Hogyan kerüljük el a fehérgalléros bűneseteket? (5. rész)

A Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda a fehérgalléros bűnözés és a compliance rejtelmeiről az Origón indított cikksorozatában a szakértő áttekinti, hogy tipikusan milyen bűncselekményeket követnek el a fehérgalléros bűnözők. Dr. Bognár Alexandra a sorozat most olvasható ötödik részében a fehérgalléros bűncselekmények elkerüléséhez ad tanácsokat. Az első, a második, a harmadik és a negyedik rész is elolvasható.

Ahogyan arra a korábbi (ezen az oldalon elérhető cikkekből) is kiderült, egy vállalat számára megengedhetetlen kockázat az, hogy vezetői pozíciókban egy potenciális fehérgalléros bűnöző üljön. A Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda szakértője szerint felmerül a kérdés: mit tegyünk annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, vagy legalábbis minél hamarabb értesüljünk róla?

A megelőzés egyik eszköze lehet egy úgynevezett compliance policy kialakítása. A fogalom magyarra megfelelőségként fordítható, ami egyaránt vonatkozik a jogszabályok, az általános magatartási-eljárási szabályok és a helyes működési szabályok megtartására.

A compliance policy kialakítása, illetve annak a munkatársakkal történő betartatása a nyugati, fejlett cégkultúrájú országokban már nem számít újdonságnak és szerencsére hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Hogyan alakítsuk ki a compliance policy-t?

Dr. Bognár Alexandra kifejtette: a cég működése és működtetése körüli legfontosabb játékszabályokat és határokat (például: ajándékok elfogadása az üzleti partnerektől) érdemes lefektetni egy belső szabályzatban.

A szabályzat megírása során hasznos lehet jogásszal konzultálni, akár a teljes folyamatba bevonni annak érdekében, hogy a kialakítandó eljárásmódok és irányelvek biztosan megfeleljenek a hatályos jogszabályoknak. Ez azért is fontos, mert lehet, hogy egy-egy olyan magatartás, amit a szabályzat kifejezetten előír, bár a vállalat számára elfogadható, mégis jogellenes.

A Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda szakértője hangsúlyozta: a belső szabályzat megírása önmagában még kevés, annak érvényt is kell szerezni. Vagyis, elengedhetetlen, hogy annak tartalmát a munkatársak megismerjék és megtanulják. A munkaszerződésekbe foglalt sablon mondat, mely szerint „a munkáltató belső szabályzatát megismertem, annak rendelkezéseit magamra nézve kötelezőnek ismerem el" tehát nem jó megoldás.

Az esetek többségében ugyanis – akárcsak amikor egy weboldalra regisztrálunk és reflexszerűen kipipáljuk, hogy elolvastuk és elfogadtuk az általános szerződési feltételeket – a munkavállalók ténylegesen nem ismerik meg a belső szabályzat tartalmát, nem ritkán még csak nem is találkoznak vele.

Dr. Bognár Alexandra szerint kiemelendő, hogy egy ilyen belső szabályzatot a Munka Törvénykönyve szerint bár elegendő kifüggeszteni a vállalatnál, annak megismerését azonban nem segíti elő. Mit tegyünk?

A belső szabályzat megismertetésére hatékony megoldást nyújt tréningek tartása, vagyis egy célzott oktatási program. A tréning alkalmával lehetőség nyílik az esetlegesen nehezen értelmezhető rendelkezések tisztázására, illetve arra, hogy az egyes előírások gyakorlati példákkal kerüljenek bemutatásra.

Egy képzésen – interaktív előadások útján vagy teszttel – meg tudunk győződni arról, hogy a munkatársak ténylegesen megismerték-e a belső szabályzat tartalmát. Természetesen annak érdekében, hogy a képzés minél hatékonyabb legyen, szintén javasolt szakértő bevonása és ismereteinek közvetlen, személyes átadása.

Hogyan szerezzünk érvényt a compliance policynek?

Mi a teendő akkor, ha valaki megszegi a szabályokat? Kinek szóljunk, és hogyan lehet mielőbb fényt deríteni a történtekre? A vállalatnak – ha már megelőzni a bajt nem sikerült – az is alapvető érdeke, hogy mielőbb értesüljön az esetről és még mielőtt nagyobb bajok lennének, megtegye a megfelelő lépéseket.

A visszaélést ugyanakkor több mint valószínű, hogy nem a cég menedzsmentje fogja észlelni, hanem olyan munkavállalók, akik "ott és akkor" jelen voltak. Érthető, hogy a munkavállalók általában kellemetlennek érzik azt, ha a saját munkatársaikról kell jelenteni közvetlenül a felettesüknek; nem beszélve arról, ha éppen a főnökről derül ki, hogy megszegi a játékszabályokat...

Az úgynevezett whistleblowing, vagyis a visszaélés-bejelentési rendszer éppen arra szolgál, hogy azon keresztül a munkavállalók akár anonim módon bejelenthessék az általuk látott, tapasztalt jogsértést, mindezt egy harmadik, kívülálló fél, azaz egy bejelentővédelmi ügyvéd közreműködésével.

A bejelentővédelmi ügyvéd tulajdonképpen közvetítő: megvizsgálja a bejelentőtől kapott információkat és amennyiben bebizonyosodik, hogy jogsértés történt, továbbítja a vállalat vezetősége részére, hogy az a visszásságot megoldhassa. A rendszer tehát egyszerre védi a bejelentőt és elősegíti a vállalat prudens működését.

dr. Bognár Alexandra, a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda szakértője Forrás: Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda

A visszásságok kivizsgálásakor nem szabad elfelejtenünk az ügyvédeket terhelő szigorú titoktartási kötelezettséget sem. A Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda szakértője szerint az ügyfél-ügyvéd közötti védett információk a hatóságok által is nehezen (legalábbis nehezebben) hozzáférhetőek.

Például, egészen más feltételekkel lehet ügyvédi irodában házkutatást foganatosítani, mint magánlakásban, de említhetjük azt is, hogy az ügyvéd főszabály szerint csak az ügyféltől kapott előzetes felmentés esetén oszthat meg ügyvédi titkot (márpedig az ügyvéddel közölt minden információ annak minősül).

Természetesen minden egyes vállalat és minden egyes eset egyedi. A fentiekben foglalt példák viszont minden esetben a vállalat érdekét szolgáló eszközökről és szabályokról szóltak, amelyek alkalmazásával az eddigi tapasztalataik alapján úgy látják, hogy megelőzhető vagy csökkenthető a visszaélések száma, emellett megkönnyíthetik a visszás esetek felderítését is – mutatott rá végezetül a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda szakértője, aki utalt rá, adott esetben örömmel állnak rendelkezésre akár compliance programokkal, akár bejelentővédelmi ügyvédi tevékenységgel kapcsolatban.