D.A.S. JogSzerviz: a szülői ajándékok és az öröklés kérdései

Istenmezeje temploma és hegyoldali temetője

Az öröklési viták során az egyik legnagyobb nehézséget az okozza, hogy bár a törvény az örökhagyó akaratát hivatott érvényre juttatni, kétség esetén már nincs mód arra, hogy megkérdezzük őt tényleges szándékáról. Ráadásul ez nem csak a végrendelet értelmezésével kapcsolatban merülhet fel, de olyan szerződések esetén is, amiket az örökhagyó még életében kötött – mondta el az Origónak a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Dr. Gombolai Éva kifejtette: ilyen lehet, amikor a szülő egyik gyermekét nagyobb értékű ajándékban részesíti, például nekiajándékoz egy ingatlant.

Az is előfordulhat, hogy készpénzzel segíti ki, így a gyermek ugyan maga vásárolja meg a lakást, de adott esetben jelentős szülői támogatással. Jogi értelemben pedig a vissza nem térítendő anyagi támogatás is ajándéknak minősül.

Örökösök és viták

Gyakori, hogy a haláleset után szakadnak fel az örökösök egymás iránt érzett sérelmei, vagy az eleve haragos viszony éleződik tovább. Sok esetben az egyik örökös igazságtalannak érzi, hogy osztoznia kell az örökségen, hiszen szerinte a másik örökös már az örökhagyó életében „ki lett fizetve".

Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy el kell-e számolniuk az örökösöknek egymás felé ezekkel a juttatásokkal, és ha igen, akkor hogyan? – tette fel a kérdést a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

A válasz az, hogy igen, bizonyos esetekben valóban helye van az elszámolásnak. Ehhez azonban több feltételnek is teljesülnie kell. Polgári Törvénykönyvünk szűk kivételtől eltekintve csak a törvényes öröklés esetére, vagyis végrendelet hiányában írja elő az úgynevezett osztályra bocsátási kötelezettséget.

Polgári jog és az osztályra bocsátás

Az osztályra bocsátás során az ajándék juttatáskori értékét hozzá kell számítani a hagyaték értékéhez, majd így kiszámolni az egy leszármazóra jutó örökrészt. A megajándékozottnak a rá jutó részből le kell vonnia az ajándék értékét, és csak a fennmaradó örökrészre lesz jogosult.

Kiemelést érdemel, hogy csak a szokásos mértéket meghaladó ajándékot kell osztályra bocsátani.

Fontos, hogy az osztályra bocsátás kötelezettsége csak a leszármazókra vonatozik, vagyis a túlélő házastársra akkor sem, ha törvényes örökös. Maga a kötelezettség független attól, hogy az örökhagyó életében mikor történt az ajándékozás, vagy a megajándékozott birtokolja még a szóban forgó vagyontárgyat.

Dr. Gombolai Éva szerint fontos azonban, hogy az ajándékozásnak azzal a kikötéssel kell történnie, hogy az öröklés során azt figyelembe kell venni.

A törvényi megfogalmazás szerint ugyan elegendő az is, ha a körülményekből arra lehet következtetni, hogy az örökhagyó a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta, ennek bizonyítása azonban utólag nehéz lehet, így célszerű erről egyértelműen megállapodni már az ajándékozáskor.

Forrás: Lantos Gábor

Az osztályra bocsátás abban segít tehát, hogy a leszármazók közel azonos mértékben részesüljenek az örökhagyó vagyonából. Ezt szolgálja az a szabály is, hogy bár a hagyatéki eljárás során az adomány juttatáskori értékét kell figyelembe venni, de ha ez súlyosan méltánytalan lenne valamelyik érdekelt számára, úgy bíróságtól kérhető ettől eltérő érték meghatározása is.

De a tapasztalatok alapján összességében kijelenthető, hogy az öröklési viták során az egyik legnagyobb nehézséget az okozza, hogy bár a törvény az örökhagyó akaratát hivatott érvényre juttatni, kétség esetén már nincs mód arra, hogy megkérdezzük őt tényleges szándékáról.

Ráadásul ez nem csak a végrendelet értelmezésével kapcsolatban merülhet fel, de olyan szerződések esetén is, amiket az örökhagyó még életében kötött – összegezte végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.