A D.A.S. JogSzerviz szakértője kifejtette: a vezető állású munkavállalókra a Munka Törvénykönyve külön szabályokat rendel alkalmazni, melyek bizonyos esetekben eltérnek a törvény általános rendelkezéseitől.
A különbségek részletes ismertetése előtt azonban érdemes megvizsgálni, hogy mely munkavállalók tekinthetők vezető állásúnak, tehát kire irányadóak az eltérő szabályok.
Nyilvánvaló és nem egyértelmű szabályok
A helyzet a munkáltató vezetőjével kapcsolatban a legnyilvánvalóbb, ezt a munkakört betöltő munkavállaló ugyanis a törvény erejénél fogva vezető állásúnak minősül. Ugyanez a helyzet az ő közvetlen irányítása alatt álló és részben vagy egészben a helyettesítésére jogosított más munkavállaló esetén.
A helyettesi pozíció már nem mindig egyértelmű, kiváltképp, ha a munkaszerződés és a munkaköri leírás nem emeli ki részletesen a helyettesi jelleget – mutatott rá dr. Rózsa Petra.
A törvény és a bírósági gyakorlat alapján helyettes ugyanis nem csak az lehet, aki a vezető távolléte esetén azonos hatáskört gyakorol, hanem az is, aki munkakörénél fogva a munkáltató működésére, gazdálkodására meghatározó befolyást gyakorolhat.
Jogvitára adhat alapot
Még több jogvitára és rugalmas értelmezésre adhat alapot az, ha a munkaszerződés minősíti a munkavállalót vezetőnek – emelte ki a D.A.S. JogSzerviz szakértője.
Erre jogszerűen csak meghatározott feltételek együttes fennállása esetén van lehetőség, nevezetesen, ha a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelt jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét.
A kötelező legkisebb munkabérről minden évben külön kormányrendelet határoz, ezért ennek fennállását esetről esetre kell vizsgálni. A munkakört első sorban a munkáltató minősítheti kiemelt jelentőségűnek vagy fokozottan bizalmi jellegűnek.
Amiről munkaszerződésben kell rendelkezni
Erről mindenképpen a munkaszerződésben kell rendelkezni és ezt a munkavállalónak el kell fogadni. Jogvitás helyzetben azonban a feltételek fennállását a bíróság mérlegelési jogkörében vizsgálhatja.
Kulcskérdés lehet e körben, hogy rendelkezett-e döntési jogkörrel a munkavállaló; arról ugyanis már született bírósági döntés, hogy önmagában az önálló munkavégzés és a döntés-előkészítési feladatok ellátása nem teszi vezető állásúvá a munkavállalót.
Fenti szempontok lehetnek tehát döntőek, ha vitás, hogy alkalmazandóak-e egy munkavállalókra a vezetőre vonatkozó rugalmasabb és lényegesen kevesebb védelmet biztosító szabályok.
Összességében kijelenthető, a vezető állású munkavállalókra a Munka Törvénykönyve külön szabályokat rendel alkalmazni, melyek bizonyos esetekben eltérnek a törvény általános rendelkezéseitől.
Ilyen helyzetek például a munkaidő, szabadság, felmondás, fizetés, stb., ekkor ugyanis más – jellemzően kevesebb - törvényi védelem illeti meg azokat a munkavállalókat, akik törvény vagy a munkaszerződés alapján vezetőnek minősülnek, tekintettel általában kedvezőbb munkaerő-piaci helyzetükre és magasabb fizetésükre is – mondta végezetül dr. Rózsa Petra.