Az új Ptk. hatása a csődtörvényre (8. rész): az óvadékot integrálták a zálogjogba

A csőd- és felszámolási eljárásokban gyakran kerül sor óvadékkal biztosított követelés bejelentésére. A Ptk. fontos újítása, hogy az óvadékot integrálja a zálogjogba – hívta fel a figyelmet a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.  Dr. Juhász László sorozatának befejező, nyolcadik részét olvashatják.   

Az óvadéknak a zálogjogba történő integrálása a felszámolási eljárásokban nem fog zavart okozni, mivel annak során háttérszabályként a zálogjogi szabályok érvényesültek eddig is – hangsúlyozta a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője. A csődjogi szabályozásban pedig az óvadékra vonatkozó rendelkezések megőrizték különállásukat a zálogjogtól.

Az óvadék jogi jellegét illetően a zálogjoggal alapvetően megegyező, járulékos dologi hitelbiztosíték, legfőbb sajátossága változatlanul a közvetlen kielégítési jog, amely tárgyának sajátos természetéből következik.

Mi szolgálhat óvadékul?

Óvadékul kizárólag pénz, fizetésiszámla-követelés, értékpapír és más jogszabályban meghatározott vagyontárgy szolgálhat. Pénzen és értékpapíron óvadék kézizálogjogként alapítható. Ennek klasszikus formája a birtokátruházás, azonban a fizetésre vonatkozó szabályok kiterjesztése révén óvadék alapítható a pénz fizetési számlára való befizetésével és fizetési számla javára való átutalással is.

A dematerializált értékpapírra, illetve gyűjtő letétben lévő értékpapírra vonatkozó szabályok szerint pedig az értékpapírszámla, illetve az értékpapír letéti számla megterhelése és jóváírása útján is.

Ezeken felül, a korábbi Ptk.-val megegyezően, az új Ptk. lehetővé teszi a fizetésiszámla-követelés óvadékul való lekötését is. Ilyenkor az óvadékul szolgáló összeg a zálogkötelezett számláján marad, de a rendelkezési joga korlátozott lesz, és a zálogjogosultat rendelkezési jog illeti meg.

A követeléseken alapított zálogjog általános szabályától eltérően, ebben az esetben a zálogjog nem kerül bejegyzésre a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, viszont a számlavezető köteles az óvadékot feltüntetni valamennyi, a számláról kiállított egyenlegen – figyelmeztetett Dr. Juhász László.

dr. Juhász László, a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője Forrás: Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda

A Csődtörvény (Cstv.) óvadékkal biztosított követelésekkel kapcsolatos előírását csak kismértékben kellett módosítani az új szabályozásra tekintettel, a szabályozás ugyanakkor ellentmondásos lett. A Cstv. kimondja (38.§ (5) bekezdés), hogy ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti követelését, ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni.

A zálogjogosult helyzete

A Cstv. új 4/A.§-a kimondja, hogy a zálogjogosult – ideértve azt az esetet is, ha a zálogjogot óvadékként alapították – a zálogjog érvényesítésével összefüggő jogait a zálogkötelezettel szemben felszámolási eljárás esetében a felszámolás elrendelése előtt a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére határidőt engedélyező végzés kézhezvételétől, vagy a rendkívüli moratórium közzétételétől, ezen esetek hiányában a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől nem gyakorolhatja.

A törvény azt is kimondja, hogy a zálogjogosult követeléseinek a zálogtárgyból (az óvadék tárgyából) való kielégítésére a felszámolási eljárás keretében kerül sor.

A két rendelkezés szemmel láthatóan ellentétes, miután a Cstv. 38.§ (5) bekezdése a speciális szabály, ezért azt kell mondani, hogy az óvadék jogosultja a felszámolás elrendelésétől függetlenül három hónapig kielégítheti magát az óvadék tárgyából. Egyéb esetekben viszont a zálogjogosult csak az eljárás menetében, a Cstv. szabályai szerint juthat kielégítéshez, amely változatlanul nagyon előnyös kielégítés – hangsúlyozta végezetül a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.