"Ha áthelyeznénk Brüsszelbe, ott is gond nélkül működne"

A magyar közigazgatásban kevés olyan szervezet akad, amely a Gazdasági Versenyhivatalhoz hasonló mértékben integrálódott az európai intézményrendszerbe, "ha ezt a hivatalt áthelyeznénk Brüsszelbe, ott is gond nélkül működne" - mondta el az [origo]-nak a hivatal elnöke. Dr. Juhász Miklós kitért arra is, hogy jogalkalmazó és piacfelügyeleti szervként igyekeznek tapasztalataikat eljuttatni a döntéshozó szerveknek, folyamatosan csökkentik a fúziós ügyeknek az üzleti élet biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyintézési határidejét; hangsúlyt helyeznek a "magyar termék" felirattal ellátott áruk valódiságának vizsgálatára.

Az ügyintézési határidők felgyorsítása érdekében szervezeti változásokat hajtottak végre az elmúlt időszakban, így például új fúziós, új ügyfélszolgálati irodát hoztak létre. Melyek az első tapasztalatok?

A Gazdasági Versenyhivatalhoz nap, mint nap, rengeteg bejelentés, panasz, információ érkezik, ám ezek közül nem mindegyik tartozik a hivatal hatáskörébe. A munkaerő ésszerű kihasználása érdekében a számtalan, e-mailen, faxon, telefonon, szóban érkező jelzést az ügyfélszolgálati irodánk szűri meg, ahol többek közt vizsgáljuk a hatáskört és azt, hogy előreláthatóan érdemes-e foglalkozni a panasszal. Létrehoztunk továbbá egy fúziós irodát is, ennek okai között szerepeltek a rossz statisztikai adataink: míg például Finnországban 15-16 nap alatt befejeznek egy úgynevezett egyszerűsített fúziós ügyet, nálunk ez 80-90 nap volt.

Ezt az eljárási időtartamot mindenképpen rövidíteni kellett, hiszen az üzleti életben a legrosszabb a bizonytalanság. Egy cég, egy vállalkozás megvásárlása esetén óriási gond, húsbavágó probléma, ha éppen a versenyhivatali jóváhagyásra kell várni, és addig nem realizálódik az üzlet. Az elsődleges adatok szerint jó irányba indultunk el, az idei évben már 30 napra csökkent a korábbi határidő; sokat segített például az új fúziós űrlap bevezetése, amellyel kapcsolatban az előzetes nyilvános konzultációkon piaci szereplők adtak értékes tanácsokat. De folyamatosan vizsgáljuk a tapasztalatokat, mert minden felmérés azt mutatja, a versenyhivatal presztízse jó, a kritikák a határidők betartásával kapcsolatban érnek bennünket.

Mely területeken dicsérőek a kritikák?

Az európai versenyjogi szabályok átvétele teljes körűen sikerült, az uniós anyagi jogot alkalmazzuk, megvalósult a konvergencia. A magyar közigazgatásban kevés olyan szervezet akad, amely a Gazdasági Versenyhivatalhoz hasonló mértékben integrálódott volna az európai intézményrendszerbe, valaki erről azt mondta: "ha áthelyeznénk ezt a hivatalt Brüsszelbe, ott is gond nélkül működne."

A különböző tagállamok eljárási rendszerei azonban törvényszerűen különböznek egymástól, mennyire nagy az eltérés, és ebben a körben lehet-e harmonizáció?

A tagállamok eljárási rendszere, a döntéshozatal szervezete, a jogorvoslat módja, a különböző versenyhivatalok felépítése valóban különbözik, léteznek nemzeti sajátosságok. Például Lengyelországban egy hatalmas, ezerötszáz fős apparátus dolgozik (a GVH létszáma 125 fő), ám komplett fogyasztóvédelmi hatósági feladatkört is ellátnak, míg nálunk a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak saját feladata, hatásköre van. Csehországban a versenyhivatal a közbeszerzésekkel, az állami támogatásokkal is foglalkozik. Bár a tagállamokban eltérő a hivatalok szervezeti felépítése, hatásköre, ugyanakkor a jövőre nézve nem zárható ki, hogy az egyes tagállamok eljárási szabályai jelentősen közelítenek egymáshoz, mert talán a nemzetközi pénzügyi világban, a pénzügyek területén lehet ilyen mértékű integrációt tapasztalni, mint Európa, a világ versenyjogában.

Az elmúlt években milliárdos bírságok születtek nagy érdeklődéssel kísért kartell-ügyekben, tavaly viszont "csupán" kétszázmillió forint volt a legmagasabb kiszabott bírság. A piaci szereplők nagyobb gondot fordítanak a jogkövető magatartásra, vagy a versenyhivatal egyre jobban dolgozik?

A bírság nagysága nem feltétlenül a hivatal jó működésének abszolút fokmérője, a jól végzett munkát a piaci szereplők egyre általánosabb, egyre szélesebb körben tapasztalható jogkövető magatartása is igazolhatja. A kartell-ügyek átfutási ideje ráadásul több év, vagyis a 2011-es bírságok azt is jelentik, hogy például 2009-ben, 2010-ben nem indultak olyan ügyek, amelyeknél magas összegű bírság szabható ki. A kiemelt érdeklődés valóban érezhető, ám kartell-ügyekre különösen igaz a mondás, miszerint "ágyúval nem lövünk verébre". Bár természetes a média érdeklődése az ilyen ügyekben is, nem szerencsés, ha az ilyen jellegű ügyek a lezárásuk előtt, az eljárás folyamán túlzott nyilvánosságot kap. (A végtörlesztéshez kapcsolódó hitelezési kartell gyanúja kapcsán számos pénzintézet ellen folyik versenyhivatali eljárás - a szerk.)

Nagy körültekintéssel kell eljárnunk, mert például a 2010-es adatok szerint tizenhárom kartell-ügyből hétben szüntettük meg az eljárást, hét ügyben tehát nem állapítottunk meg jogszabálysértés. Az antitröszt ügyekben nem csak a jogsértés megállapítása és a bírság kiszabása lehet a siker. Bizonyos értelemben nagyobb a jelentősége annak, ha az eljárásaink és a javaslataink eredményeként a jogalkotó is lép és szabályozza az adott kérdést. Ilyen volt például amikor az egyoldalú banki szerződésmódosításokat érintő ügyek kapcsán megfogalmaztuk az álláspontunkat, s a későbbiekben a jogalkotó is figyelembe vette ezt.

A kartellezéssel összefüggő úgynevezett engedékenységi politikával az elmúlt években az [origo] is többször foglalkozott, ennek az a lényege, hogy a versenytanács mellőzi a bírság kiszabását, vagy csökkenti azzal a vállalkozással szemben, amely a jogszabályban meghatározott módon felfedi a versenytársak közötti megállapodást, és egyidejűleg bizonyítékot is szolgáltat, mégpedig elsőként. Ebben a körben melyek a tapasztalatok?

Létezik egy alapvető probléma: a versenyjogi és a büntetőjogi szankció nincs összhangban, ennek következtében a "bűnbánó" kartellező ellen elindul a rendőrségi eljárás. Hiába mond mást a versenyjogi norma, a nyomozóhatóság elindítja a vizsgálatot, ezért az engedékenységi politikára azt mondhatjuk, hogy nem működik megfelelően. Megkérdeztünk néhány más, európai uniós tagállambéli versenyhivatalt; más országokban sem működik megfelelően ez az intézmény. Úgy tűnik, hogy azokban az államokban működik a legjobban, ahol a nyomozati tevékenységet kéz a kézben végzi a versenyhivatal és az ügyészség, az adott vizsgálati szerv (a struktúra országonként eltérő), ilyenkor a kérelmező rögtön tisztában van azzal, hogy a versenyjogi mentesítés eredményeként, mentesül-e a büntetőjogi következmények alól is. Úgy tudjuk, a Büntető törvénykönyv módosítása már kezelni fogja ezt a kérdést.

Arról is lehetett hallani, nagy figyelmet fordítanak a "magyar termék" feliratot viselő árukra, és megszületettek az első döntések is.

A magyar termékekkel, magyar minőséggel, hungarikum-jelöléssel kapcsolatos jelölések vizsgálatára 2010-ben egy, 2011-ben három, míg 2012-ben egy esetben indított eljárást a hivatal melyek közül három ügyben született már döntés. Az első lezárt ügyben a vállalkozás a magyar fogyasztók által megszokott, tradicionális márkanevet viselő termékeken (Szerencsi Party étbevonó,Tomi Kristály mosópor, Camping teavaj) helyezett el "magyar termék" feliratot. A vállalkozás azt állította, hogy ezek a termékek hagyományos receptúrájuk révén magyarnak tekinthetőek, de nem tudta igazolni, hogy ténylegesen egy hagyományos receptúra alapján állították elő a termékeket. Egy másik vállalkozás több száz általa forgalmazott terméket "magyar minőség" felirattal és nemzeti színekkel reklámozott, azonban nem tudta megmagyarázni, hogy milyen kritériumok alapján jelölte a termékeket magyarnak. Ezekben az ügyekben megállapítottuk a jogsértést és bírságot szabtunk ki. A harmadik eljárás lezárásának eredményeképpen a vállalkozás kötelezettséget vállalt arra, hogy a "magyar termék" megjelölést kizárólag igazoltan Magyarországról származó termék esetében alkalmazza.

A magyar termék szerencsére nagyon sok ember számára fontos, ezért kiemelten odafigyelünk az ilyen jellegű megjelölésre. Előrelépést jelenthet, ha az ezzel kapcsolatos jogszabály megszületik. Addig is a GVH az átlagfogyasztó szemszögéből vizsgálja azt, hogy mi a magyar, vagyis azt, hogy mit tart a fogyasztó magyarnak: - mi az ő fejével próbálunk meg gondolkodni - a magyar alapanyagból, magyar cég által, magyar munkaerő közreműködésével, Magyarországon előállított termékeket.

A GVH a tavalyi évben ágazati vizsgálat keretében tekintette át a lakás-takarékpénztári piac működését, melyek voltak ennek a vizsgálatnak a megállapításai?

A rendszer meglátásunk szerint részben diszfunkcionálisan működik, versenytorzító hatása van, és az eredeti célt, az állami lakásépítést nem igazán szolgálja. A legtöbben ugyanis nem lakásvásárlás, lakásfelújítás miatt veszik igénybe. Köztudomású, a lakás-takarékpénztár alacsony kamatot fizet a betétesnek, utóbbiaknak azonban mégis megéri ide tenni a megtakarítását, mert az állami támogatás miatt nagyobb hozamhoz jutnak, mintha banki betétjük lenne. A lakás-takarékpénztár pedig olcsón jut forráshoz, amelyet már piaci viszonyok közt helyez ki, itt tehát megjelenik egy extra-eredmény, amivel kapcsolatban mi úgy gondoljuk, nem ez a támogatás célja.

A tavalyi lezárt ágazati vizsgálatunkban ezért megfogalmaztuk, hogy a rendszer hosszú távú stabilitása érdekében érdemes áttekinteni és biztosítani az állami támogatások fenntarthatóságát. A kérdés jelentőségére utal, hogy kalkulációink szerint néhány év múlva már a 120 milliárd forintot is elérheti az állami támogatás összege.

Mennyire veszik figyelembe az Önök javaslatait, mikor érzik úgy, hogy sikerrel jártak?

Elsősorban jogalkalmazó és piacfelügyeleti szervként azokra a döntéshozó helyekre továbbítjuk tapasztalatainkat, ahol meglátásunk szerint azokkal foglalkozni kell; ez részben sikeres, részben nem. Véleményt is kérnek tőlünk, tavaly mintegy kétszáz jogszabály érkezett véleményezésre. Javaslatainkat nagyobb számban veszik figyelembe, mint nem. A GVH a gazdaságpolitika kis szelete csupán. Egy konferencián megkérdezték tőlem, mit teszünk a versenyképesség javítása érdekében? Azt válaszoltam, hogy a versenyképes környezet kialakítása alapvetően nem a versenyhivatalok feladata, e téren viszonylag kicsi a szerepünk. Egy ország versenyképessége ugyanis alapvetően más szempontoktól függ, pl. milyen az adórendszer, az infrastruktúra, a jogszabályi környezet, a munkaerő képzettsége. E szempontok nyilvánvalóan a mi lehetőségeinken túl vannak. Ettől függetlenül azonban természetesen, a GVH-nak minden körülmények között feladata a verseny pártolása, a versenyjogi kultúra fejlesztése.

Sikernek éljük meg, ha a jelzéseink alapján előrelépés történik egy adott terület jogi szabályozásában, sikernek érjük meg, hogy Európában egyedül itt működik a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) kötött megállapodás alapján Regionális Oktatási Központ (ROK), amelynek legfőbb feladata a versenypolitika, versenyjog és a versenykultúra fejlesztése a dél-kelet-, kelet- és közép-európai térségben, beleértve tehát a szovjet utódállamokat, a balkáni államokat is. Ilyen központ rajtunk kívül Dél-Koreában működik még.

Dr. Juhász Miklós, 1976-ban szerzett jogi diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1976-1985 között a Pesti Központi Kerületi Bíróságon dolgozott fogalmazóként, majd bíróként. 1983-tól 1984. december végéig megbízott elnökhelyettese volt a Budapesti XVIII-XIX. Kerületi Bíróságnak. 1985-től négy éven át egy magyar-nyugatnémet vegyes vállalat jogtanácsosaként tevékenykedett, majd később a vállalat vezérigazgató-helyettese lett. 1990-től a Budapesti 1. sz. Ügyvédi Iroda ügyvédje, 1997-től ügyvéd társaival, majd 2001-től saját néven ügyvédi irodát működtetett. 2010 novemberétől a Gazdasági Versenyhivatal elnöke.