Dentons: a magáncsőd legfontosabb kérdései (1. rész)

Dr. Juhász László, Réczicza Dentons Europe LLP szakértője

Dentons: a magáncsőd legfontosabb kérdései (1. rész)Az utóbbi évek egyik legnagyobb érdeklődésre számot tevő új jogintézménye a magáncsőd volt, évekig készítette elő a jogalkotó, ám hatályba lépését követően nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Réczicza Dentons Europe LLP szakértője, dr. Juhász László többrészes sorozatában átfogó, minden lényeges kérdésre kitérő elemzést ad; most az első részt olvashatják.

2015. szeptember 1-jén lépett hatályba a természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló 2015. évi CV. törvény („Are tv.”), amely régi hiányt pótolva kísérli meg a természetes személyek eladósodásából adódó helyzeteket kezelni – fejtette ki a Dentons szakértője.

A törvényt rövid időn belül már kétszer is módosították. Az előzetes becslések szerint több tízezerre volt tehető azoknak a családoknak a száma, akik potenciálisan élhettek volna a törvény által biztosított lehetőséggel. Emiatt a törvénybe olyan fékeket iktattak be, amellyel időben szét kívánták húzni az ügyek érkezését, nehogy az ezzel foglalkozó apparátus összeroppanjon a feladatok súlya alatt.

A gyakorlatban viszont olyan kevés ügy érkezett (eddig 350-400 közé tehető az érkezett ügyek száma), amely indokolta a korlátok egy részének feloldását és a jogvesztő határidők meghosszabbítását. Ezt a feladatot végezte el a 2015. évi CLXVI. törvény és a 2016. évi XVI. törvény.

Az eljárást – s a hasonló külföldi eljárásokat – nevezik magán-, egyéni, családi, illetve háztartási csődnek. Az Are tv. indokolása a magáncsőd kifejezést alkalmazza, pedig találóbb lenne a családi csőd kifejezés, ugyanis a jogalkotó nem az elszigetelt egyéneken, hanem a családokon akar segíteni.

Ezt jelzi az a tény is, hogy a kérelmet az adós/adóstárs csak együtt adhatja be, illetve a törvény hatálya kiterjedhet a hozzátartozókra (egyéb kötelezettekre) is. A továbbiakban a törvény szóhasználatát követve magáncsődnek nevezzük az eljárást.

Nemzetközi példák

A törvény nemzetközi minták figyelembe vételével készült. A magáncsőd első szabályozására az USA-ban került sor a XIX. század végén, amelynek oka egyértelműen a kereskedelem és a banki szolgáltatások fejlettsége, és részben a részletfizetés, illetve a felelőtlen eladósodás lehetősége teremtette meg.

Az 1979. évi Bakruptcy Code 7. és 13. fejezete szabályozza jelenleg a háztartási csődöt. A 7. fejezet szabályai szerint először egy adósságrendezési tanácsadást kell igénybe venni, csak ezt követően adható be nyolcévente egyszer a bíróságra a csődkérelem. A csődnyitás után a vagyongondnok értékesíti a csődeljárásba bevont tárgyakat, a bevételt szétosztja a hitelezők között, ezzel gyakorlatilag vége is az eljárásnak, ezt követően az adós tíz évig nem vehet fel hitelt, hogy ne tudjon ismételten eladósodni.

A 13. fejezetben szabályozott eljárásban nem értékesítik a vagyont, helyette egy 3-5 évig tartó időszakra reorganizációs tervet kell készíteni, az adós jövedelméből történik a hitelezők arányos kielégítése. (A magyar eljárás ennek a két megoldásnak a vegyítése.)

Európában elsőként Dánia vezette be a magáncsődöt 1984-ben, amelyet szinte az összes nyugat-európai ország követett. Magyarország szempontjából fontos országok közül Ausztria és Németország 1994-ban alkotott törvényt a magáncsődről.

Három csoportba sorolható

A szakirodalom az európai országok magáncsődeljárását három csoportba sorolja. Az első a német és osztrák modell. Itt a magáncsődre vonatkozó szabályrendszer a vállalkozói csődjogi szabályozás része. A fizetési terv megfogalmazásán és betartásán van a hangsúly, az adós csak így kaphat mentesítést. Az adósnak dolgoznia kell vagy állást kell keresnie.

A második csoport az északi államok modellje. Az északi államok a dán modellt fogadták el, a jóhiszemű adósok nagyobb kedvezményeket kapnak, ezt folyamatosan vizsgálják. A bíróság megtagadhatja a hozzáférést az eljáráshoz azon adósok esetében, akik felelőtlenül adósodtak el, illetve nem tettek erőfeszítéseket a törlesztés érdekében.

A harmadik csoport a Benelux államok és Franciaország modellje. Az adósságrendezésnél a megelőzés fontos szempont. Támogatják a bíróságon kívüli megegyezést. A bírósági eljárásban a mentesítés nehezebben érhető el, és a fizetési időszak hosszúra nyúlik.

Közös jellemző az eljárásokban

A fenti eljárásoknak közös jellemzője, hogy általában bíróságon kívüli megoldásokat támogatnak, s csak annak sikertelensége esetén kezdődik a bírósági eljárás – emelte ki dr. Juhász László.

A bírósági eljárásban változó hosszúságú, akár tíz évig tartó törlesztési időszak alatt lehet a hitelezők követelésének bizonyos hányadát kielégíteni, s ezt követően kaphat az adós mentességet a fennmaradó követelések törlesztése alól.

A magyar törvény ezeket a mintákat követi, amikor először egy bíróságon kívüli adósságrendezési eljárást szabályoz, s csak ennek sikertelensége esetén kezdődik a bírósági eljárás. Nálunk – mint később látjuk – 5-7 éves törlesztési időszak alatt lehet a törvényben meghatározott mértékű törlesztést kifizetni, s ennek sikere esetén kapja meg az adós a mentesítést a további tartozásai kifizetése alól.

A hatályos szabályozás megoldása

A törvény fokozatosan engedi be az adósokat az eljárásba. 2015. szeptember 1-től a nem fizető jelzáloghitelesek, 2016. október 1-től pedig bárki igénybe veheti majd a magáncsőd eljárást, aki természetesen megfelel a feltételeknek.

A legfontosabb alaptétel, hogy az eljárás indítása önkéntes, csak az adós és az adóstárs indíthatja meg; sem a hitelezőknek, sem más szervezetnek nincs jogosultsága az eljárás megindítására. Az eljárás jelentős előnyei – az 5-7 éves moratórium és a tartozások jelentős mérséklése – vonzóvá tehetik az eljárást. Pont emiatt a törvény kemény feltételeket szab az adósokkal szemben.

Így kizárhatják az eljárásból azokat, akik eltitkolják a vagyonukat, jövedelműket, vagy nem működnek együtt a családi vagyonfelügyelővel. A hatályos törvény szerint az ilyen adósok hosszú időre elvesztik a jogukat egy újabb eljárás megindítására.

Dr. Juhász László, Réczicza Dentons Europe LLP szakértője Forrás: Réczicza Dentons Europe LLP

Ezen túlmenően az együttműködő adósok esetében is csak egyetlen alkalommal indítható el az eljárás, ezért fontos, hogy amennyiben egy adós az eljárás megindítása mellett dönt, korrekt módon működjön együtt a vagyonfelügyelővel és a hitelezőkkel.

A törvény alapvetően két “főeljárást” szabályoz: a bíróságon kívüli adósságrendezési eljárást és a bírósági adósságrendezési eljárást.

A bírósági adósságrendezési eljárásnak két formája van: az egyezségkötési eljárás és az adósságtörlesztési eljárás.

Az egyes eljárások egymásra épülnek. A sikertelen bíróságon kívüli eljárást követően elkezdődik a bírósági adósságrendezési eljárás első szakasza, az egyezségkötési eljárás. Amennyiben ez is sikertelen, a bírósági adósságtörlesztési eljárásban a bíróság határozattal zárja le az eljárást.

A folyamatot az úgynevezett mentesítési eljárás zárja, melynek befejezésével mentesül az adós a tartozásai alól, és megszűnik a családi vagyonfelügyelő szerepe a család életében.

A jogalkotó előrelátását mutatja, hogy szabályozza lehetőségként az egyezség módosítására, az eljárás megszüntetésére és a mentesítés hatályon kívül helyezése irányuló eljárást. Az utóbbi két eljárás akkor indul, ha utólag kiderül, hogy az adós a hitelezőket és a Családi Csődvédelmi Szolgálatot megtévesztve járt el, s így tudott egyezséget kötni, illetve mentesítést elérni.

(A Réczicza Dentons Europe LLP szakértőjével készült sorozat következő részeit hamarosan közöljük – a szerkesztőség)