Mikor kifogás ténylegesen a végrehajtási kifogás?

A végrehajtási eljárás foganatosítása során igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek közül a Vht. 217. és 218. §-ában szabályozott végrehajtási kifogás fordul elő a leggyakrabban, és talán ennek van a legnagyobb relevanciája, a gyakorlatban azonban számos problémát vet fel – hívta fel az Origó figyelmét dr. Benkő Boglárka bírósági titkár.

A kifogás intézménye lehetővé teszi a végrehajtó tevékenysége törvényességének ellenőrzését, ugyanakkor ez az ellenőrzés nem egy általános, a végrehajtók tevékenységének egészére kiterjedő felügyeleti jogkört jelent, hanem a bíróság hatásköre e körben csak az adott, kifogással érintett végrehajtói intézkedés vagy mulasztás vizsgálatára terjed ki – fejtette ki dr. Benkő Boglárka.

A végrehajtási kifogások benyújtása során a Kecskeméti Járásbíróság gyakorlatában újra és újra előfordul, hogy az adós az egész eljárást törvénytelennek titulálja és a bíróság felhívása ellenére sem tud megjelölni egy olyan végrehajtói intézkedést vagy mulasztást, mely tekintetében a bíróság a jogsértést vizsgálni tudná, és amely így a kifogás elutasításához vezet. Ezen túlmenően a bíróság ellenőrzési jogköre nem korlátlan, alap esetben csak a kérelem keretei között érvényesülhet. Ezzel kapcsolatban korábban több bírósági döntés is született, így például az EBH2008/1785.I. vagy az LB-H-PJ-2008-32.

A 2011. évi CLXXX. törvény viszont beiktatta a Vht. (2012. március 15. napjától hatályos) 217/A.§-át , melynek a (3) bekezdése szerint fő szabályként továbbra is a kérelem korlátai között jár el a bíróság, a (4) bekezdés alapján viszont kivételesen, a bíróság a végrehajtó intézkedését - a kifogásban foglalt kérelem korlátaira tekintet nélkül - megsemmisítheti, és a végrehajtót új intézkedés megtételére kötelezheti, ha a végrehajtási eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges az intézkedés megismétlése.

A végrehajtási kifogás elhatárolási problémái

A felek részéről a végrehajtás foganatosítása során benyújtott jogorvoslati kérelmekről általánosságban elmondható, hogy végrehajtási kifogásnak címzik beadványukat, nemcsak akkor, ha a végrehajtó intézkedése, vagy mulasztása sérelmes számukra, hanem akkor is, ha végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet szeretnének benyújtani vagy a végrehajtás megszüntetést kérik, netán a követelés jogalapját vitatják. A Pp. 3.§ (2) bekezdése alapján a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat, nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe, így amennyiben az adós olyan körülményre hivatkozik, amely a végrehajtandó határozat meghozatalát megelőző időpontban keletkezett, illetve a jogerős fizetési meghagyásban, vagy bírósági határozatban megállapított fizetési kötelezettségét vitatja, beadványát nem végrehajtási kifogásnak, hanem perújítási kérelemnek kell tekinteni.

Ha nem egyértelmű, hogy végrehajtási kifogásnak minősül-e a beadvány, azt tisztázni kell. A felhívásban a felet tájékoztatni kell, hogy a végrehajtási kifogás a végrehajtó intézkedése vagy mulasztása elleni jogorvoslat, fel kell hívni annak megjelölésére, hogy az intézkedés megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, valamint a 15.000 forint eljárási illeték lerovására. Az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére ad okot, ha a bíróság a kifogást elutasítja, holott a beadvány tartalma szerint nem kifogás, hanem például végrehajtás megszüntetése iránti kérelem.

A Kecskeméti Járásbíróság gyakorlatában nagyon sokszor előfordul az is, hogy az adós végrehajtási kifogásnak címzett beadványában hivatkozik arra, hogy tartozását már megfizette, vagy annak összegszerűségével nem ért egyet. Ezt az esetet szintén el kell határolni a végrehajtási kifogástól, hiszen bár sokszor az adós a végrehajtó által kiállított jegyzőkönyvből, díjjegyzékből szembesül a fennálló tartozása összegével, ténylegesen nem a végrehajtó intézkedését vitatja, hanem az adóssal szemben behajtani kívánt követelés összegét.

Ezt az esetet a Vht. 41. § szabályozza, mely alapján ha az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt, azt a végrehajtónál kell bejelenteni, aki nyilatkozattételre hívja fel a végrehajtást kérőt. Amennyiben a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelentette, és az adós által teljesített összegből a végrehajtási költségeket megfizette, a végrehajtási eljárás befejeződik, ellenkező esetben az adós a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt pert indíthat a végrehajtást kérő ellen.

Vannak esetek, amikor mind végrehajtási kifogást, mind egyéb jogorvoslatot is elő lehet terjeszteni, azonban a jogorvoslat célja más és más lesz a két esetben. Így például a lefoglalt dolog nem adós tulajdonosa előterjeszthet végrehajtási kifogást, ha álláspontja szerint a foglalás jogszabálysértő volt, azonban ez által nem fogja tudni a tulajdoni igényét érvényesíteni. A Pp. 538. § (1) bekezdése alapján keresettel kérheti a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldását az, aki a lefoglalt vagyontárgyra a tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely akadálya a bírósági, közigazgatási vagy adóvégrehajtás során történő értékesítésnek.

Az igénypernek az a célja, hogy megállapítsa, hogy a lefoglalt dolog a nem adós felperes tulajdona, ennek eredményessége nem függ a végrehajtó törvénysértő vagy jogszerű eljárásától.

Forrás: Magyar Bírósági Végrehajtói Kar

„A Vht. 217. § (4) bekezdése szerint a végrehajtó intézkedése ellen bármilyen címen előterjesztett megtámadást kifogásnak kell tekinteni. E körben a gyakorlatban gyakran előforduló probléma abból jelentkezik, hogyha a végrehajtó a hozzá érkezett beadványokat válogatás nélkül végrehajtási kifogásnak tekint, amelyeket ily módon kifogásként a foganatosító bíróságra beterjeszt, akkor is, ha tartalma szerint világos, hogy nem a végrehajtó intézkedése ellen irányul.

Dr. Benkő Boglárka szerint a törvény világosan fogalmaz e tekintetben, vagyis nem a végrehajtás ellen bármilyen címen előterjesztett megtámadást, hanem csak a végrehajtó intézkedése elleni, bármilyen címen előterjesztett támadás esetén kell a beadványt kifogásként beterjeszteni, így akkor nem, ha az egyértelműen végrehajtás megszüntetése iránti kérelmet tartalmaz."

Amennyiben az adós a követelés összegét vitatja arra hivatkozva, hogy azt részben vagy egészben már kifizette, vagy az egyéb okból megszűnt, és ezt okirattal valószínűsíti, követendő lenne a gyakorlatban , hogy a végrehajtó először a Vht 41.§-ába szabályozott, előzőekben már említett eljárást folytassa le és ha a végrehajtást kérő a követelést nem ismeri el, tájékoztassa az adóst a végrehajtás megszüntetése iránti perindítás lehetőségéről és arról, hogy beadványát nem terjeszti be a bíróságra, mert az tartalma szerint nem végrehajtási kifogásnak minősül.

Valószínűleg a jogalkotó garanciális céllal illesztette be a végrehajtási törvénybe a Vht. 217. § (4) bekezdését, hogy ne a végrehajtó hatáskörébe utalja a végrehajtó intézkedése ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmek minősítését. Mivel azonban a végrehajtó gyakorlatilag bármely intézkedése ellen előterjeszthető végrehajtási kifogás, amennyiben a végrehajtó tájékoztatja róla az adóst, hogy beadványát nem kifogásként minősítette, ezen tájékoztatás végrehajtási kifogással támadása esetén a bíróság törvényességi felügyeleti hatáskörét ugyanúgy gyakorolni tudja és adóst nem éri jogsérelem, viszont általában véve gyorsabb és hatékonyabb lesz a jogorvoslati kérelem elintézése, ha az a végrehajtónál rögtön tartalma alapján kerül elintézésre – mutatott rá végezetül dr. Benkő Boglárka.

(A publikáció eredetileg az Executio VIII. évf. 1. számában, 2019. márciusában jelent meg – a szerk.)