Súlyos anomáliákat okoz, ha a NAV az adóhatósági eljárásban eltitkolhatja a bizonyítékokat (2. rész)

Vágólapra másolva!
Bár a Kúriának a közelmúltban meghozott jogegységi határozata kimondta, hogy egy adóper nem dönthető el olyan bizonyítékok alapján, amiket az adózó nem ismerhetett meg (a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértőjével készített kétrészes írás első részét itt olvashatja), a jogegységi határozat csak a bíróságok előtti eljárásokra vonatkozóan rendezi a kérdést. Ezért továbbra is tisztázatlan, vajon az adóhatósági eljárásban elzárhatók-e a bizonyítékok az adózók elől - mutatott rá dr. Harcos Mihály.
Vágólapra másolva!

Miként az első részben szó volt róla, a Kúria közelmúltban meghozott jogegységi határozata kimondja, hogy egy adóper nem dönthető el olyan bizonyítékok alapján, amiket az adózó nem ismerhetett meg.

A jogegységi határozat hangsúlyozza, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog azt jelenti, hogy az adóperben részt vevő adózónak joga van a perbeli bizonyítékokat megismerni, és ettől a jogtól még akkor sem fosztható meg, ha a bizonyítékok más adózóra vonatkozó üzleti titkot vagy adótitkot tartalmaznak.

Súlyos meglepetések jöhetnek a titkolódzás után

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője rámutatott: bár a jelenleg hatályos eljárási szabályok lehetővé teszik az adózók számára, hogy a hatósági eljárás irataiba betekintsenek, a törvény értelmében a hatóság jogosult a más adózókra vonatkozó személyes vagy védett adatokat megismerhetetlenné tenni.

Mindebből úgy tűnik, hogy az adóhatósági eljárásban az adóhatóság jogszerűen eltitkolhatja a bizonyítékokat az adózó elől. Ellenben, a Kúria jogegységi határozata szerint, ha az adózó az ügyét bíróság elé viszi, akkor lekerülhet a lepel a titokban tartott bizonyítékokról. Ez pedig, a tapasztalatok szerint, súlyos meglepetéseket okozhat az adózóknak és az adóhatóságnak egyaránt.

Az adózók meglepően hiszékenyek - számolt be a tapasztalatokról dr. Harcos Mihály. Ha az adóhatóság azt írja a határozatában, hogy kapcsolódó vizsgálatot végzett egy üzleti partnernél, akkor az adózók ezt általában elhiszik. A bizonyítási eljárás szempontjából azonban ez a fajta hiszékenység nem jó.

Mi történik, ha a valóságban nincs is bizonyíték az adóhatóság kezében?

A bizonyítási eljárás során a hatóságnak az állításait bizonyítékokkal kell alátámasztania. Az adóhatóság sok esetben állítja, hogy egy bizonyos ellenőrzési cselekményt elvégzett, majd a per során kiderül, hogy ezt nem tudja semmivel igazolni.

A Kúria egy korábbi döntése rámutat, hogy ha a hatóság bizonyítási cselekményének nincs hivatalos nyoma, azaz arról nem áll rendelkezésre még jegyzőkönyv vagy hatósági feljegyzés sem, akkor az ellenőrzési cselekményre nem lehet bizonyítékként hivatkozni.

Más szavakkal, egy adóper során az adózó és az adóhatóság is könnyen azzal szembesülhet, hogy az adóhatóság határozata nem bizonyítékokon, hanem puszta állításokon alapul.

Valójában nem indokolható a bizonyítékok visszatartása

Értelemszerűen felmerül a kérdés, vajon fenntartható-e az, hogy az adózók a hatósági eljárás során el vannak zárva a bizonyítékok egy részétől. Abban az esetben, ha ezek a bizonyítékok nem valósak, akkor visszaélésre adhat alapot a bizonyítékok visszatartása, hiszen a bizonyítékok valódisága egészen a bírósági eljárásig nem ellenőrizhető. Ilyen esetben a bizonyítékok rejtegetése nyilvánvalóan nem jogszerű.

Abban az esetben pedig, ha a bizonyítékokat az adózó cáfolni tudja, akkor a bizonyítékok visszatartása csak azt eredményezi, hogy az adóhatóság az adózót a hatósági eljárásban megfosztja az érdemi védekezés lehetőségétől, és a valós jogorvoslati eljárás csak a bíróság előtt kezdődhet meg. A bizonyítékok rejtegetése tehát ebben az esetben kifejezetten megakadályozza az adózókat abban, hogy a törvényben biztosított jogorvoslati jogukat érvényesíthessék.

Bár az üzleti titok és az adótitok védelme nyomós ok az adóhatósági eljárás során feltárt bizonyítékok visszatartására, mégsem elégséges ok arra, hogy az adózókkal szemben olyan bizonyítékok alapján születhessen döntés, amiket nem ismerhettek meg - hívta fel a figyelmet a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

Mi a megoldás?

Megoldást jelenthet az, ha a döntéshez az adóhatóság csak üzleti és adótitkot nem tartalmazó bizonyítékokat használhat fel. Ez azonban, feltehetőleg, az adóellenőrzések hatékonyságát jelentősen rontaná. Megoldást jelenthetne másfelől az is, ha az adóhatóság a bizonyítékként felhasználandó adatokat olyan módon tenné megismerhetővé az adózó részére, hogy az üzleti vagy adótitok védelméhez fűződő érdek védelme fennmarad. Ennek azonban jelenleg nincsenek meg a megfelelő jogszabályi alapjai. A helyzet rendezése tehát alapvetően a jogalkotóra vár.

Összességében elmondható, hogy mindaddig, amíg a bizonyítékok teljes megismerhetőségének a gyakorlata ki nem alakul, sok esetben csak a bíróság előtt kezdődhet meg a valós és elfogulatlan jogorvoslati eljárás, hiszen az adózók sokszor csak a bírósági eljárásban kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy a döntés valós bizonyítékait megismerhessék - húzta alá végezetül dr. Harcos Mihály.

E kétrészes írásban tárgyalt kérdések jelentőségét jól jelzi, hogy október 2.-án a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamara és a Jalsovszky Ügyvédi Iroda, valamint együttműködő partnerük, a Svájci-Magyar Kereskedelmi Kamara budapesti konferenciát szervez "Adóperek és legújabb tanulságaik" címmel. Az előadásokon túl "Ki felel az adócsalásért? Lehet-e egy valós ügylet is fiktív?" címmel kerekasztal beszélgetés is lesz, amelyen a Kúria és a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselői is részt vesznek.