Hosszú évek vajúdása megszavazták a magáncsőd intézményét

Budapest, 2015. május 20. Villámlás Budapest felett, jobbra a Parlament 2015. május 20-án. MTI Fotó: Kovács Tamás

Elfogadta az Országgyűlés a magáncsődtörvényt és ezzel pont került egy évek óta húzódó törvényalkotási folyamatra. Az Origó az elmúlt négy évben folyamatosan foglalkozott a tízezrek sorsát érinthető törvényjavaslattal, ezek a legfontosabb kitételek.

A törvény adósságrendezési eljárást biztosít azzal a céllal, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő magánszemélyek adóssága szabályozott keretek között rendeződjön, fizetőképességük helyreálljon.

A magáncsődeljárás elsősorban a hiteladósok, illetve a többfelé fizetési késedelmet felhalmozók adósságcsapdából kikerülését tűzi célul, mivel őket a végrehajtási és kényszerértékesítési eljárások nehéz helyzetbe sodorják - írták javaslatuk indoklásában a kereszténydemokrata előterjesztők.

Magáncsődvédelmet az az adós kezdeményezhet, akinek vagyona és törlesztésre fordítható jövedelme van, de az nem elég az az adóssága törlesztésére.

A csődvédelem kérelmezésének feltétele egyebek mellett az, hogy az adós összes tartozása 2 millió és 60 millió forint között legyen, a tartozásállománya meghaladja a vagyona értékét, de ne legyen több annak duplájánál, és legyen legalább egy olyan tartozása, amely három hónapja lejárt, mértéke pedig több mint félmillió forint.

A magáncsődtörvény nem célozhatja sem a többszörösen eladósodott, sem az átlagosnál jóval nagyobb vagyonú lakossági csoportok megmentését.

Bíróságon kívül és perrel is

Csődvédelem alatt - sorolták - az adósnak nem kell számolnia végrehajtási, zálogtárgy-kényszerértékesítési és egyéb igényérvényesítésekkel, tetemes végrehajtói költségekkel, továbbá nem kell tartania kilakoltatástól. A magáncsőd jogintézménye bíróságon kívüli és bírósági eljárásra egyaránt lehetőséget ad.

A KDNP-sek szerint a törvény arra ösztönzi az adóst és a hitelezőket, hogy az adósságrendezést először bírósági eljáráson kívül, rugalmasabb, kötetlenebb és költségtakarékos formában, megállapodás megkötésével kíséreljék meg. Ennek során megegyezhetnek a fizetéskönnyítő megoldásokról, a hitelszerződést átstrukturálhatják, az adós kedvezőbb fizetési ütemezést kaphat, mentesülhet a késedelmi kamat megfizetése alól, sőt részbeni tartozás elengedésben is részesülhet.

Bíróságon kívüli sikertelen egyezkedés esetén indul meg a bírósági adósságrendezési eljárás. Ebben az esetben az adós mellé kirendelt, a Családi Csődvédelmi Szolgálat által kijelölt úgynevezett fizetésképtelenségi szakértő, a családi vagyonfelügyelő látja el az adós gazdálkodásának felügyeletét, támogatja őt az eljárási kötelezettségei és jogai gyakorlásában.

A vagyonfelügyelők feladatai között van a bírósági döntéshozatal előkészítése is, továbbá a magáncsődegyezség előkészítése, az egyezségkötési eljárás lebonyolítása és az értékesítési bevétel hitelezők közötti felosztása.

A családi vagyonfelügyelői tisztség csak jogi vagy közgazdasági végzettséggel tölthető be, 2018-ig pedig közigazgatási vizsgát vagy jogi szakvizsgát is elvárnak tőlük.

Ha az adós az ötéves adósságtörlesztési időszak alatt fegyelmezetten törleszt - és ha a hitelezők hozzájutottak a meghatározott minimális megtérüléshez -, a bíróság mentesítheti őt a fennmaradó adósságai megfizetése alól.

Forrás: MTI/Kovács Tamás

A törvény lépcsőzetesen lép hatályba: idén szeptemberétől azok kérhetnek csődvédelmet, akiknek az otthonuk van veszélyben, a második ütemben, 2016 őszétől pedig minden eladósodott magánszemély, aki megfelel a jogszabályi feltételeknek.

Magáncsőd Európában

Több nyugat-európai államban az úgynevezett magáncsőd intézménye ad lehetőséget arra, hogy a magánszemélyek szabadulhassanak az eladósodottság okozta pillanatnyi válsághelyzettől, miként arra is módot nyújt, hogy velük szemben is lehessen csődeljárást kezdeményezni.

A magáncsőd Európában mára gyakori megoldásként alkalmazott eljárás. 1984-ben Dánia, majd ezt követően a 80-as években az Egyesült Királyság és Franciaország is bevezette szabályrendszerébe.

A 90-es években ez a jogintézmény továbbterjeszkedett az európai államok körében, így Svédország, Ausztria, Németország, Hollandia és Belgium törvényhozása is élt a lehetőséggel. 2004-ben az EU-hoz csatlakozott tíz állam közül elsőként Csehország vezette be 2008-ban.

Lefölözési eljárás

A magáncsőd lényege, hogy az adós számára elengedik a tartozása egy részét, amennyiben betartja a mellé rendelt vagyongazda feltételeit. A késedelmes törlesztő előbb megpróbál megállapodni hitelezőivel, majd ha ez nem jön össze, akkor egy úgynevezett lefölözési eljárás indul. A megállapodás menete a törvény alapján menne végbe, nem pedig a bank által kialakított feltételek szerint.

A kirendelt pénzügyi biztos számba venné a családi csődbe kerültek értéktárgyit és a befolyó jövedelmeit, és arról is dönt, hogyan osszák be a jövedelmeket és mit adjanak el a meglévő vagyontárgyakból.

Érvek és ellenérvek

A hazai médiában több helyen is megjelent, hogy a magáncsőd bevezetését azért nem javasolják az illetékesek, mert az adósok azt egyfajta hitelamnesztiaként, vagy adóskonszolidációként értelmeznék, és nem szolgálná a kellő nevelői funkciókat.

A második főbb kifogás-csoport, hogy a jelenleginél jóval nyugodtabb gazdasági környezet szükségeltetne, és a gazdasági válság elmúltával lehetne érdemi lépéseket tenni a jogintézmény hazai megteremtése érdekében.

A harmadik érv többnyire az, hogy az érintettek olyan rossz helyzetben vannak, hogy az átmeneti haladék után végül csak a végrehajtás rémével kellene szembenézniük.

A családi csődvédelem elsősorban azoknak jelentene segítséget, akiknek néhány millió forintos tartozásuk van, ám a tartozás mértéke meghaladja a vagyonukat és a várható jövedelmüket. Egy szakértőkből álló csapat segítené a családok gazdálkodását. Pénzügyi tervet állítanának össze, majd megállapodnának a hitelezőkkel az adósság egy részének elengedéséről is.

A hitelezők ma is sokszor 30-40 százalékos értéken eladják faktoring cégeknek a behajthatatlan hiteleket, a cégek pedig az adósság 100 százalékát követelik a családoktól.