választottbíróságokkal is konfliktusba került azonban az EU: ez a konfliktus pedig mostanra élesedett ki igazán.

(Az év energiajogászával, dr. Tóth Mátéval, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéddel készült kétrészes interjú második részét hamarosan közöljük – a szerk.)